Izgalmas fotót és történetet osztott meg Facebook-oldalán Pallag Zoltán: a fényképet a londoni születésű Bleddyn Butcher készítette 1985-ben, a felvételen az akkor 28 éves Nick Cave látható egy kreuzbergi szoba festői összevisszaságában. Önmagában már az sem érdektelen, hogy mit keresett az ausztrál zenész a nyolcvanas évek közepén Nyugat-Berlinben, ennél sokkal izgalmasabb viszont, hogy a szobában szanaszét heverő könyvek között felfedezhető Szentkuthy Miklós Prae-je. "Vajon hogyan került Gyuláról a Dürer Nyomdából Berlinbe Nick Cave ágyába? (A Prae angol fordítása akkor még nem létezett. Az első kötet 2014-ben jelent meg angolul, a második 2022-ben.)" - írja Pallag Zoltán.
Magyarázatként egy 2018-as interjút idéz, melyet Cantu Mari színésznő adott az artmagazinnak. Ebből kiderül, hogy a Nyugat-Berlinben élő magyar művészek zenész barátaikon keresztül ismerkedtek meg az akkor még Birthday Party (későbbi Bad Seeds) együttessel, amit Nick Cave és Mick Harvey alapított. Az ausztrál zenész-énekes egy ideig lakott a magyaroknál, valamint Uli Malik operatőrnél is egy Dresdener utcai lakásban: "Kijöttem a szobámból, hogy csináljak magamnak egy kávét, ők pedig vidáman whiskyztek a konyhában". Nick Cave tehát beköltözött, Bleddyn Butcher pedig egy szép napont lefotózta, mégpedig a magyar és német művészek mindennapi tárgyai között.
A fotós 2016-ban a Guardiannek mesélt kicsit a kép készítésének körülményeiről. Elmondta, hogy Cave ekkor már dolgozott - későbbi debütáló - regényén. Ez végül 1989-ben jelent meg angolul, magyarul pedig És meglátá a szamár az Úrnak angyalát címmel 1992-ben Széky János fordításában. A történet központi alakja a süketnéma Euchrid, aki megteremti a saját világát, Bleddyn Butcher a fotón pedig ezt akarta valamennyire tükrözni, és rávenni Cave-et, hogy tegyen úgy, mintha Euchrid lenne. A fotózáson Cave a kéziratlapok között ült, mellette egy 19. századi Biblia fénymásolata, amelyből a nyelvezetet vette, körülötte a Butcher által fétisnek nevezett tárgyak (ide sorolta az Elvist meg a három gráciát ábrázoló képeket), valamint megjegyezte azt is, hogy a falon lógó hajtincseket Cave olyan piacokon vette, ahová vasárnap délelőttönként szívesen kilátogatott. Akkoriban épp Ezra Pound Cantók című verseskötetét olvasta (ezen a fotón talán jobban látszik, jobboldalt), ami amúgy is jellemző volt rá, a fotós szerint ugyanis Cave abban az időben egyfolytában verseket olvasott, ami odáig fajult, hogy ha az ember kis ideig nem beszélt hozzá, egyszerűen csak elővett egy kötetet és nekiállt verseket olvasni.
Pallag a bejegyzésében még megjegyzi, hogy ugyanebben az időben pár kilométerrel arrébb egy kanadai írónő lázasan gépelte művét, amely később A Szolgálólány meséje címmel vált ismertté. Utóbbiről bővebben itt írtunk:
A kanadai Margaret Atwoodot a legtöbben A szolgálólány meséje című disztópikus történet szerzőjeként ismerik, pedig irodalmi munkássága ennél sokkal szerteágazóbb és figyelemreméltóbb. Az HBO GO-n debütált dokumentumfilm, A szavak ereje most bepillantást enged a szolgálólány főkötője alá: megismerhetjük a könyvek mögött az embert, és kicsit bekukucskálhatunk az ő szemén át a világba, ahol élünk.
Tovább olvasok
