N. K. Jemisin korunk egyik legnagyobb hatású fantasy és sci-fi szerzője, aki zsinórban háromszor is elnyerte a Hugo-díjat, a magyar olvasók a Megtört föld-trilógiát ismerhetik tőle (Az ötödik évszak, Az obeliszkkapu, A megkövült égbolt). Pár éve mi is interjúztunk vele, akkor többek közt Fergusonról, az X-Men legnagyobb problémájáról és az explicit jelenetek szerepéről mesélt nekünk: „A karakterépítéshez az emberi pszichológiát és az aktuális történelmet használom fel, hiszen mi értelme van bármit is elmondani, ha nem törődsz azzal, hogy az embereket hitelesen mutasd be? De ez csak egy része annak, ahogyan elmesélek valamit. Nem különösebben érdekel, hogy átadjak egy határozott üzenetet, én csak jó író akarok lenni, aki elmond egy jó történetet. A kontextus viszont, amelyben elmondom a történeteimet, valahogy fontossá, üggyé válik, mégpedig azért, mert az irodalom, különösen ami a sci-fit és a fantasyt illeti, a közelmúltig a fehér felsőbbrendűség (és a szexizmus és a homofóbia, és még sorolhatnám) politikájában gyökeredzett.”
Az Elle most a legmeghatározóbb olvasmányairól kérdezte őt, N. K. Jemisin pedig ezt válaszolta:
A könyv, ami miatt túl későn ment aludni: Tad Williams: Talichaser’s Song
Ami meghatározta a világlátását: Octavia Butler: Hajnal (kritikánk ITT)
Amit egy ültő helyében elolvasott: Genevieve Valentine: Mechanique
Ami jelenleg az éjjeliszekrényén van: Nikole Hannah-Jones: The 1619 Project
Amit a gyerekének adna: Jason Reynolds és Ibram X. Kendi: Stamped
