„Megismerkedésünkkor Alaine 79 éves volt, régóta nyugdíjas, én pedig ötvenéves múltam, köztisztviselőként dolgoztam, főiskolára jártam. Idős kora ellenére mégis ő volt az, aki új fejezetet nyitott, új lendületet hozott az életembe: a lényével, a terveivel, az energiáival!” – írja Ablonczy Anna visszaemlékezésében, amelyben többek közt arról számol be, hogyan lett Polcz Alaine naplóinak ismeretlen gépírónője, majd hogyan vált ezáltal bizalmasává és segítőjévé a Mészöly-hagyaték elrendezésében.

„Egész lényeddel hasonlítani és emlékezni" - Polcz Alaine és Mészöly Miklós szerelme - Könyves magazin

A presszóban ücsörgő jóképű férfinak azonnal megakadt a szeme az ajtón belépő lányon. Nem is csoda, hiszen a nő szépsége még úgy is feltűnő volt, hogy nem divatos holmikat, hanem csak egy kopott, több számmal nagyobb férfikabátot viselt. A zsebéből jegyzetpapírok lógtak ki és egy játékbaba feje.

Mint arról beszámol, először Mészöly Miklós temetésén találkozott Polcz Alaine-nel, de ekkor még nem ismerték egymást kölcsönösen. Ő viszont akkor már egy éve gépelte az író naplóit, amit magnóra diktált. „Alaine a kazettákat tudatosan egy közvetítőre, az egyik barátnőmre, Angyal Nórira bízta, aki temetősként a gyásztanfolyamát korábban elvégezte, és a hospice-os munkákban is részt vett, együtt jártak vidéki előadásokra, beszélgetésekre. Alaine meg is magyarázta, miért van szüksége az ismeretlen gépíróra: hogy a személyes ismertség ne zavarja a teljes őszinteségben.”

"Akinek ilyen fennkölt barátja van, mint én..." - Mészöly Miklós és Polcz Alaine levelei - Könyves magazin

A Jelenkor Kiadó a tervek szerint szeptemberben jelenteti meg Mészöly Miklós és Polcz Alaine 700 darabból álló levelezését A bilincs a szabadság legyen címmel. A levelekből nemcsak a házaspár, de szocializmus és a rendszerváltás időszakának mindennapjait is megismerhetjük. A kötetből a Jelenkor közölt négy levelet, amelyek a kapcsolatuk elején, 1948-ban és 1949-ben íródtak.

Ablonczy Anna az írásában mesél arról is, milyen volt aztán személyesen is találkozni és megismerkedni Polcz Alaine-nel, hogyan alakult ki különleges kapcsolatuk, és miként ismerkedett meg az életmű legfontosabb darabjaival, miközben a kazetták révén már ismerte az író legbensőbb gondolatait. „Csak amíg nekem az ő szuggesztív személyisége, a munkája jelentette az új fejezetet, Alaine-nek az, hogy a férje halála után egyedül maradt. Többször írta a naplójában, hogy mennyire más egyedül élni, és a gyásza mellett milyen felszabadító érzés egy kicsit újra örülni az életnek. Hetente kaptam tőle egy-két kazettát, a kazetták mellé a könyveiből is egyet-egyet.”

A teljes írás a Nyugati tér blogon olvasható, a második része ezen héten jelenik meg.