Törőcsik Mari 1960-ban a Margitszigeten (kép forrása)
Törőcsik Mari sokáig nem engedte, hogy könyvet írjanak róla, de aztán lánya, Teréz tanácsára mégis belement a dologba, így született meg Bérczes László beszélgetőkötete, amelynek bemutatóját péntek este tartották a Nemzeti Színházban. Bár a színésznő megérezte a hirtelen jött hidegfrontot – állítólag egész nap rosszul volt –, úgy tűnt, a nagy érdeklődés őt is felcsigázta, rengeteg történetet mesélt, sőt alig hagyott szóhoz jutni másokat.
Törőcsik Mari, Bérczes László: Törőcsik Mari - Bérczes László beszélgetőkönyve
Európa, 2016, 432 oldal, 4590 HUF
Még le sem ült a számára kijelölt helyre, máris beszélni kezdett a közönséghez, miközben az est moderátora, Veiszer Alinda egy szót sem tudott mondani az új könyvről, noha biztosan készült bevezetővel.
Néha lyukat beszélek az emberek hasába, hogy érezzék, még élek
– konstatálta Törőcsik, és hitvallásához az egész beszélgetés alatt tartotta magát. Rögtön hozzátette, hogy egyszer volt például a Bagi és Nacsánál – bár fogalma sincs melyik-melyik –, akik az egyórás műsor alatt egy szót sem tudtak szólni.
Fellépni nem tudok, de beszélni szeretek
– fűzte hozzá, mégis szabadkozott, amikor a könyvről kellett mesélnie. „Mikor az ember saját magáról kényszerül beszélni, az nem olyan könnyű” – mondta, hangsúlyozva, hogy hatvan éve van a pályán, ezalatt rengeteg mindent kellett tárolnia a fejében, így természetszerűleg sok minden törlődött is.
Törőcsik Mari és Soós Imre a Körhintában (kép forrása)
A beszélgetésen, amely leginkább egy stand-uphoz hasonlított, természetesen Bérczes László, a kötet szerzője is jelen volt. Veiszer Alinda megkérdezte tőle, hogy miért olyan zavarosak a könyvben a megszólítások, végeredményben tegeződtek vagy magázódtak egymással?
Magázódtunk, én így szoktam meg. Major Tamást is a haláláig Major elvtársnak hívtam, csak a temetésén nem mertem ezt mondani
– vágott közbe Törőcsik Mari, majd az is kiderült, hogy a könyvben szereplő „drága Bérczesem” megszólítás helyett általában a „te őrült” hangzott el a beszélgetéseken a leggyakrabban. Alinda ezután arra volt kíváncsi, hogy mennyiben voltak ezek az alkalmak valódi dialógusok.
Hát ennyit nem beszéltem, mint itt
– reagált Bérczes, utalva arra is, hogy a színésznő néha „százszor” is elmondott egy-egy történetet, de ő mindig igyekezett végighallgatni, hátha többet mond, vagy jobban fogalmazza meg ugyanazt.
Én tényleg mindent elmondtam már százezerszer
– vallotta Törőcsik Mari, majd rögtön hozzáfűzött egy sztorit arról, hogyan tudta meg, hogy többé nem docens a színművészetin.
Ezután beindult egy történetlavina – a történetek nagy része a kötetben is olvasható –, és hamar szóba kerültek a színész- és rendezőkollégák is.
Láttam, hogy itt van Zsámbéki Gábor, egészen meghatott, de olyat ne mondjon, ami rá nézve nem jó
– figyelmeztette Bérczest a színésznő, ám erre végül nem volt szükség, hiszen a történetet ő maga mondta el, noha közben jó párszor elkalandozott.
Annyira igyekszem, hogy elhiggyék, hogy még vagyok
– hajtogatta Törőcsik egyre, aki legszívesebben ezen a ponton abba is hagyta volna a könyvbemutatót, mondván, hogy a közönség már biztosan unja az egészet. A moderátor azonban ezt szerencsére nem hagyta, helyette inkább Major Tamásról kérdezte a színésznőt, aki – szerinte – ellentmondásos alak volt. Utóbbi megállapítással sikerült kiváltania Törőcsik Mari dühét, aki foggal-körömmel védte mesterét.
Azt, hogy leváltották Majort, sohasem bocsájtom meg Aczélnak
– mondta, és elmesélte, hogyan kellett elküldenie igazgató korában Makay Margitot a színházból, és hogyan hívta vissza, amint lehetett.
Tudod te, hogy milyen volt az ötvenes évek?!
– kelt ki magából. Mint kiderült az ő apját is hetente kétszer elvitték az ávósok, hogy félholtra verjék.
Anyám azt hitte szeretőt tart. Apám nekem mondta el, hogy mi történik vele.
Bérczes László szerint a könyvben sok sztori van, mégis több mint a történetek összessége.
Én nem tudhattam Mari elmesélése alapján, hogy mi volt az igazság, ő azt mondta el, ami vele történt. Nekem nem az volt a célom, hogy valamit leleplezzek, vagy kiderítsek, hanem sokkal fontosabb volt, hogy megmutassam életszeretetét és nagyvonalúságát.
„Lehet, hogy a legfontosabb dolgokat kihagytam” – szólt közbe hirtelen Törőcsik, majd újabb személyes történeteket osztott meg életéről. Elmesélte, hogy mit mondott neki Gellért Endre az öngyilkossági kísérlete után a zárt osztályon („Azért hívattam ide, hogy tudatosítsam magában, maga nem parasztszínésznő”), hogy mikor ivott Hernádi Judit az ő poharából, és hogyan tudta meg, hogy létezik a világon Színművészeti Főiskola.
Cannes előtt (kép forrása)
Beszélt arról is, hogy egyszer átélt egy 8,5-ös erejű földrengést, valamint arról, is hogy meglőtték a második világháború alatt.
Időnként úgy vagyok, mint Einsten. Rájövök, hogy Isten nélkül nem megy.
Makk Károllyal járt Dél-Amerikában, amikor a hihetetlen erősségű földrengés kitört, és szokatlanul hosszú ideig, csaknem három percig tartott. Mint mondta, neki semmi köze nem volt a valláshoz, de amikor fölment a szállodai szobába, és meglátta, hogy minden szanaszét hever, csak lánya és férje fotója maradt érintetlenül az éjjeli szekrényén, sírni kezdett, mert tudta, hogy van Isten. A második világháború alatt szerzett sérüléséről annyit mondott, ha csak egy centivel is lejjebb megy az a golyó, úgy tönkrement volna a térde, hogy sohasem lehetett volna színész.
A könyv elkészültének folyamatáról az is kiderült, hogy pár pesti beszélgetés után Bérczes László kiköltözött Törőcsikékhez Velemre, ahol egy saját kis apartmant is kapott.
Aranyéletem volt. Ott néztük az Eb-meccseket Marival
– mesélte, majd rövidesen arra is fény derült, hogy a színművész nem veti meg a sört, de az unicumot sem. „De nem keverem, nem szabad keverni” – szólt közbe gyorsan Törőcsik, aki ezen az estén „annyit beszélt, hogy azt elmondani sem tudja”. Végül megköszönte, hogy ilyen sokan részt vettek a könyvbemutatón, mint mondta, jó érzés, hogy azért is eljönnek az emberek, ha csak úgy van.
Szerző: Forgách Kinga
