Radnóti Miklós műfordító tevékenységét, azon belül is a Huizinga-fordítását vizsgálta meg közelebbről az 1749-en megjelent tanulmányában Balogh Tamás irodalomtörténész. A költő fordításában 1943 decemberében jelent meg először Huizinga Válogatott tanulmányok című kötete, ami négy hét alatt elfogyott. Az új kiadás ugyanakkor csak a világháború után jelent meg Az európai hajnal. Irodalom, művészet, tudomány címmel, a borítón pedig feltüntették Radnóti nevét is. „Nem csak Radnóti szerepének kiemelésével, de az új címadással is a háború utáni érzéseket igyekeztek meglovagolni, hiszen a kötet tartalma nem változott” - mutat rá az irodalomtörténész.
A második kiadás fülszövege „kongeniális fordításként” jellemezte Radnóti munkáját, Balogh Tamás tanulmányában ugyanakkor ezt megkérdőjelezi, és úgy véli, hogy a költőnek „kínszenvedés és elvesztegetett idő volt Huizingát fordítani”, és a szerkesztőnek bizony bele kellett nyúlnia, hogy hűbb és főleg gördülékenyebb legyen a szöveg. A költő a negyvenes évek elején, élete nehéz időszakában sokat dolgozott a kötetet megjelentető Pharos Kiadónak, de a prózafordítás nem volt különösebben kedvére való, a megélhetése miatt ugyanakkor szüksége volt a munkára, ami viszont hátráltatta a versírásban. Sík Sándorhoz 1943 augusztusában írt levelében a következőt írta: „… a kiváló szerző pokoli körmondatokat ír, valósággal új nyelvet kellene teremteni ehhez a fordításhoz. Vért izzadok vele, bár szép feladat”. Hogy mennyire embert próbáló feladat volt Huizingát fordítani, bizonyítják Radnótinak a fordítás kéziratának margóján olvasható megjegyzései, például: „Mi a rosseb az a noologia?”
Az 1749-en el is olvasható Radnóti Huizinga-fordításának egy részlete (A halál alakja Danténál), a teljes tanulmány pedig ITT található.
