Denene Millner két anya és egy lány sorsán keresztül számol le a tökéletes nő mítoszával
denene millner
Egy vér
Ford. Babits Péter, Libri, 2024, 541 oldal
-Denene Millner: Egy vér

A több mint ötven évet felölelő és számtalan karaktert felvonultató családregényben Denene Millner nemcsak a speciálisan az amerikai feketéket érintő problémákat vázolja fel egy lányanya, az árvaházba adott csecsemője, és a gyermeket felnevelő anya történetén keresztül, hanem olyan világszerte könnyen értelmezhető témákat állít középpontba, mint a vérség és a szülőség dilemmái, a nőktől elvárt és őket gúzsba kötő szerepek, vagy a titkolózás hatása egy család életében.

Denene Millner átfogó tablót fest

Az Egy vér egy több évtizeden és generáción átívelő amerikai családregény, amelyben három fekete nő sorsát követjük végig. Az első rész Grace-ről szól, a második Deloresről, azaz LoLóról, a harmadik pedig Rae-ről, aki az előbbi vér szerinti, utóbbi örökbefogadott lánya, de természetesen más rokonok, szerelmek, barátok is kisebb-nagyobb szerephez jutnak mellettük. 

A történet az 1950-es évek elejére nyúlik vissza és egészen a 2000-es évek közepéig tart. Mindvégig nagyon hangsúlyos benne az, hogy a feketék több évszázados elnyomása milyen öröklődő mintákat, félelmeket eredményezett az afroamerikai közösségekben. A könyv elején még életben vannak a Jim Crow-törvények (erről lásd keretes írásunkat), majd a történet érinti a polgárjogi összecsapásokat és 1964-65-öt, amikor eltörölték a szegregációt.

A Jim Crow-törvények
Az Egyesült Államok déli (korábbi konföderációs) államaiban a különböző írott törvények és íratlan szokások összességét nevezik így, melyek intézményesítették az afroamerikaiak alsóbbrendűségét társadalmi, gazdasági, politikai és oktatási téren. Azt célozták, hogy a fekete népességet az élet minden területén elkülönítsék a fehérektől. Bizonyos szegregációs törvények más államokban is léteztek. A név egy 1828-as, feketéket gúnyoló dal és tánc címéből ered (Jump Jim Crow), melyet egy fehér színész feketére maszkírozva adott elő. A Jim Crow-törvények az 1870-es évektől kezdve léptek életbe és 1965-ben törölték el az utolsót. Ezek értelmében az afroamerikai népesség csak alkalmazottként léphetett fehérek által lakott és használt terekbe, egyébként külön iskoláik, templomaik, intézményeik, vendéglátó- és szórakozóhelyeik voltak. Tömegközlekedésen is külön kellett utazniuk. A feketék szavazati jogát gyakorlatilag ellehetetlenítették, így politikai tisztséget, közfeladatot sem láthattak el. Tilos volt a feketék és fehérek közötti szexuális kapcsolat és a házasság is.

Láthatjuk aztán azt is, hogy ha hivatalosan meg is szűnt a megkülönböztetés a társadalomban, a szellemiségben, az emberek viselkedésében ez korántsem ment ilyen egyszerűen és gyorsan. Még akkor sem, ha elhagyták a hagyományosan eleve konzervatívabb déli államokat és New Yorkba, vagy a vonzáskörzetébe költöztek a fehérek ott is menekülni kezdtek az olyan kertvárosokból, ahova már feketék is vehettek házat.

Csak a tökéletes elég jó

A fekete közösségen belül Millnert különösen a nők foglalkoztatták: az önként magukra vett vagy rájuk tolt szerepek, a „rendes nő/anya/feleség” igencsak kétséges mítosza, az ezek miatti áldozatok és lemondások, a kimondott-kimondatlan elvárások azt illetően, hogy egy fekete nőnek hogyan kell kinéznie, viselkednie. És persze a karaktereken keresztül kibomlanak az említett szerepekből fakadó sérelmek, fájdalmak, traumák, illetve azt, hogy ezek a beidegződések hogyan változtak az évek során – ha változtak egyáltalán.

A történetből ugyanis az derül ki, hogy hiába a polgár- és nőjogi mozgalmak eredményei,

a fekete közösségekben sokkal tovább éltek a hagyományosnak tartott női és férfi szerepek, házasságon belül és azon kívül is.

Ebben a felállásban a házasság egy egyezség, amiben mindkét fél vállalja a rá eső részt: a férfi azt, hogy anyagi biztonságot és fizikai oltalmat nyújt a családjának, a feleség azt, hogy otthon marad, vezeti a háztartást, neveli a gyerekeket. LoLo Rae-t „úgy nevelte, hogy valaki tökéletes felesége legyen. Valaki tökéletes rabszolgája”.

Minden, ami ezen kívül esik – nevezetesen, hogy a házastársak hogyan érzik magukat mindebben, boldogok-e, egyenlőnek tartják-e a felállást –, illetlen gondolat, hálátlanság, épphogy nem istenkáromlás. Tulajdonképpen mintha ez a fajta házasság sem alapvetően szerelmi indíttatásból születne, hanem az évezredekig bevett szokás szerint gazdasági megfontolásból, amiben ki kell pipálni bizonyos elemeket, és egy nő örülhet, ha a férje nem link, iszákos és/vagy agresszív.

Még Rae is, aki sok szempontból modernebb, mint LoLo, elhiteti magával: amellett, hogy dolgozó, céltudatos nő, ugyanazt a teljesítményt kell nyújtania otthon házicselédként és anyaként, mint amit gyerekként látott. Amibe nyilván csak belerokkanni lehet, vagy elemésztődni a bűntudattól.

„Egész életemben tekintettel voltam mások érzéseire, és ettől úgy éreztem, bármikor összeomolhat a világom”,

mondja egy helyen.

A fekete nő értéke

Grace-t és az őt korban csak néhány évvel megelőző LoLót nemcsak a férfiak, de a náluk idősebb nők is tárgyként kezelik. Egyiküknek sem adatik meg a háborítatlan gyerekkor, a védelem és az érzelmi-fizikai biztonság, ami megilletné őket.

Sokkal hamarabb kell felnőtté válniuk és felnőttként viselkedniük, mint azt a koruk indokolná. 

Grace nincstelen lányanya, akiben Hattie nagynénje csupán „az inas, együgyű igáslovat látta”, és akitől Hattie elveszi a döntés jogát, hogy fel szeretné-e nevelni a gyerekét. Delores nincstelen gyerek, aki már hatévesen árvaházba kerül csecsemő öccsével, akit neki kell gondoznia, kiskamaszként pedig megerőszakolja egy rokona, de a magzat megtartásáról ő sem dönthet – és mint később kiderül, ennél sokkal többtől fosztják meg.

Denene Millner afroamerikai író, újságíró, tévés műsorvezető. Atlantában él. Összesen 31 könyv szerzője, írt párkapcsolati tanácsadó köteteket, életrajzokat, gyerekkönyveket, romantikus regényeket. Az Egy vér az első szépirodalmi műve, 2023 szeptemberében jelent meg angolul, majd németre, franciára, spanyolra, és most magyar nyelvre is lefordították.

Aki viszont kilép a keretek közül, az egészen biztosan nem számíthat semmi jóra. Grace anyja, Bassey, még ha valójában az is a célja, amit a közösség megkíván – férj és család –, nem a közössége által elvárt módon viselkedik. Anyja, Mamó rosszallása csak a jéghegy csúcsa, és Bassey a kirívó határátlépésért végül nagyon súlyos árat fizet.

Mamó az egyetlen, aki független nőnek tűnik a felsorakozó karakterek közül, és valóban, ő nem mossa semmilyen férfi koszos gatyáját. Ezt pedig az unokájának is megindokolja:

„Három nemzedék óta (...) nem heverésznek férfiak ebben a házban, amit a saját kezünkkel építettünk, és nem mondják meg nekünk, asszonyoknak, hogy mit kéne tennünk. Senki sem veszi el, ami nem az övé, és senki sem kicsinyli le a másikat, hogy ettől nagyobbnak érezze magát.”

Csakhogy Mamó szabadsága is viszonylagos: mindössze addig tart, amíg egy fehér férfi másképp nem gondolja.

Abban a percben, amint egy büszkeségében sértett férj bűnbakot keres, már a fekete bábaasszony is csak egy eldobható tárgy. Még az sem számít, hogy évtizedeken át ő segítette világra a virginiai városka összes fehér csecsemőjét, vagy hogy ő gyógyította ki az embereket a nyavalyáikból. 

Mindenki ellenség egy fiatal lánynak

Ezek a keserű tapasztalatok meg is keményítik a főhőseinket. Különösen Delores számára válik a világ egy minden képzeletet felülmúlóan veszélyes hellyé. Ezen még az nem segít, hogy férje, Tommy egyébként mindenki szerint kivételesen rendes férfi. 

„Biztosan tudta, hogy nincs elég árnyék, sötét sarok és titkos hely, ahová el lehet rejteni egy lányt a világ bajai elől – nincs elég izma, sem elszántsága, megverekedni egy férfival.”

LoLo ráadásul nemcsak a férfiakra, hanem a női testre is potenciális veszélyforrásként tekint,

folyamatosan leszólja Rae külsejét („a kerek fenék bűn és szégyen”), de azt is, ha a lánya megnézi magát a tükörben, így aztán nem csoda, ha a gyerek igyekszik teljesen láthatatlanná válni nemcsak anyja, hanem a külvilág számára is. A hajfonás például, ami megteremthetné LoLo és Rae között a kötődést, sokkal inkább a regulázásról, az alkalmazkodásról szól – ezzel szemben Rae később örömmel foglalkozik a kislánya göndör hajával.

Rae csak felnőttként érti meg, hogy az anyja hideg viselkedését, szigorúságát, szinte megugorhatatlan elvárásait nem az táplálta, hogy nem szereti őt, hanem épp ellenkezőleg: túlságosan szereti, ezért mindenáron el akarta kerülni azt, hogy a lányát a rajta elkövetetthez hasonló erőszak érje.

Szeretet, félelem, idomulás

LoLo retteg attól, hogy nem tudja megvédeni Rae-t a világ kegyetlenségétől, a férfiaktól, a fehérek alattomosan izzó gyűlöletétől, és ez a féltés táplál egy sor olyan dolgot, amivel

valójában satuba szorítja a gyerekét, lerombolja az önbecsülését, deformálja az énképét.

Ebből adódóan nem teljesen érti, amikor a már felnőtt, már maga is gyerekes Rae szembesíti néhány dologgal: ő mindent a lánya érdekében tett, így aztán nem is lehetett rossz anya. „Csak akkor voltam kemény, ha hallatnom kellett a hangomat”, mondja LoLo.

Rae viszont, amint megtalálja az örökbefogadási papírjait, folyton attól retteg, hogy „visszaviszik” a szülei, ha nem viselkedik kifogástalanul. (Véletlen egybeesés, hogy Tompa Andrea is beszél erről és az örökbefogadás más aspektusairól új podcastunkban.)

Az, hogy ki milyen módon szeret, ki hogyan (nem) tudja kifejezni a szeretetét, egyébként visszatérő elem a regényben. Mamó feltétel nélkül szereti Grace-t, míg saját lányához nem tud úgy kapcsolódni, de Bassey sem Grace-hez. Tommy annyira szereti LoLót, hogy még az örökbefogadásba is belemegy, kettejük közül viszont Tommy az, aki a fényt, az örömöt és nem a bajt látja a lányukban, és apaként meg tudja adni az érzelmi biztonságot.

Rae önmagát nem szereti, mert azt tanulta meg LoLótól, hogy a tökéletes sem elég jó.

A kislányát, Skye-t viszont feltétel nélkül imádja, és az ő születése után képes reflektáltan tekinteni a szüleivel való bonyolult viszonyára, illetve a női mivoltával kapcsolatos lelki sebeire. 

Súlyos örökség

Denene Millner áradó, ingergazdag, szinte filmszerű stílusban mesél. Akárhol jár térben és időben, Virginiától New Jersey-ig, ugyanolyan empátiával és érdeklődéssel fordul a karakterei felé. Azt ugyanakkor a szereplőin keresztül teljesen

egyértelművé teszi, hogy az évszázadok óta sokat tűrő és még több áldozatot hozó fekete nők oldalán áll.

Bár a történet véget ér a 2000-es évek közepén, Rae élményein keresztül mégis látjuk azt, hogy az afroamerikai és más színesbőrű nőket még mindig éri rasszista megkülönböztetés, a munkahelytől kezdve a szülőszobáig.

A három nő életében ciklikusan felbukkannak ugyanazok a motívumok, vagy nagyon hasonló események, ami nemcsak a szereplők közt teremt folytonosságot és párhuzamokat (vagy olykor ellentéteket), hanem valamiféleképpen a dolgok örökkévalóságára is utal. 

Mamó, a környék bábája-javasasszonya nem jár templomba, nagyobb becsben tartja az ősei hitvilágát, az általuk rá hagyományozott varázslatot. Grace ezt lenne hivatott tovább vinni, de nem hagyják neki, a New Yorkban élő nagynénje csak „vudu szarságnak” nevezi a bábaságot, a talizmánokat és a hiedelmeket. LoLo Hattie-hez hasonlóan elutasítja a régi dél-karolinai szokásokat és nagyon istenfélő. Rae az anyját követve maga is hívő, mégis nyitott arra, hogy felfedezze a vér szerinti rokonai „szellemeit”, ha már ennél több nem jutott neki belőlük.

Végig jelen van a titkolózás, a hazugság is, ha épp nem direkt módon, akkor amiatt, mert bizonyos szereplők egyszerűen képtelenek beszélni valamiről. Tommy és LoLo kapcsán így fogalmaz Millner: „Lawrence-ék is, mint a legtöbb fekete, akik megéltek ezt-azt, bezárkóztak, és

úgy szorongatták a történeteiket, mintha nyűtt alsónemű volna, amit más véletlenül sem láthat meg.

Ezt a kényszerű titkolózást pedig nem más indokolta, mint a feszengés, a szégyen és a félelem.”

Sosem Grace, LoLo vagy Rae az, aki a közösség által szégyellnivalónak ítélt magánügyeket kiteregeti, ezt mindig mások teszik meg, az ő beleegyezésük nélkül. Közben persze annak is tanúi vagyunk, hogy a titkok mennyire alattomosan mérgezik a családokat, és alakítanak ki egészen fals valóságokat.

A vértől a vízig

A címben foglalt „egy vér” a magától értetődő vérrokonság kérdésén túl legalább annyira utal a feketék milliói által megélt közös tapasztalatokra és arra, hogy

az ezekből fakadó traumák, az azok által kiváltott inkább rossz, mint jó reflexek hogyan öröklődnek generációról generációra.

Ugyanakkor a vér szó szerinti értelemben is többször felbukkan a könyvben. Eleve így kezdődik a regény: „Grace nem borzadt a vértől”, hiszen látja, ahogy nagyanyja világra segít egy kisbabát. Csakhogy a vér egyszerre jelenti a tragédiát is, Bassey és más megvert-meggyilkolt feketék vére által. 

A véren kívül a tűz/lángok, a víz, a levegő, illetve a sötétség-fény és a látás-vakság ellentétpár ismétlődik Grace-től Deloresen át Rae-ig, más-más hangsúlyokkal, de hasonló jelentést hordozva. LoLo életében a víz a visszatérő elem, attól fogva, hogy tízévesen megkeresztelik, melynek része, hogy a lelkész alámeríti a tó vizében. Az addigra már sokat szenvedett

LoLo számára ez a szabadulás jelképe, ami azt is magában hordozza, hogy az Isten szereti őt és vigyáz rá.

Rabságként megélt, monoton és magányos mindennapjaiból, a mindent elnyelő sötétségből keresi a szabadulást akkor is, amikor egy kétségbeesett pillanatában véget akar vetni az életének. „Isten odalent van. Ő tesz szabaddá” mondja utána Tommynak.

Számára a templom,  ami mások szemében a szigorú szabályok börtöne, majdhogynem az egyetlen hely, ahol fel tud szabadulni, a vallásban pedig fel tud oldódni a saját maga által is fenntartott keretek közül.

Rae esetében a levegő és annak hiánya a fő motívum, egyrészt a láthatatlanná válással (amit mintha csak Grace hagyna rá tudat alatt). Másik meghatározó élménye viszont a fulladozás, amit csak saját maga orvosolhat azáltal, hogy szembenéz a valódi vágyaival és érzéseivel.

Ő az első a női ágon, aki részben kíváncsiságának köszönhetően képes aktívan tenni azért, hogy megismerje a múltját és változtasson

azon, ami mindkét anyját és őt magát is rabbá tette a saját életükben  ezzel lehetőséget teremt a gyógyulásra, és megjelenik a fény is az életében.

Annak ellenére, hogy az Egy vérben elválaszthatatlan egymástól a fekete közösség történelmi tapasztalata és a nők által megélt élmények, ez a regény mégis bárki számára érdekes lehet, hiszen könnyen olvastatja magát. Az anyaság-szülőség, a szeretet, a generációról generációra öröklődő, traumákból táplálkozó minták, a mérgező titkok pedig univerzális témák, még akkor is, ha Millner egy speciális, Közép-Kelet-Európából nézve kevésbé ismert közegben tárgyalja őket.

Fotó a címlapon: Erskine Isaac / Libri Kiadó

Kapcsolódó cikkek
...
Kritika

Orwell disztópikus világában nőnek lenni maga a pokol

Az amerikai Sandra Newman regénye egy nő szemszögéből mutatja meg azt a világot, melyet az 1984 lapjairól már olyan jól ismerünk. A különleges irodalmi remake, a Julia a hét könyve.

...
Kritika

Colson Whitehead új regénye megmutatja, milyen régre nyúlik vissza a Black Lives Matter-mozgalom

Dílerek, gyilkosok, stricik, rablók, maffiózók és mindent átitató korrupció – Colson Whitehead új regénye a 60-as évek Amerikájának legsötétebb bugyraiba viszi az olvasót, közben pedig árnyalt képet ad arról, milyen alapokra épült az a csillogó New York, amelyet ma ismerünk. A Harlemi kavarás a hét könyve. 

...
Kritika

Terézanyut felfalta és megemésztette Kovácsné

Rácz Zsuzsa visszatért, hogy szórakoztatóan beszámoljon arról a rohadt nehéz útról, amin egy nőnek végig kell mennie: a Kovácsné kivan című regényben elmeséli az anyává válásának történetét. Ez a hét könyve.

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Vérfertőző, wannabe-sátán és kölyökmedve-tulajdonos – 10 érdekesség a 200 éve elhunyt Byronról

George Byron mindent megvalósított, amit egy romantikus költő ismérvének gondolunk. Halálának 200. évfordulóján tíz érdekességet gyűjtöttünk össze a lírájáról és a botrányairól.

...
Nagy

Borbély András: Rafi Lajos verse lyukat üt a világon [ROMA IRODALOM]

A Nemzetközi Roma Nap alkalmából írók és kutatók ajánlanak olvasmányokat a roma irodalomból, melyek reflektálnak a reprezentáció kérdéseire is. Borbély András költő, szerkesztő Rafi Lajos egyik versét választotta.

...
Nagy

Mivel pörgeti fel egy mentalista Camilla Läckberg új szektás krimijét?

A pszichológiát és a sötét rejtélyt kiválóan ötvöző krimi, A doboz után a héten került a boltokba A szekta, Läckberg és Fexeus közös regénytrilógiájának második része. Ez alkalomból beszélgettünk a szerzőpárossal.

...
Nagy

Miért hasonlítanak a roma mesék a kortárs versekre?

Hogyan mozgatnak meg egy kortárs költőt a roma mesék? Miben fedez fel hasonlóságot az archaikus történetek és generációja meghatározó irodalmi témái között? És miképpen válik a mesékből költészet? Veszprémi Szilveszter cikkében a Vijjogók munkacímű verseskötetéről mesél.

...
Nagy

Mit szeretnek az emberek a kihalt Balatonban? Ebből az albumból megtudod

Bartha Dorka kötete a Balaton-part eltűnőben lévő épített örökségét és múlhatatlanságát mutatja meg. A történész-újságíró szerzővel egy nyikorgós Csepel bringáról, fotózásról, történetek utáni kutatásról, illetve a déli part felfedezetlen értékeiről beszélgettünk.

...
Nagy

Milyen apa volt Hemingway?

A Nobel-díjas Ernest Hemingwaynek Papa volt a beceneve. De vajon hogy osztotta be az idejét, ha az írás és az apai teendők között kellett választania?

Olvass!
...
Beleolvasó

Knausgard új regényének szereplői megszállottan kutatják a múltat és a jövőt – Olvass bele!

A Hajnalcsillag-sorozat második kötetében, Az öröklét farkasai című nagyregényben Karl Ove Knausgård az emberi élet határait és a természet rejtélyeit vizsgálja. Most elolvashatsz belőle egy részletet.

...
Beleolvasó

Az Emberszemlélet humanista filozófiába öltöztetett kézikönyv a fenntarthatóságról

Gazsi Zoltán első könyve életrajzba bújtatott vállalati-impresszionista tankönyv cégvezetésről, fenntarthatóságról, a hétköznapok vidámságáról és a nehéz élethelyzetek túléléséről. Olvass bele!

...
Beleolvasó

A PTSD-s detektív egy megfojtott nő ügyét próbálja felderíteni ebben a mágikus krimiben

Kocsis Gergely A varjúszellem című regényében közélet és történelem, krimi és horror szálai fonódnak lidérces, felkavaró történetté, melynek legfőbb kérdése, hogy a holtak mentik meg az élőket, vagy fordítva. Olvass bele!

...

Ezt senki nem mondta – Szabó T. Anna és Dragomán György: Azt terveztük, hogy szabad gyerekeket fogunk nevelni

...

Kemény Lili: Az életemet nem különösebben tartom érdekesnek

...

Ezt senki nem mondta – Dr. Benkovics Júlia: Mi történik a nőgyógyásszal, amikor terhes lesz?