Fotó: Henning János
A címben feltett kérdésre maga Milbacher Róbert keresi a választ - a Margó-díjas Szűz Mária jegyese és a Léleknyavalyák szerzője, egyben a Pécsi Tudományegyetem docense, az online oktatási mozgalomhoz csatlakozva a szerzői oldalán oszt meg érdekességeket a magyar irodalom tévhiteiről. Ezúttal a Toldi van soron.
Milbacher Róbert szerint a Toldiról szólva egyáltalán nem mindegy, hogy Arany János Toldiját, vagy az utóbbi forrásául szolgáló Ilosvai-művet vesszük alapul. Bár azt hihetnénk, hogy Arany alapvetően hűen követte a forrásként megjelölt művet, Milbacher szerint az igazság ezzel szemben az, hogy radikálisan átalakította azt.
"Ilosvai Toldi-figurája ugyanis mindvégig megmarad annak a zsigeri ösztönlénynek, kizárólag az erejével és testi méreteivel jellemezhető bunkónak, akinek az elején megismerjük.
Míg Arany Toldija egy érzékeny, saját ösztöneit, haragját legyűrni képes, naivan tiszta figurává válik.
Ilosvainál nem az a konfliktus alapja, hogy György paraszti sorban akarja tartani öccsét, éppen fordítva: az udvarban szolgáló báty szégyelli, hogy az öccse nem akar udvari emberré, lovaggá válni. Ilosvai Toldija megelégszik azzal, hogy emelgeti azt, amit más nem tud felemelni (persze próbálja csak utánozni valaki!), és hajkurássza a parasztmenyecskéket, ráadásul egyes kutatások szerint ángyára is, vagyis György feleségére is szemet vetett, ami a valódi konfliktus kiváltója.
Ilosvai Toldija kétszer is gyilkol, és szemben Aranyéval semmiféle lelkiismeretfurdalást sem érez tette miatt. Ilosvai Toldija minden további nélkül lenyakazza a cseh vitézt, eszébe sem jut megkegyelmezni neki, ahogy első szándékból teszi Arany hőse, aki végül csak azért öli meg ellenfelét, mert az orvul rátámad."
Milbacher szerint Ilosvai Toldi-alakjáról a szakirodalom azt tartja, hogy olyan elveszett Toldi-mondakör állhat a hátterében, amelynek a középpontjában egy karneválian túlrajzolt figura áll: "Ennek az alaknak egyetlen tulajdonsága a testi nagysága és testi ereje, és mindaz ami ezzel jár: nagyevő, nagyivó, és nagy szexuális étvággyal és potenciállal rendelkező, ámde mindennemű lovagi erénytől mentes figura.
A magyar Gargantua.
A karneváli világ effajta, szinte cirkuszi látványosságként jellemezhető alakjai a tiszta nevetést szolgálják, amely a zsigeri, ösztönélet elsődlegességének tabusértő vágyán alapul. Arany ebből az ösztönlényből alkotott egy fejlődni és ösztönkésztetéseit kontrollálni, és a jó ügy érdekében felhasználni képes lovagi figurát."
A teljes bejegyzésért kattintsatok IDE!
