Szűcs Krisztián, a Heaven Street Seven alapító-frontembere egy Facebook-posztban emlékezett meg a zenekar egyik lehíresebb szerzeményének, az Éjszaka című dal történetéről. Ez ugyanis sok szempontból hasonlít Szörényi Levente azonos című, 1975-ös dalához, amelyet Koncz Zsuzsa énekelt, a szöveget pedig Bródy János írta.

Szűcs szerint ennek viszont köze sincs a plágiumhoz, „különben valószínűleg okosan hallgatnék róla”. Íme a fordulatos történet!

Tudatos véletlen?

Szűcs Krisztián felidézte, hogy 2002 tavaszán, a Kisfilmek a nagyvilágból című album megjelenésekor a zenekart egy tévéinterjúra hívták meg, ahol az élő adás során a szóban forgó dal videoklipjét is levetítették. Erre a műsorvezető megjegyezte, hogy külön tetszett neki a számban lévő „zenei utalás”, de Szűcs nem értette, mire gondol. 

„Hoppá, gondoltam jóféle reaktív, szótlan felhördüléssel, most biztos jön valami okosság, felfedeződik a spanyolviasz, hogy mondjuk egy másik dalban is ugyanaz a váltás van, mint még további 2471 számban, vagy hogy én is használtam az „és” szót, mint Bródy János” – írta a bejegyzésben. 

A műsorvezető viszont felvilágosította, hogy rengeteg a hasonlóság a Szörényi-féle számmal, a zenei elemek mellett még a cím is teljesen ugyanaz.

Szűcs utólag úgy látja, hogy a dal valószínűleg ott volt a fejében, de írás közben nem jutott eszébe.

A tudattalan működése

„Amikor a szobámban kézbe vettem az anyámtól kapott, behangolhatatlan koreai Fender Stratocastert, és rátaláltam az üreshúros E-moll és A dúr bontásra, ami az enyhe hamisságtól még pszichedelikusabban szólt, úgy éreztem, hogy valamit találtam.

Vajon azért gondoltam, hogy ez a két kis akkord valaminek a talapzata lesz, mert már hallottam valahol, csak nem emlékeztem rá, vagy azt hittem, hogy a semmiből jön, személyesen felém?

– írta Szűcs – A zenetörténet gyakorlatilag régebbi művek akár tudatos, akár tudattalan újraértelmezésének, továbbfejlesztésének története.”

A zenész szerint ennek azonban köze sincs a plágiumhoz, hiszen akkor „okosan hallgatna”. Szűcs azt is pedzegette, hogy a szám refrénje olyan, mintha pontosan arra utalna, ami történt: „Ami számomra így utólag visszatekintve a legérdekesebb a szövegben az az, hogy a refrén magát a tudattalan teremtést próbálja fülön csípni, pontosan azt, amiről ez a kis kölcsönzés-sztori szól, ráadásul ezt is úgy, hogy miközben írtam ez természetesen egy pillanatra sem jutott eszembe.”

A hasonlóságokat mindenki döntse el maga. Íme a HS7-szerzemény: 

És itt van a Koncz-Szörényi-Bródy-dal: 

Nyitókép: Valuska Gábor