Prof. Dr. Dietrich Grönemeyer orvosprofesszor, a mikroterápia egyik feltalálója, aki számos könyvet is írt. Mindig örömmel meséli el, amit az emberi testről és a betegségek gyógyításáról tud. De ha Nanóval tarthatna, az ámulattól talán még az ő szava is elakadna!
Dr. Dietrich Grönemeyer: A kis medikus - Veszélyes küldetés (részlet)
Ford. Bartók Imre
Nano visszatér
– Mindjárt megvagyunk – szólt Micro Minitec, miközben hunyorgott, hogy jobban lássa a parányi Nanót. – Maradj ott, ahol vagy! A fogókar áthelyez majd a turbósugárzó két félgömbje közé.
– Oké – felelte engedelmesen Nano, és a magasba fordította a tekintetét. Pár másodperccel később meg is jelent a fogókar, ami leginkább egy irtózatos méretű harapófogóra emlékeztette. Már nem félt tőle, hiszen ez ugyanaz a robotkar volt, amely a zsugorítás után a kapszulába helyezte. A szerkezet óvatosan felcsippentette, és a magasba emelte. Hamarosan meg is érkezett a hamburger alsó pogácsájára – a turbósugárzó ugyanis leginkább egy óriási szendvicsre hasonlított.
– Ne mocorogj! – figyelmeztette még egyszer Micro Minitec. – Most bekapcsolom a turbósugárzót.
Nano szíve hevesen vert. Amikor a turbósugárzó először összezsugorította, fogalma sem volt róla, hogy mi történik. Most azonban számított a viszketésre. Abban reménykedett, hogy pillanatokon belül visszanyerheti eredeti méretét.
Ha nem sikerül, nem marad más választása, mint hogy beköltözzön a húga babaházába…
Márpedig akkor a két baba, Klara és Berta volna a lakótársa. Klarának hiányzott a fél szeme, Bertának pedig már többször is elveszett az egyik lába. Ráadásul mindkét baba jóval nagyobb volt az ő mostani méretéhez képest. Ha arra gondolt, hogy a jövőben talán ők lesznek az új családja, könnyek gyűltek a szemébe.
A következő pillanatban különös bizsergést érzett a testében, majd felhangzott a már ismerős zörej. A turbósugárzó működésbe lépett! Ismét rájött a viszketés, és ezúttal is nevetnie kellett. A hamburger felső felén kigyulladt a zöldeskék fénysugár, és egyenesen célba vette. Más azonban nem történt.
Könnycsepp gördült le az arcán. Még mindig ugyanolyan parányi maradt, mint egy hangya.
– És most…? – kezdte volna, ám a hamburger felső pogácsája ekkor közelíteni kezdett felé. A távolságok hirtelen már nem is tűntek olyan végtelennek. A falak szélsebesen közelebb húzódtak, és az egész labor lélegzetelállító gyorsasággal zsugorodott. Nano önkéntelenül is térdre ereszkedett, nehogy összenyomja valami. Félelme azonban alaptalannak bizonyult, a zörejek ugyanis a következő pillanatban abbamaradtak, és a viszketése is megszűnt.
– Hihetetlen! – ünnepelt Micro Minitec ujjongva – Megcsináltad! Sikerült visszaalakulnod!
– Nagyon úgy tűnik – állapította meg dr. X Megkönyebbülten. – Ezek szerint a turbósugárzó tényleg képes összezsugorítani, majd újra felnagyítani a gyerekeket.
Nano körbepillantott. Szemügyre vette a kezeit, majd dr. X és Micro Minitec felé fordult.
Minden a helyén volt, és semmi különöset nem tapasztalt a testében.
Egyedül a fényt érezte túl erősnek, de erről azt gyanította, hogy a zsugorítás és nagyítás mellékhatása lehet.
– Nyugodtan becsukhatod a szád – nevetett Micro Minitec, majd fellépett hozzá a létrán. – Na, hogy érzed magad? Minden a helyén?
– Azt hiszem, igen – felelte Nano.
– Akkor gyere le szépen! – válaszolta a nő. – Most elvégzünk pár tesztet. Csak a biztonság kedvéért. Utána pedig itt az ideje, hogy hazamenj. Mielőtt a rendőrök keresni kezdenek.
Nano reszkető térddel leereszkedett az óriási hamburgerről, és követte dr. X-et a vizsgálóba, miközben Micro Minitec továbbra is ott legyeskedett körülötte.
– Szent gránátalma! – rikkantotta a feltaláló, és örömében fel-alá ugrándozott. Dr. X közben megmérte Nano vérnyomását, megvizsgálta a reflexeit, majd mutatott neki néhány egyszerű logikai feladványt ábrázoló kártyát, amelyeket a lehető leggyorsabban meg kellett oldania.
Az orvos mindent rendben talált. A rövid vizsgálatot követően dr. X elbúcsúzott a fiútól, majd Micro Minitec az önvezető, kerék nélküli autóhoz vezette Nanót.
– Elég, ha megmondod a címedet – magyarázta Micro Minitec. – A jármű már repít is a legrövidebb úton hazáig! Még találkozunk, Nano. Igazán bátor kutató vagy!
Nano meghatódott a dicsérettől. Kényelmesen helyet foglalt a járműben. Kormánykereket azonban sehol sem látott.
– Harangvirág utca huszonhárom – mondta Nano.
– Harangvirág utca huszonhárom – ismételte a géphang. – Érkezés tizenöt perc múlva.
A pilótafülke hangtalanul becsukódott, és a jármű ugyanolyan nesztelenül a magasba emelkedett. Nano megfordult, és még egyszer Micro Minitecre kacsintott. A hazaút igazán szórakoztatónak bizonyult. A gyalogosok és a többi autós leesett állal figyelték a különös jelenséget a fejük felett.
Egy lebegő jármű, ráadásul egy gyerekkel az utastérben!
Ilyet sem láttak még! Nano olykor rámosolygott a bámészkodókra, máskor pedig úgy integetett nekik, akár egy filmsztár. Csak azt sajnálta, hogy olyan gyorsan véget ért az utazás. A lebegő autó pontosan a Sonntag család háza előtt állt meg.
A bejárati ajtó azelőtt szélesre tárult, hogy Nano elérhette volna. A nagypapája komor pillantással üdvözölte. Nano jól ismerte ezt a tekintetet. Nagypapi rosszkedvűen méregette.
– Te meg merre jártál? – dörmögött. – Csak azt ne mondd, hogy az iskolában! Az igazgató felhívott minket. Véletlenül meglátott ma reggel a Verébfészek felé tartó buszon. Nem tudtunk mit felelni a kérdéseire.
– De hát felhívhattatok volna – védekezett Nano, és előhúzta a nadrágzsebéből az okostelefonját. Meglepetésére a kijelzőn öt nem fogadott hívást látott. Ezek szerint a kapszulában nem tudott hívásokat fogadni.
– Csak a hangpostád jelentkezett – vonta fel a szemöldökét Sonntag papa szigorúan. – Tehát, hol jártál?
– Micro Minitecnél – válaszolta Nano. – És dr. X-nél.
– Nem azt kérdeztem, hogy milyen képregényeket olvasol mostanában, hanem azt, hogy merre csellengtél!
– Micro Minitecnél és dr. X-nél – ismételte Nano. – Ők nem képregényhősök, hanem kutatóorvosok.
– Hát persze, én meg a tavalyi hóember vagyok! – nevetett fel Sonntag papa élcelődve. – Nem léteznek ilyen nevű orvosok.
– De igen. Sőt, ők a legjobb orvosok a világon! – tiltakozott Nano.
– A legjobb orvos a világon Borzong professzor – igazította ki a nagyapja. – De most már elég ebből. Mars a szobádba! Hihetetlen! Lóg az iskolából, hogy zavartalanul olvasgathassa a képregényeit a buszon.
– De hát ez nem igaz! – kiáltotta Nano, és elslisszolt volna a nagyapja mellett, de az öreg egyszer csak különös képet vágott.
– Mi az? – kérdezte tőle. – Nem vagy jól? Elsápadtál. Menjünk be gyorsan, hogy le tudj ülni. Hozok neked egy pohár vizet.
– Fáj a fejem – felelte a nagypapa, és a székre rogyott. – A te hibád. Nem szokott fájni.
– Szóljak Rosa mamának? – kérdezte Nano. – Neki vannak receptjei az ilyesmire. A borsmentaolaj eddig bevált. 15
– Nem, menj csak – hunyorgott a nagypapa erőtlenül.
– Biztos vagy benne?
– Eredj a szobádba! – morogta még egyszer, majd a tenyerébe temette az arcát, és halkan felnyögött.
Nano kelletlenül elindult, amikor egyszer csak valami puhához ért a lába.
Be akarta csukni a még mindig nyitva álló bejárati ajtót, de elkésett.
– Nyuszi! – kiáltotta a húga, Marie, aki ebben a pillanatban bukkant fel a folyosón. A kislány elszaladt mellette, majd kirohant a házból. Nano vetett még egy pillantást a nagyapjára, majd követte a testvérét.
– Nyuszi! – szólongatta Marie. – Maradj ott, ahol vagy! – Csakhogy a kiskutya villámgyorsan eltűnt a bozótban.
– Marie! – szólt utána Nano. – Várj meg!
Csak a halastónál tudta utolérni. Marie éppen a vízparton kereste a kutyust.
– Megszidtam szegényt – panaszolta könnyes szemmel. – Nem akarta megenni az új kutyatápot. Tényleg elég undorítóan nézett ki. De a kutyakaják általában undorítóak.
– Szóval elszökött – állapította meg Nano. – Jellemző. Ne aggódj, meg fogjuk találni.
Habár Nyuszi általában szófogadóan viselkedett, ha megsértődött, előfordult, hogy elviharzott. Ahogyan
most is. Meg kellett találniuk, mert durcás hangulatában még a forgalmasabb utcákra is kimerészkedett.
– Mi történt? – kérdezte váratlanul egy hang. Nano megfordult. Lilly volt az.
– Nyuszi elszökött – felelte.
– Segítek megtalálni – ajánlkozott sietve a lány. – Manuel is mindjárt itt lesz. Meg akartuk kérdezni tőled, hogy miért nem jöttél ma iskolába.
– Hosszú történet – mondta Nano. – Majd később elmesélem. Először próbáljuk befogni Nyuszit.
