„No hát akkor csatlakozva több kollégához, online oktatási céllal a 19. századi magyar irodalom tévhiteiről, legendáiról megosztom néhány vesszőparipámat” – írta Milbacher Róbert Facebook-oldalán a napokban. Az első posztjában azzal foglalkozott, hogy miért kellett bujdosnia Jókainak:
„A közismert történet szerint Jókai Mór a Habsburgok megtorló haragja elől az istenháta mögötti Tardonára (ma Borsod-Abaúj-Zemplém megye) menekült, ahol valamivel több mint négy hónapot töltött állandó rettegésben, gyakori öngyilkossági gondolatoktól kísértve. A legenda szerint a Bükk rengetegére néző ablakában mindig ott lógott egy kötél, amely azt a célt a szolgálta, hogy veszély esetén gyorsan el tudjon tűnni üldözői elől.
Jókai félelme első pillantásra teljesen indokoltnak tűnhet, hiszen mint márciusi ifjú, Petőfi barátja és harcostársa, a 12 pont szövegezője, majd mint a forradalmi kormány mellett az utolsó, szegedi állomásáig hűségesen kitartó újságíró joggal számíthatott a hatalom megtorló bosszújára. Jókai hosszú élete során sokszor és sokféle formában (naplóban, regényben, önéletrajzban stb.) megírta mind a forradalom bukásának, benne saját szerepének, mind pedig bujdosásának történetét. Csakhogy emlékezéseit semmiféleképpen sem tekinthetjük hitelesnek, amit már az a tény is mutat, hogy a különféle időpontokban megírt és regényesített történetek nem minden tekintetben fedik egymást.
Először is Jókait senki sem üldözte, vagyis nem szerepelt a neve semmiféle körözési listán. Ugyan Mikszáth a Jókai-életrajzában (történetesen Jókai nyomán) említi, hogy 32 író volt a halálraítéltek listáján Jókaival együtt, csakhogy egy Kossalkó János nevű közvádló azzal az indokkal, hogy az írók csak a forradalmi hangulat áldozatai voltak, megszüntette a nyomozást ellenük. Így többek között Jókai is elkerülte a megtorlást. Ennek azonban semmiféle hiteles nyoma sincs. Jókairól tudjuk, hogy szerette az üldöztetését, bujdosását – mint minden mást – mitikus magaslatokba emelni, ami természetesen mindennek az eltúlzásával is járt. Életének ezt az időszakát, ahogyan azt Porkoláb Tibor kimutatta, leginkább valamiféle pokoljárásként és újjászületésként, az írói hivatásra való felkészülés mitikus eseményeként szerette tálalni és láttatni.”
A teljes bejegyzést érdemes ITT elolvasni.
Hogy mit jelent Vörösmarty A vén cigány című versében szereplő, pokolban zokogó malom, arról ITT olvashatunk. A Szózat első változatáról ITT, arról pedig, hogy a Hymnus miért csak két évtizeddel a megírása után vált népszerűvé, ITT írt az író.. További izgalmas 19. századi tévhitekért érdemes követni Milbacher Róbert szerzői oldalát.
