Mit kezdjünk a szeretteink halála után ránk maradt örökséggel?

Mit kezdjünk a szeretteink halála után ránk maradt örökséggel?

Marcin Wicha könyvében az elbeszélő egy nap az édesanyja által felhalmozott rengeteg holmi között találja magát. A könyvek, bútorok, lakberendezési tárgyak sokaságának válogatása közben felsejlenek a múlt kesernyés vagy mulatságos emlékei, amelyek révén átgondolja az édesanyjához fűződő kapcsolatát, és egyben a saját helyét a világban. Olvass bele!

Könyves Magazin |
Marcin Wicha
Amit nem dobtam ki
Ford.: Mihályi Zsuzsa, Typotex, 2021, 182 oldal
Marcin Wicha: Amit nem dobtam ki

A szülők generációjának, a háború utáni gyerekek „gondtalanságra programozott” nemzedékének nagyon is súlyos örökséggel kellett szembenézniük, különösen, ha zsidó családba születtek: a szocialista Lengyelországban uralkodó elhallgatáspolitika, majd az újra fellángoló antiszemita hullám sajátosan csalárd beszéd- és viselkedésmódra nevelte az embereket. A volt pszichológus, anya, feleség és nagymama szókimondó őszinteségével, megingathatatlan tartásával, határozott ízlésével és öntörvényűségével vette fel a harcot a rendszerszintű hazugságokkal és önbecsapásokkal, s közben észrevétlenül is örökül hagyta fiának, milyen hangot üssön meg a packázó hivatalnokokkal, a porszívóügynökökkel és a giccses közhelyeket puffogtató tömegemberekkel.

Lengyel grafikus, író, esszéista, számos gyermekkönyv szerzője. Az Amit nem dobtam ki című műve 2018-ban a Gombrowicz-díj mellett a rangos Nike irodalmi díjat is elnyerte.

Marcin Wicha: Amit nem dobtam ki (részlet)

Nehéz művészet: a postai összecsapás

– Szeretném lemondani anyám rádió- és televízió-előfizetését. Ugyanis meghalt.

– A francba.

– Hát igen.

– Nem úgy értem, hanem az előfizetést inkább a C ablaknál. Vesz egy sorszámot, majd megmondja a kolléganő. – Ebben a pillanatban megcsillan valami a szemében. Eszébe jut egy csibészség. – Menjen inkább az információhoz.

Csapda vagyok. Záptojás. Át lehet dobni a C ablakban ülő kolléganőnek (vonzó gondolat).

De – ez még csábítóbb gondolat – rá lehet lőcsölni arra a rafkós dögre, aki reggel óta kuksol az információban, és az aktuális kínálatot árulja: borítékot, környezetbarát piperéket és Alice Munro novelláskötetét.

– Szeretném lemondani anyám rádió- és tévé-előfizetését – kezdem.

Kopp, kopp, krrr – kaparásznak a műkörmök a billentyűzeten.

– Ilyen nevű hölgy nem fizetett elő.

– Hogyhogy nem fizetett elő?

– 1996 óta nem volt befizetése.

– Nálam van a számlatörténet – jelentem ki.

– Mutassa meg.

De rögtön elpárolog a fölényem.

– Miért csak tizenhét złotyt fizetett?

– Nem tudom.

– Akkor ki tudja? – förmed rám. – Nem ennyibe kerül egy előfizetés.

Alice Munro könyvének fényes a borítója. Egy fej nélküli nő fekete-fehér fotója látható rajta.

Napsugár táncol a fólián, mellette szétnyitott első áldozási üdvözlőlap és egy papírcsirke.

Jópofa lenne, ha hazaérve azt mondanám: „Nézd csak, megvettem a postán a kanadai Nobel-díjas írónő könyvét.”

– Milyen bankszámlaszám ez egyáltalán? És miért bydgoszczi?

– Nem tudom, de anyám minden hónapban tizenhét złotyt fizetett a maga munkahelyének – mondom nyersen.

– Lehet, hogy hitelt törlesztett a postabankban?

– Nem törlesztett.

– Honnan tudja?

Próbálom magam elé képzelni anyámat, ahogy titokban hitelt vesz fel, majd törleszti a bydgoszczi postabankban.

Hallom, hogy morajlik a sor. Húsvéti képeslapot akarnak venni megkésve, vagy befizetni a számlákat. Kezdenek türelmetlenkedni.

A Lengyel Posta tisztviselőnőjére emelem a tekintetem.

– Kérem, ne beszéljen velem ilyen hangon! – mondom neki.

Ez kulcsfontosságú momentum. Olyan pillanat, amelyről így írt a költő Kavafisz:

 

„Vannak, kiknek számára eljön egyszer a nap, a nagy Nem vagy a nagy Igen kimondásának napja.”30

 

A postásnő kénytelen átgondolni a stratégiáját. Mert eddig az ő „Nem”-je csak egy kis „Nem” volt. Szokványos, rutinszerű „Nem”. Olyan „Nem”, amelyik arra számít, hogy hátha sikerül. Arra, hogy elmegy a kedvem, és elsomfordálok a halotti anyakönyvi kivonattal meg a számlatörténettel együtt.

Az első „Nem” – az Panadol. Málnatea. Remény, hogy valahogy elmúlik magától. Elenyészik. Megoldódik. A gyors bólintás, a támogató moraj, a könnyű szemrebbenés igenlésként, beleegyezésként, égi tollal aláírt ördögi szerződésként értelmezhető. Elektronikus aláírás körpecséttel. De akkor vége van.

– Kérem, ne beszéljen velem ilyen hangon. – Fölfújom a begyem, fölborzolom a tollam.

Mintha táncot járnánk, ütemesen és összhangban közeledünk ahhoz a ponthoz, amely így szól: „Én Nem Kiabálok Magával.”

– Kérem, ne kiabáljon velem.

– Én nem kiabálok magával.

– Most is kiabál.

– Maga kiabál. Kiabáljon otthon az asszonnyal, ne itt a postahivatalban.

– Az úr kiabál – erősíti meg az ügyfelek kórusa. – Mások meg sietnének.

– A hölgy kiabál – feleli az olyan ügyfelek kórusa, akiknek másik ablakhoz szól a sorszámuk.

Még nem dőlt el semmi. Válaszútnál vagyunk. Az egyik út ide vezet: alárendeltként akarok beszélni a hölggyel – kérem szépen

– panaszt teszek – tegyen csak – teszek is – és kétségbeesetten próbálom bevágni az ajtót.

De még ráléphetünk az enyhülés útjára.

– Én rendes hangon beszélek, maga hallott félre valamit – jelenti ki a postásnő békülékenyen.

– Bizonyára – ismerem el. – Akkor mi van azzal az előfizetéssel?

Csörr, kopp, csitt-csatt – majdhogynem barátságosan kaparnak a műkörmök.

– Lehet, hogy rádióra fizetett elő?

Vége a feszültségnek. Útirányt változtatnak a hajók.

Visszatérnek a bázisra a repülők. Fellélegzik a sor.

Államok omlanak össze. Kézről kézre vándorolnak a tulajdon szent jogai. Az állam ítélőszéke vagy a hágai bíróság vár a politikusokra. Csak a tisztviselőnők tartanak örökké. Hatalmasabbak a miniszterelnököknél, államelnököknél, államtitkároknál. Mert a közömbösség a szupererejük.

Fellobbanhat bennük a rokonszenv, vagy elöntheti őket az utálat. De ez csak látszat. Ők az evolúció. Mi kihalásra ítélt faj vagyunk. Kövér, röpképtelen egyedek. A hatalmas fauna tohonya példányai, az őserdő.

 

Hernyó

 „Az ifjú jegyespár bensőséges védés dacszövetségre lép egymással, egyenest dühödten száll síkra egyikük a másikért. (…) Csaknem szüntelenül maximális imponáló tartásban járkálnak, és egy méternél messzebbre sohasem távolodnának egymástól.”31

– Konrad Lorenz

 

Egy jó összecsapás ügyességet követel. Egy jó összecsapás óvatosságot követel.

Ne kiabáljunk. Ne hozzunk fel olyan érveket, amelyeket ellenünk fordíthatnak. Ne fenyegetőzzünk olyasmivel, amit nem tudunk beváltani. Okosan játsszuk ki a kártyáinkat akkor is, ha gyengék.

Anyám a postán trenírozott. A hivatalokban. Az iskolában. A házkezelőségen. Gyakorlatoztatott az eladónőkön. A boltosokon. Az ügyintézőkön. Az iktatókon. A tanárnőkön. A hivatalos személyeken.

Az összecsapások is az edzés formái voltak.

Hosszan elnyújtott hadgyakorlatok. Figyelte a reakcióidőt. Próbálgatta a legjobb taktikát.

Felderítés harc közben.

 

Emlékszem, milyen volt anyám a hadiállapot hetedik napján:

– Érdeklődöm, hol van a bátyám. Három civil ruhás vitte el a lakásáról.

– A neve? – Majd egy pillanat múlva: – Senki sincs nálunk ilyen névvel.

– Ez esetben feljelentést teszek, hogy három férfi, akik állambiztonságiaknak adták ki magukat, elrabolták a bátyámat.

– Akkor megnézem még egyszer. A neve?

Hónapokkal később, valamelyik amnesztia után hallottam, hogy egy ellenzéki azt mondta az apámnak: „Ilyen feleséggel nem kell félned semmitől.” Esküszöm. Szó szerint ezt mondta.

 

Kettesben rendezték a legjobb összecsapásokat. Anyám indulatos volt. Beleélte magát, szinte hisztérikus lett. Apám távolságtartó. Ketten együtt mesterszintre jutottak. Anyám rohamozott. Apám biztosította a hátországot. Látszólag nem avatkozott be a zajló jelenetbe, de kész volt akcióba lépni és segítséget nyújtani azzal, hogy színleg egy másik, pártatlannak mutatkozó véleményt fogalmazott meg.

Nem voltak kötekedők. Nem volt civakodó a természetük. Úgy jártak-keltek a világban, mint egy izgága csókapár. Akik nem keresik a bajt, de kicsit felborzolják a tollukat.

Én erre nem vagyok képes. Eleinte halogatok, sunyítok kényszeredett mosollyal, aztán kirobbanok. Túl későn kezdődnek az összecsapásaim, és túl messzire mennek. Mentegetőznöm kell. Csillapítani. Zavartan visszavonulót fújni, mormolni közben valamit.

Pedig jó volt a kezdés, duettben anyámmal. Kicsi gyerekkoromban arattam a legnagyobb sikert.

Pedig jó volt a kezdés, duettben anyámmal. Kicsi gyerekkoromban arattam a legnagyobb sikert.

– Zárva van az ablak – mondta az ügyintéző.

– Hogyhogy zárva? – támadott anyám.

– Csak zárva.

– Akkor maga miért ül ott?

– Dísznek! – hangzott a válasz.

Ekkor jött el az én pillanatom. Valahonnan a padló magasságából jöttem elő a szövegemmel:

– Dísznek ronda.

Anyám repesett örömében. Mégsem jósolt nekem sikert.

– A végén még kiverik a fogaidat – figyelmeztetett.

Apám – a mászó rovarok, százlábúak és földigiliszták nagy szerelmese – mutatott egyszer egy szőrös hernyót.

– Azt mondja a madaraknak: gondolkodj, mielőtt megeszel – magyarázta.

A hernyónak nem voltak gyűrűi, nem volt páncélja sem. Nem fújta föl magát úgy, mint egy varangy. Nem tárta szét a szárnyait. Beérte szerény figyelmeztetéssel: „Nyelj le, én meg majd kapálózom a torkodban.”

Ez a lényeg. Hogy hetyke hernyó legyen az ember. Vidám, magabiztos hernyó.

Ne essen ki a szerepéből. Ne borzolja a tollait. Ne sajnáltassa magát.

– Hagyj inkább békén. Ne kezdj ki velem, mert a torkodon akadok. Khe, khe, kheee!

 

 

30 Konsztantinosz Kavafisz: Che fece... il gran rifiuto. Somlyó György fordítása.

31 Konrad Lorenz: Salamon király gyűrűje. Helikon Kiadó, 2013, Sárközy Elga fordítása.

Kapcsolódó cikkek
...
Könyves Advent

Ott kezdődik a valódi élet, amikor életed első szerelmével találkozol

A francia kamaszok érzéseit, vágyait, konfliktusait és a 90-es évek társadalmát mutatja be Nicolas Mathieu Goncourt-díjas könyve. A regényben négy meghatározó pillanat kerül a középpontba, négy nyár a Nirvana Smells Like Teen Spiritjétől az 1998-as labdarúgó-világbajnokságig. Olvass bele!

...
Könyves Advent

Az autoriter államban az objektív igazságokba vetett hit radikális dolog

Hogyan zajlik a félreatájékoztatás egy autoriter álamban? Hogyan aknázzák alá az álhírek az emberek korrekt hírekbe vetett hitét? És vajon tanulható-e a kritikus gondolkodás? Többek közt ezekre a kérdésekre keresi a választ Asa Wikforss könyve, az Alternatív tények. Olvass bele!

...
Könyves Advent

Litván ballada a szeretetről, erőszakról és magányról

A litván Laura Sintija Černiauskaitė Lélegzet márványon című regénye 2009-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. Egy világtól elzárt farmon élő háromtagú családról szól, akinek életébe szinte berobban egy addig intézetben nevelkedett kisfiú. Mutatunk belőle egy részletet!

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket. 

Polc

Jon Fosse a banalitáson át talál utat a természetfelettihez

...

Denene Millner két anya és egy lány sorsán keresztül számol le a tökéletes nő mítoszával

...

Alan Moore tálalásában a képregényiparnak átható ondószaga van

...

Terézanyut felfalta és megemésztette Kovácsné

...
...

Ezt senki nem mondta – Oltai Kata: A család olyan, mint egy falka

...

A Szegény párákban Frankenstein, a szex és Mary Shelley is a ma nőjéről beszélnek

...

Ezt senki nem mondta – Nádasdy Ádám: Lássa az a gyerek, hogy én is ember vagyok

A hét könyve
Kritika
Ujgur költőnek lenni önmagában politikai tett Kínában, és akkor még nem írtál memoárt
...
Podcast

Ezt senki nem mondta – Oltai Kata: Úristen, örökre itt lesz

Új podcastunk címe Ezt senki nem mondta!, a meghívott írókkal Ott Anna beszélget a gyereknevelés és az alkotás kapcsolatáról. A negyedik rész vendége Oltai Kata.

SZÓRAKOZÁS
...
Szórakozás

A legújabb Bűn és bűnhődés egyelőre nehezen találja az irányt

Dosztojevszkij nagy klasszikusát, a Bűn és bűnhődést Gáspár Ildikó adaptálta színpadra az Örkényben. Vannak erős pillanatai, mégis hiányérzetünk maradt.

...
Szórakozás

Most vagy soha! – Petőfi Sándorból hiányzik a nagypöcs-energia

Ápolt arcszőrzetek, tengernyi sár és pompás díszletek. Lóth Balázs Petőfi-filmje klasszicista képregénydramaturgiát követve mondja fel március 15. történetét, de esélyt sem ad arra, hogy azonosuljunk a hőseivel.

...
Szórakozás

Az Oscar-díjas American Fiction beavat egy bonyolult gyászfolyamat részleteibe

Cord Jefferson első játékfilmje nyerte a legjobb adaptált forgatókönyv kategória Oscarját. Utánajártunk, melyik regény volt az alapanyaga, és eláruljuk, hogy tetszett nekünk a Magyarországon egyelőre csak a Prime Video kínálatában elérhető mozi.