Emlékeztek Jimre? Ő az a menekülésben lévő rabszolga, aki Huckleberry Finn társa lett és vicces, butácska dialektusban beszélt. Percival Everett új regényének lapjain Jim egy lopott ceruzacsonk segítségével teremti meg magát mint teljes értékű, független személyt. Ő James: egy olvasott és bölcs ember, aki álmaiban filozófusokkal diskurál. Everett új regénye
iróniával átszőtt remekmű a szavak hatalmáról és az ellenállás nyelvéről.
A rabszolga, aki ki tudja betűzni a bosszút
Mark Twain könyve, a Huckleberry Finn kalandjai 1884-ben jelent meg. A mű a polgárháború előtti déli államokban játszódik, és a címszereplő fiú történetét mondja el, aki halottnak tetteti magát, hogy megszökjön erőszakos apja elől.
A történet másik szökevénye Jim, aki tudomást szerezve arról, hogy el akarják adni, menekülőre veszi. Bár Jim az amerikai irodalom meghatározó karakterévé vált, a regényben sosem kerül középpontba: Everett szerint „alig jut szóhoz” – legalábbis nem mint teljes értékű személy.
Az író ezért úgy döntött, eljött az ideje, hogy Jim megtalálja a hangját.
A James című könyvben a férfi egy ceruzacsonkkal teremti meg magát: most már ember és nem sztereotípia. A regényt olvasva megismerjük James érzéseit és gondolatait a világról, a nemzetéről és a rasszizmusról.
„Mit tennének egy rabszolgával, aki más rabszolgákat tanít olvasni? – kérdezi magát. – Mit tennének egy rabszolgával, aki tudja,
mit jelent az irónia és hogyan betűzik a bosszút?
Az ellenállás nyelve
Az eredeti könyvben a rabszolgák bugyuta dialektusban beszélnek – a Jamesben viszont kiderül, hogy ez csak színjáték a fehérek számára. Amikor maguk között vannak, a rabszolgák ékes és rendkívül intellektuális stílust használnak.
„Minden rabszolgasorba taszított, bebörtönzött vagy elnyomott nép megtalálja a módját, hogy tagjai úgy beszélhessenek egymással, hogy abból kizárják elnyomóikat – magyarázza Everett a BBC-nek. – A rabszolgák tudták, milyen nyelvet használjanak egymás közt, hogy az a rabszolgatartók számára értelmezhetetlen maradjon.
Az én regényemben ez a nyelv történetesen a mi angolunk.”
A könyvben James elmagyarázza tanítványainak, hogy miért fontos a látszat fenntartása: „A fehéreknek van egy határozott elképzelésük arról, hogy mi hogyan hangzunk, és a legjobb, ha nem okozunk nekik csalódást. Egyedül mi keserüljük meg, ha alsóbbrendűnek érzik magukat.”
Twain és az n-betűs szó
Bár a Huckleberry Finn nyíltan rabszolgaellenes könyv, komoly problémát vet fel benne az n-betűs szó gyakori használata: a rasszista kifejezés több mint kétszázszor szerepel a műben. Emiatt egyre több helyütt kikerült a középiskolai kötelező olvasmányok között, sőt, néhány iskola be is tiltotta.
Percival Everett ellenzi a könyvbetiltásokat: „A fasiszta rezsimek először mindig a könyvekért jönnek: betiltják és elégetik őket. Így próbálnak kontrollálni másokat” – magyarázza. Ugyanakkor bevallotta, titkon reméli, hogy a Jameset azért megpróbálják majd betiltani, mert szereti idegesíteni azokat,
akik „nem gondolkoznak és nem olvasnak”.
A szerző úgy véli, Twain csodálatos regényt írt. Számára „Huckleberry Finn karaktere a felnövőben lévő Amerikát személyesíti meg, ahogy bejárja a vidéket és megpróbálja feldolgozni az amerikai tapasztalat legalapvetőbb vonását, a faj kérdését”. Huck „küzd azzal a ténnyel, hogy Jim a barátja, ugyanakkor valaki tulajdona is”.
Modernkori lincselések
Hazájára fordítva a szót a BBC-nek adott interjúban Everett elmondja, hogy szerinte az elmúlt években csak romlott a helyzet a rasszizmus terén. Ezt mutatja a „fehér felsőbbrendűség híveinek parádézása”, valamint az is, hogy az ország a mai napig nem tud komolyan szembenézni a rabszolgatartás örökségével. Everett dédanyja egy ponton rabszolga volt: „Ilyen közel van hozzánk mindez” – hangsúlyozza.
A szerző súlyos tünetnek látja a rendőrök által meggyilkolt, etnikai kisebbségekhez tartozó emberek riasztóan magas számát is – amelyet a lincselés új megjelenési formájaként értelmez – és a
„párbeszéd helyét átvevő, kettészakadt gondolkodásmódot”.
„Van bennem harag” – vallja be, de hozzáteszi: a történelem „hosszú és tulajdonképpen kevéssé változékony”.
(BBC)
