Keresés

Keresési találatok „” Kifejezésre

Nem sült el jól, amikor Colm Tóibín Krasznahorkait Istenről kérdezte

Nem sült el jól, amikor Colm Tóibín Krasznahorkait Istenről kérdezte

Így fedezte fel London Krasznahorkait.

Colm Tóibín középkorú hősei az újrakezdés és a kényelmes élet között örlődnek

Colm Tóibín középkorú hősei az újrakezdés és a kényelmes élet között örlődnek

A Long Island könnyen átlátható, olvasmányos regény házassági krízisről, hűtlenségről és újra fellobbanó szenvedélyről. 

A perc, amikor rájössz, hogy a férjed egy másik nőt ejtett teherbe – Olvass bele a Brooklyn folytatásába!

A perc, amikor rájössz, hogy a férjed egy másik nőt ejtett teherbe – Olvass bele a Brooklyn folytatásába!

Colm Tóibín új regényében megírta, hogyan folytatódik hőse, Eilis Lacey története húsz évvel azután, hogy az amerikai élet mellett döntött. Mutatunk egy részletet a könyvből. 

Sally Rooney új regénye és még 7 előjegyezhető könyv a kortárs világirodalom nagyágyúitól

Sally Rooney új regénye és még 7 előjegyezhető könyv a kortárs világirodalom nagyágyúitól

Sally Rooney, Ali Smith, Pamuk, Rushdie és további négy szerző, akinek a könyveit érdemes lesz beszerezni és elolvasni ősszel. Mutatjuk a legizgalmasabb, már előrendelhető újdonságokat.

Tarr Béla és Bartók Béla is bekerült a könyörtelenség irodalmáról szóló kurzusba

Tarr Béla és Bartók Béla is bekerült a könyörtelenség irodalmáról szóló kurzusba

A Paris Review elkérte a kurzus olvasmánylistáját, és a Syllabi-sorozatuk első darabjaként meg is osztotta az olvasóival. 

Minden család a maga módján kergeti őrületbe a tagjait

Minden család a maga módján kergeti őrületbe a tagjait

Könyvesblokk: Ames, Tóibín, Stephens-Davidowitz

Könyvesblokk: Ames, Tóibín, Stephens-Davidowitz

A kivándorlás mint csapdahelyzet

A kivándorlás mint csapdahelyzet

Colm Tóibín 2009-es Brooklynja, mely a 2015-ös filmbemutatót követően tavaly végre magyarul is megjelent, könnyen beilleszthető lenne a kivándorlási, azon belül is az emigráció lélektanát feszegető narratívák közé. Van azonban egy fontos különbség: Tóibín hősét semmi nem hajtja. Nem akar felejteni (tragédiát, szerelmet, óhazát), egzisztenciálisan nem küszködik, az ismeretlen nem csábítja. Lassú sodródásban telik az élete, döntéseit például jellemzően mások hozzák meg a feje fölött. A látszat ellenére fejlődésregénynek is csak nagy jóindulattal nevezhető, holott hősnője kétségtelenül nagy utat jár be, ám pont a regényvégi kulcsjelenet bizonyítja, hogy életében a külső kényszer továbbra is erősebb, mint a belső akarat. De ha nem emigrációs és nem fejlődésregény, akkor mégis micsoda?