Téged is maga alá temet a Csillagtalan tenger, ha nem vigyázol

Téged is maga alá temet a Csillagtalan tenger, ha nem vigyázol

Nyolc év után jelentkezett új regénnyel Erin Morgenstern, aki a New York Times bestsellerlistáját hetekig vezető Az éjszakai cirkusszal egy csapásra a kortárs fantasy egyik legígéretesebb szerzőjévé vált. Azonban, amíg az olvasó számára is kiderül, mennyire érte meg számára a várakozás, hosszú, türelmet és kitartást igénylő mágikus utazásra számíthat. 

Laki Péter | 2020. szeptember 23. |
Erin Morgenstern
Csillagtalan tenger
Ford.: Bosnyák Edit, Agave, 544 oldal

Zachary Ezra Rawlins egy átlagos egyetemista, akinek fő kutatási területe a videójátékok történetmesélési technikája, szabadidejében pedig szívesen és sokat olvas. Néhány társával együtt a történetek megszállottja. Ám valószínűleg ő maga sem számított arra, hogy saját történetét látja majd megelevenedni egy könyv lapjain. Egy könyvtárban ugyanis olyan titokzatos könyv akad a kezébe, ami nincs benne a nyilvántartásban, és a furcsa, varázslatos sztorik mellett Zachary felismeri egyik saját meghatározó gyermekkori élményét is. Korábban talált egy falra festett ajtót, amin nem mert belépni. Miután leírva is látta a történetét, úgy dönt, felfedező útra indul, hogy kiderítse, mit szalasztott el annak idején és mi is valójában az Édes bánatok című könyv.

“– Maga hisz a varázslatban, Miss Hawkins?

– Mire gondol? Az Arthur C. Clarke-féle „a megfelelően fejlett technológiát nem lehet megkülönböztetni a varázslattól” humbugra vagy az igazi varázslatra?

– Hisz a titokzatosban, a fantasztikusban, a valószerűtlenben vagy a lehetetlenben? Hisz abban, hogy mindaz, amiket mások álomnak vagy képzelődésnek tartanak, valóban léteznek? Hisz a mesékben?”

A Csillagtalan tenger azoknak fogja a legnagyobb élményt nyújtani, akik az önmagukért való történetek rajongói. Morgenstern ugyanis nem kisebbet vállalt új könyvében, minthogy

megalkosson egy posztmodern intertextuális mítoszt a történetmesélésről és annak fontosságáról.

Teszi mindezt rengeteg szövegközi, vagy éppen az olvasóval összekacsintó utalással az elmúlt évek népszerű és egészen széles körű popkulturális termésére, valamint klasszikus mesékre, mondákra alapozva. A Bosnyák Edit érzékletes fordításában megjelenő prózában előtérbe kerülnek a minden (de tényleg minden!) részletre kitérő, költőien atmoszférikus leírások és a gyakran céltalannak tűnő szimbólumhalmozások. Ezzel együtt sajnos olybá tűnik, hogy pont az az elem szorult némileg háttérbe, amiről el akar mondani valamit: a történetmesélés.

Zachary amellett, hogy egy sokak által könnyen azonosulható, igazi geek karakter, meglehetősen passzív is a saját történetében. Menet közben valahogy eltűnnek előle a célok, sodródik a történet folyamával, ami időnként nehezen követhetővé teszi a videójátékos narratívákra is hasonlító utazását. A szerelmi szál felbukkanása és kiteljesedése is légből kapottnak, elsietettnek, megalapozatlannak hat. Mint ahogy a fő történetszál mellé csatlakozó kisebb sztorik is látszólag minden kohézió nélkül, fragmentumokban kerülnek a nagy egészbe, így széttördelve a szöveg ritmusát is. A némileg önreflexívvé váló végjáték felé közeledve azonban elkezd tisztulni a kép, összébb érnek az addig szerteágazó töredékek, hogy végül mindenki a maga tanulságait vonhassa le. Akik tehát szeretnek elmerülni a keresztutalásokban, a szimbólumokban, a szentimentalitás, érzelmes, gyakran álomszerű és költői leírásokban, azok könnyen új kedvencet köszönthetnek majd Erin Morgenstern könyvében.    

“Nem minden történet szólít meg mindenkit, de valahol, valamikor mindenki talál olyat, amelyik megszólítja, ilyen vagy olyan formában.”

A Csillagtalan tenger minden bizonnyal megosztó lesz: élvezete ugyanis meghatározó mértékben függ a szubjektív befogadói és olvasói attitűdtől. Morgenstern nagyon kevés objektív mércével is értelmezhető fogódzót ad az olvasó kezébe. Ezzel egyszerre nyitva is hagyja művét a szabad, személyes interpretációk előtt, ugyanakkor a hagyományosabb mederben csordogáló fantasyk hívei könnyen belefulladhatnak a költőien mézédes jelzőkkel tarkított leírások tengerébe. 

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Kapcsolódó cikkek
...

Itt vannak az év legjobb magyar science fiction és fantasynovellái

...

5+1 fantasy-iskola, ahova szívesen beiratkoznánk

...

Behúz a cirkusz varázslatos világa

Hírek
...

„Véres” képek érkeztek a Colleen Hoover romantikus thrilleréből készült film forgatásáról

...

Elégedetlenek voltak egy Van Gogh-festménnyel, a tyúkólban kötött ki

...

Most videón láthatjuk, ahogy 60 éve felrobbant a Nemzeti Színház

...

Donatella Versace 27 év után visszavonul – 3 könyv a családról és a divatról

...

Az AI emberek közt te megtalálod a valódi embert? Jön az új Black Mirror évad + 3 sci-fi könyv

...

A Barbie rendezője James Bonddal és Charlie XCX-szel készíthet Narniát

Az esti meseolvasás lehet az apák egyik szuperereje

Az esti meseolvasás lehet az apák egyik szuperereje

Az apás mesélésekhez ajánlunk egy nemrégiben megjelent, kortárs antológiát, az Apa olvas című kötetet. 

Szerzőink

Tasi Annabella
Tasi Annabella

Mickey 17: Robert Pattinsontól mindenki azt kérdezi, milyen érzés meghalni

Borbély Zsuzsa
Borbély Zsuzsa

Petőfi Sándor és Szendrey Júlia felforgatók voltak: nem a rangot és a vagyont választották, hanem a szívüket követték

Olvass!
...

Szendrey Júlia házasságát csak időutazók tudják megmenteni? – Olvass bele a Szerelmem, Petőfi Zoltán című kötetbe!

Számodra a zabkásafőzés vagy a versírás lenne nagyobb kihívás?

...

Knausgård volt feleségét elektrosokk-terápiával kezelték – új könyvében őszintén beszél az átélt borzalmakról

Linda Boström Knausgård húsbavágó regénye a bipoláris depresszió legsötétebb bugyraiba ránt magával.

...

A ruha teszi az embert, azon kívül semmink sincs - Olvass bele Maya Binyam politikai regényébe!

Maya Binyam első regénye a politikai értekezés és szépirodalom között lavírozik, hogy megmutassa, bárki elveszítheti a múltját, ha a politika úgy akarja.