Colm Tóibín legújabb kötete az eredetileg 2009-ben (magyarul 2016-ban) megjelent, filmre is adaptált Brooklyn folytatása, melyben az ott megismert Eilis Lacey sorsának alakulását követhetjük tovább, csak most az 1950-es helyett az 1970-es években.
Az ír származású, de Amerikában élő nő a most megjelent regényben (ITT bele is olvashatsz) már középkorú, két kamasz gyermekével és házastársával, Tonyval kiegyensúlyozott, nyugodt életet él. Ennek a harmóniának szakad vége, amikor váratlanul egy ismeretlen férfi jelenik meg a házában, és közli vele, hogy férjének hamarosan gyermeke születik egy másik nőtől és a gyerek jövendő sorsát is világosan felvázolja: „Szóval alighogy az a kis fattyú megszületik, én fogom és elhozom ide. És ha maga nincs itthon, odaadom annak a másik asszonynak. Ha meg a maguk egyik házában sincs otthon senki, akkor lerakom ide, a maga küszöbére.”
Hűtlenség és házassági válság
A felütésben megjelenő szituáció kemény és traumatikus, egy házasság egyik legnagyobb válsága kezdődik el, de ennek megjelenítése egyáltalán nem olyan, mint amire számítanánk. Elmaradnak ugyanis a nagy jelenetek, a heves, szenvedélyes kitörések, inkább egyfajta lefojtott feszültségként izzik a nő haragja, aki nem tudja, mitévő legyen. A visszafogott, lassú folyású, egyszerű cselekményvezetésű regényben
a hallgatás fontos kommunikációs eszköz,
a szereplők, és elsősorban a női főhős képes csendben maradni a legfeszültebb helyzetekben is, részben azért, mert a hallgatásának is fontos jelentése van, részben pedig azért, mert nem tud döntésre jutni, így inkább a hallgatást és vele együtt a halogatást választja.
A tanácstalanság és döntésképtelenség Eilis személyiségének legalapvetőbb sajátságai, és a későbbiekben is fontos szerephez jutnak. A népes olasz famíliába beházasodott nő nem tud mit kezdeni a váratlan helyzettel, az esetről alig beszél – legalábbis nem annyit és nem úgy, ahogy egy ilyen radikális szituációban várható lenne –, és hogy ne kelljen döntést hoznia, úgy határoz, néhány hétre hazalátogat Írországba. Több mint húsz éve nem járt szülővárosában, most azonban elindul, hogy felköszöntse nyolcvanéves édesanyját. Valójában ezzel az utazással szeretne kilépni szorult helyzetéből, remélve, hogy a dolgok valahogy elrendeződnek a távolléte alatt.
Írországban visszaköszön a múlt
Bár a regény címe Long Island (azt a helyet jelöli, ahol a négytagú család él), az események nagy része nem itt, hanem az írországi Enniscorthyban játszódik, és a házasság válságáról is hamar átkerül a fókusz egy másik kapcsolatra. A régi otthonába megérkező Eilis ugyanis szinte azonnal belebotlik Jim Farrellbe, abba a férfiba, akivel két évtizeddel korábban még fiatal, de már férjezett asszonyként volt kapcsolata, és akit egy napon, se szó se beszéd elhagyott, amikor visszatért Amerikába.
A múlt megismétli önmagát, a szerelem újra fellobban,
de a problémák sokasodnak, Jimnek ugyanis már komoly, bár egyelőre titkolt kapcsolata van Eilis korábbi legjobb barátnőjével, a háromgyerekes özvegyasszonnyal, Nancyvel, így Eilis felbukkanása ezt a kései románcot is fenyegeti.
Két nő, egy férfi
Az Írországban játszódó rész teszi ki a regény legnagyobb hányadát, az elbeszélő egy szerelmi háromszöget mutat be, de a nagy indulatok, szenvedélyek, kirohanások itt is hiányoznak, ugyanúgy, ahogyan az első hatvan oldalon. Mintha a középkorú emberek természetéből következne, hogy nagy érzelmeik, heves indulataik csak tompítva, egyfajta csendes és szégyellős visszafogottságban mutathatják meg magukat.
A három szereplő közötti viszonyok és személyes történeteik bemutatásához az író egy mindentudó elbeszélőt választ, aki szabályosan váltakozva hol az egyik, hol a másik szereplő szemszögéből mutatja meg az események alakulását. Eilis, Nancy és Jim perspektívái felváltva jelennek meg, és ezeken keresztül láthatóvá válik az is, ki mennyit tud és ért az eseményekből.
Elodázott döntések
Eilis és Jim egyaránt döntésképtelenek, egyedül Nancy az, aki pontosan tudja, mit akar, ezért kezébe is veszi az irányítást, mikor leleplezi a titkos kapcsolatot. A regény legérdekesebb dimenziója éppen a két hős döntésképtelenségének ábrázolása, annak a megtorpanásnak, várakozásnak, időhúzásnak a leírása, mely sok helyzetben jellemez minket, hiszen a hétköznapok világa nem a drámáké és az akciófilmeké, ahol gyors döntések sorozatában halad előre a cselekmény.
Épp ellenkezőleg: mivel itt mindenki nagy tétekben játszik (Eilis saját és gyermekei bőrét viszi vásárra, ahogyan Jim is sokat kockáztat), a döntések átgondolása rendkívül fontos. A felelősség felvállalásának nehézsége azonban minduntalan megállásra, visszakozásra készteti a szereplőket, akik számára
néhol erősebbnek tűnik a már megszokott, jól bejáratott élethez való ragaszkodás, mint egy távoli, bizonytalan boldogság esélye.
A hezitálás mögötti motivációk, a döntésképtelenség gyakorlati működésének bemutatása a regény legjobban sikerült része, míg a szerelem, a húsz év után újra fellobbanó szenvedély ábrázolása az egyik leggyengébb.
Sok mindent megértünk a hétköznapiságában is különleges regényben, de az Eilis és Jim közötti újrakezdést aligha. Találkozóik során nem válik láthatóvá, mi az, amiért még mindig érdekesek egymás számára, mi az, amit vonzónak tartanak a másikban. Sem a vágy, sem a szerelem, sem az újrakezdés vagy a nosztalgia nem igazán kap mélységet, a kapcsolat megjelenítése így kissé vérszegény és üres marad, még akkor is, ha tudjuk, hogy Tóibín alapvetően a csendből, a ki nem mondott szavakból építkezik.
A kisváros, ahol nincsenek titkok
Az Eilis és Jim közötti viszonyhoz képest nagyon szépen kidolgozott részek is vannak a regényben, Nancy karaktere, elszántsága, dilemmái például sokkal élőbbek, mint az említett románc, de Eilis idős és nehéz természetű édesanyjával való ellentmondásos viszonya is plasztikusan jelenik meg. Az írónak kiválóan sikerült megragadnia a kisvárosi lét lényegét is. Azt a sajátos működésmódot, melyben mindenkinek megvan a maga helye, ahol mindenki mindenkiről mindent tud. Ismeri a másik múltját, ballépéseit, csalódásait, fájdalmait. Az ír kisváros lakói egy olyan hálózatot alkotnak, melyben a közösség tagjai örökösen szemmel tartják egymást, így a legféltettebb titkok is kitudódnak és mindenkiről ítélet születik:„‒ Honnan tudják, hogy itthon vagyok? ‒ Mindenki tud mindent.”
Nyitva hagyott befejezés
Ahogyan a Brooklyn lapjain, úgy itt is egyszerű a nyelvezet, teljesen átlátható a történet, jól érthetők a szereplők közötti viszonyok, így kényelmes olvasmány a Long Island, mely nem követel túlzott erőfeszítést a befogadótól. Ráadásul olyan témákról beszél, melyekkel az időbeli és térbeli távolság ellenére is könnyű azonosulni. Az élet derekán felmerülő újrakezdés lehetőségeit pedzegeti, miközben a hűtlenség, a gyerekek iránti felelősség, a döntési helyzetek kockázatai is előkerülnek.
Hétköznapivá szelídített drámák, elfojtott indulatok
és valamiféle csendes, lemondó melankólia is megbújik ebben a néhol kicsit ellaposodó, de azért egyáltalán nem érdektelen regényben, melyben végül nem dől el, hanem a levegőben lógva marad a kérdés: lehetséges-e évtizedek után újrakezdeni, megéri-e az áldozat egy új élet reményében vagy jobb és kényelmesebb, ha minden marad a régiben?
