A Könyves Magazin jubileumi számában kilenc kortárs magyar író kérdezgette egymást, egy kérdést pedig mi is feltettünk nekik: Milyen hivatást választottak volna maguknak, ha az irodalmi karrier nem jön össze vagy valami miatt nem választható? Mutatjuk, milyen szakmába vágnának a Margó-díjasok!
Fehér Boldizsár: Ha nem író lennék, akkor valószínűleg ügyvéd. Bár nem tudok semmit a jogi pályáról, de olyan ügyvéd szívesen lennék, akinek a tárgyalóteremben ki kell állnia egy ügy mellett, fel kell építenie a védelmet, meg kell győznie a bírót. Nem azokra az ingatlan-adásvételi ügyvédekre gondolok, akik kinyomtatnak az internetről egy szerződést, és elkérnek ötszázezer forintot, hogy lepecsételjék.
Halász Rita: Keramikus lennék, ha nem író. Vagy olyan ember, aki segít másoknak kiszanálni dolgokat.
Harag Anita: Régész, agykutató vagy egy multicég people-menedzsere.
Mécs Anna: Abban biztos vagyok, hogy olyan munkát választanék, ami kevés gép előtt üléssel jár. Legalábbis a munka nagyobb részét ne kelljen számítógép előtt tölteni. A pszichológia engem is vonz, de nem lenne türelmem egész nap kliensekkel foglalkozni. És pszichológusként is sokat kell ücsörögni… Legyek inkább gyerekorvos, diplomata vagy egy kulturális központ igazgatója.
Milbacher Róbert:
Pszichológus lettem volna szívesen, ha tudtam volna 1989-ben, hogy ilyet is lehet tanulni valahol.
Szöllősi Mátyás: Sokat gondolkodom azon, mennyivel szabadabb élet volna zeneszerzéssel foglalkozni, főleg, hogy mindkét szülőm zenész, én is zenéltem egészen kis koromtól kezdve, szóval nem teljesen elrugaszkodott gondolat/vágy. De sokáig nagyon érdekelt a matematika és a fizika is, ezeknek van nyoma a szövegeimben, szóval mondjuk csillagász. Imádom a snookert, évekig játszottam is, sokat gyakoroltam, megnyugtató volt, elvont a hétköznapoktól, és izgalmas volna játékosként bejárni az egész világot.
Totth Benedek: Bár szeretek íróként bemutatkozni, de alapvetően az írással töltöm a legkevesebb időt mostanában. Mióta felcsaptam kertésznek, folyamatosan azon jár az eszem, hogy igazából melósnak születtem, csak értelmiségi családba.
Visky András: De hát író vagyok-e? – ez itt a kérdés. Senki sem író nálunkfelé, ha az íróság professzió. Magyar írónak lenni pedig csaknem lehetetlen. Ahhoz túl kicsi a kultúra, a mecénásoknak meg nem kedvez ez az éghajlat. Hagyjuk, hosszú. Ha nem író lennék, akkor is író lennék – ez már nagyon hamar eldőlt.
Író vagyok, mindig is tudtam, csak éppen írni nem (tudtam).
De legalább tudtam, hogy nem tudok. Belefutottam egy kis depresszióba – holnap kiúszom magamból. Elnézést kérek. Jó lenne például szabad, kóborló lelkésznek lenni. Egy csapzott maggidnak. Anyám szerint szerzetesnek kellett volna lennem. Aztán kiderült, azért mondja, hogy védje meg tőlem az eljövendő szerelmemet. Szenvedni fog mellettem, mondta, és nevetett. De hát szerzetesnek lenni is szerelem – vagy nem? És akkor is volna kit megvédeni magunktól. Talán mégsem a szerelemtől akart megóvni, abban bízom.
Vonnák: Diána: Az, ami vagyok, antropológus. Esetleg építész vagy múzeumi kurátor. De inkább az is-is érdekel.
