A Móra Könyvkiadó fő profilja a gyerekirodalom, de mit lehet tudni az új imprintről: milyen elgondolás, vízió lapul meg a Trend Kiadó létrehozása mögött, és milyen jellegű könyvekre számíthatnak majd az olvasók?
A Móra széles spektrumú kiadó ugyan, babakorú, óvodás, iskolás és középiskolás gyerekeknek-kamaszoknak egyformán jelentetünk meg kiadványokat, a pancsolókönyvektől kezdve a meséken, meseregényeken és edukációs anyagokon át a nagykamaszoknak szóló regényekig, 18 éves kornál azonban megáll kínálat, miközben több olyan klasszikus szerző életművét is gondozzuk, akik felnőtteknek is írtak. Megoldást kellett találnunk ez utóbbi művek megjelentetésére, így jött létre első lépésként, néhány éve a Móra Plusz sorozat, amelybe egyes Molnár Ferenc-, Erich Kästner- és Fekete István-művek kerültek. De hiába a Plusz megjelölés, a Móra szó némi zavart kelthet a fejekben, mivel a névhez alapvetően mégiscsak a gyerekirodalmi kiadványok kapcsolódnak. Egyrészt tehát az az elgondolás vezetett az új kiadó létrehozásához, hogy jobban elkülöníthetővé váljanak a mórás és a felnőtteknek szóló könyveink, másrészt
az a cél, hogy teljessé tegyük a kiadói spektrumunkat,
tematikusan ne csak az első pancsolás és az első kamaszkori szerelem között mozogjunk. Ez a vágy kiadói oldalról nézve nem egyedi, csak éppen mi fordított utat járunk be most, mint mondjuk a francia Gallimard kiadó, amely annak idején azért hozta létre a Gallimard Jeunesse-t, hogy a kiadói csoport kínálata a gyerekkönyvpiacot is lefedje. Ami a Trend Kiadó leendő köteteit illeti: azt szeretném, ha a sokszínűség jellemezne minket, amit a műfajokra és kiadványtípusokra is értek.
Egy kiadó arculatát nagyban meghatározzák a szerzői. A Trend esetében kik azok az alkotók, akiknek a könyveit biztosan a kiadó fogja gondozni, és már elárulhatod a nevüket? Inkább kortárs vagy klasszikus szerzőkben gondolkodnak a szerkesztők?
Az első könyv, ami már az én kezem között fog átmenni, Erich Kästner Fabian, egy moralista regénye című, cenzúrázott, de a nácik által így is elégetett, a weimari köztársaság végnapjait szatirikusan-fájdalmasan ábrázoló művének rekonstruált ősváltozata lesz, amelyet Fabian – Ebek harmincadja címmel, Győri László kiváló fordításában jelentetünk meg a könyvhétre. További neveket és címeket egyelőre nem szeretnék elárulni, mindenesetre klasszikus és kortárs szerzőkben is gondolkodunk. És nemcsak szépirodalomban, hanem non-fiction könyvekben is, mert azt érzékeljük, hogy
sokan próbálnak ezek segítségével kapaszkodókat találni abban a káoszban, amiben élünk,
és bár kevés az igazán új gondolat a világban, azért szerencsére születnek olyan könyvek, amelyek támpontokat vagy akár hatásos, kijózanító pofonokat tudnak adni az embernek. A külföldi non-fiction és szépirodalmi művek kiválasztásakor szeretnék a műfordító ismerőseim tanácsaira is támaszkodni, mert francia fordítóként tapasztalatból tudom, hogy az ő másmilyen szemük néha olyan izgalmas műveket is meglát, amelyek valamiért az ügynökségek látókörén kívül maradnak. De a terveink között szerepel például egy olyan sorozat elindítása is, amely lehetővé teszi, hogy ötven, száz év múlva is tudható legyen, mit gondoltak a világról bizonyos jelentős személyek, akiknek most méltánytalanul „nincs hangjuk”.
A Móránál nagy hagyománya van az életműsorozatoknak - számíthatunk-e hasonlóra a Trend Kiadónál? Illetve az új tehetségek felkarolása, felkutatása mennyire része a kiadói koncepciónak?
A mórás életműsorozatok egyes írók esetében a Trend Kiadónál megjelenő, felnőtteknek szóló kötetekkel válhatnak teljessé. Magánál a Trendnél a kezdeti időszakban nem feltétlenül gondolkozunk életműsorozatokban, az új tehetségek felfedezése azonban fontos része a koncepciónak. Erre már vannak konkrét terveim, vagyis nem fogunk pusztán arra várni, hogy beessenek hozzánk izgalmas kéziratok. A Móránál az utóbbi években elindítottam a pályán néhány új szerzőt, akiknek nem egyszerűen megszerkesztettem a szövegét, hanem együtt fejlesztettük a könyvüket hosszú hónapokon át, és remélem, ezt a fajta munkát is folytatni tudom a Trendnél.
Hogyan kell elképzelni az anyakiadó és a Trend kapcsolatát: várhatóak közös metszéspontok, akár tematikusan, akár bizonyos szerzőket tekintve?
A Trend elindításában az az elgondolás is fontos szerepet játszott, hogy azoknak a mórás szerzőknek, akik felnőtteknek is írnak, lehetőségük legyen házon belül maradni. Tavaly kaptam egy kéziratot az egyik szerzőnktől, aki abban reménykedett, hogy megírta a harmadik ifjúsági regényét, és én láttam is fantáziát a kéziratban, az elolvasása után azonban egyértelmű volt számomra, hogy felnőtt regényről van szó. Így ez most majd a Trendnél fog megjelenni. Vagyis a mórás szerzők előtt mindig nyitva lesz az ajtóm, ha felnőtteknek szóló kézirattal kopogtatnak. És fordítva: ha meglátom valakiben a lehetőséget, hogy gyerekeknek, kamaszoknak is tud írni, ami korántsem olyan egyszerű, mint talán sokan gondolják, jelezni fogom a mórás szerkesztőknek a túlsó folyosón, hogy feltétlenül kérjenek tőle kéziratot.
Az elmúlt években azt láttuk, hogy a járvány, a szomszédunkban zajló háború, a gazdasági válság sok bizonytalanságot hozott a könyvpiacon is. Nem túl kockázatos vállalkozás új kiadót indítani ilyen nehéz időben? Mi az, ami reményt, lendületet ad, és kiadói főszerkesztőként rövid távon mivel lennél elégedett?
A könyvkiadásba eleve csak jó adag optimizmussal és kellő küldetéstudattal szabad belevágni. De a történelemre visszatekintve reményre ad okot, hogy nemcsak a kulturális értékek rágták át magukat a legnehezebb időszakokon is, és maradtak életben – még ha magukról az alkotókról ezt sajnos nem is mindig lehetett elmondani –, hanem szerencsére az olvasó se vált kihalóban lévő fajjá. Személy szerint nekem többek között éppen ez ad most lendületet: mivel a Móránál elsősorban ifjúsági regényeket szerkesztettem,
láttam-látom, hogy a kamaszkori lemorzsolódás után is van olvasói utánpótlás,
kíváncsi, okos, értelmes, információkra éhes fiatalok, és miattuk érdemes és meg is kell tenni mindent, amit csak lehet. De tudom, sok szempontból kemény fába vágom a fejszém, elég csak az elszabadult árakra gondolni. A 2024-es lesz az első olyan év a Trend életében, amelynek már az én elképzeléseimet kell tükröznie, úgyhogy rövidebb távon azzal lennék elégedett, ha jövő év végén megkérdeznéd tőlem, megvan-e még a fejszém, és én azt felelném: „Igen. Sőt, képzeld, még a nyele is.”
