A 9. századból származik az a ma már 1200 éves kódex, amelyet valószínűleg kelta-keresztény szerzetesek készítettek, és viking támadások kéznyomát viseli magán. A Book of Kells [Kellsi kódex] egy bőven illusztrált, arannyal és ezüsttel készített kézirat, amely az angolszász kereszténység korai alakulását mutatja be.
A kódex nyomában
A kódex létrejöttében nagy hatása lehet a vikingeknek. Feltehetőleg a kódexet az Iona szigetén élő szerzetesek készítették, akiket gyakran támadtak meg vikingek, sőt több tucat szerzetes is áldozatul esett a váratlan támadásoknak. A szerzetesek ezért az 800-as évek elején a vikingek elől menekülve elhagyták a szigetet, Írországba hajóztak, és magukkal vitték a kéziratot is.
A sziget elhagyása után a szerzetesek Kells városában telepedtek meg, ahol a helyi monostorban őrizték a könyvet, innen ered a kódex elnevezése is. Oliver Cromwell hódítása alatt viszont itt sem volt teljesen biztonságba, ezért Dublinba küldtél megőrzésre. Végül pedig 1661 a könyvet a dublini Trinity College-nak ajándékozták, és ma is ott van. A könyv helyben megtekinthető, de készült belőle egy digitális változat is, amit itt elértek.
De mi van benne?
A kódex pergamenre íródott, amit a korban borjúbőrből állítottak elő, és közel 680 oldalt tartalmaz, amit feltehetőleg három különböző szerzetes készített. Négy latinul íródott keresztény evangéliumi éneket tartalmaz, amit sok illusztráció egészít ki, köztük arannyal és ezüsttel készített festmények is. Néhány oldal hiányzik, amit a 11. században téphettek ki a könyvből, de még így is az egyik legteljesebb könyv más korabeli kódexekhez viszonyítva.
A korabeli könyvkészítés módja a másolás volt, egy könyvet több szerzetes kézzel írt át egy már meglévő könyvből egy üresbe, több hónapon át. Ennek ellenére a kódex gazdag és részletes illusztrációkat tartalmaz, amiből következtethetünk nagy elkötelezettség és vallási szellem övezhette a korban a könyvet.
