Idén nyáron zsinórban másodszorra nyerte el N.K. Jemisin a legjobb regénynek járó Hugo-díjat. Míg 2016-ban Az ötödik évszak című regényével tarolt (kritikánk róla ITT olvasható), idén Az obeliszkkapu című művét találták kategóriája legjobbjának.
N.K. Jemisin: Az obeliszkkapu
Fordította: Ballai Mária, Agave Könyvek, 2017, 315 oldal, 3480 HUF
"A karakterépítéshez az emberi pszichológiát és az aktuális történelmet használom fel, hiszen mi értelme van bármit is elmondani, ha nem törődsz azzal, hogy az embereket hitelesen mutasd be? De ez csak egy része annak, ahogyan elmesélek valamit. Nem különösebben érdekel, hogy átadjak egy határozott üzenetet, én csak jó író akarok lenni, aki elmond egy jó történetet. A kontextus viszont, amelyben elmondom a történeteimet, valahogy fontossá, üggyé válik, mégpedig azért, mert az irodalom, különösen ami a sci-fit és a fantasyt illeti, a közelmúltig a fehér felsőbbrendűség (és a szexizmus és a homofóbia, és még sorolhatnám) politikájában gyökeredzett" - hangsúlyozta korábbi interjúnkban Jemisin, akivel Fergusonról, az X-Men legnagyobb problémájáról és az explicit jelenetek szerepéről is mesélt nekünk.
Az obeliszkkapu a Megtört föld-trilógia második része, a fülszöveg a következőképp foglalja össze a cselekményét:
"Rezdületlen az a fal, mely a hagyományokkal való szembenállást jelképezi. A remény egyetlen sugaraként régóta eltemetve hever az egyre vastagabb hamuréteg alatt.
Tízgyűrűs Alabástrom - az őrült, a világ megnyomorítója, a megmentő - küldetéssel tér vissza: ki akarja képezni utódját, Essunt. Essunt, aki menedékre lelt, de a lányát nem találta meg. Alabástrom egy kéréssel áll elő: ha Essun megteszi, az örökre megpecsételi Rezdületlen sorsát.
Eközben messze tőle Nassun, a lánya egyre erősebb lesz - és a döntései meg fogják törni a világot. Egyre sötétebbé válik a mindennek végét jelentő évszak, miközben a civilizáció fokozatosan belesüpped a hosszú, sötét éjszakába."
Olvassatok bele:
N. K. Jemisin_Az_obeliszkkapu_reszlet.pdf by konyvesblog on Scribd
