A Színházi Kritikusok Céhe posztumusz életműdíjjal ismeri el a márciusban elhunyt Nádasdy Ádám nyelvész, költő, műfordító munkásságát.
A szervezet évente egyszer titkos szavazással életműdíjat adományozhat egy színházművészet bármely területén kiemelkedőt alkotó 65 év feletti művésznek (színész, rendező, tervező, dramaturg stb.). A díjjal egy olyan művész munkáját ismerik el, aki „dokumentálhatóan sokat tett a magyar nyelvű színház fejlődéséért, eredményeiért, színvonalának emeléséért.
A Színházi Kritikusok Céhe eddig két alkalommal adott ki posztumusz életműdíjat. 2019-ben különdíjjal tisztelegtek Radnai Annamária dramaturgi és műfordítói munkássága előtt, 2021-ben pedig Lengyel Anna dramaturgi, műfordítói, színházszervezői tevékenyését díjazták.
„Némi szemtelen mosoly kíséretében érvelt”
Nádasdy Ádám életműdíjához Pikli Natália írt laudációt. Felidézte, hogy a nemrég elhunyt költőtől új fordítás jelenik meg George Bernard Shaw Pygmalionjából, és a legfrissebb Shakespeare-fordítása, a Windsori víg nők is olvasható lesz, amit a költő a Vígszínház felkérésére készített el tavaly.
Azzal folytatta: a professzionális színházak, amatőr és diáktársulatok először mindig „a Nádasdyt” keresik, ha Shakespeare-hez nyúlnak.
Felidézte, hogy „tudósi és kritikusi körökben igazi skandalum volt az eset”, amikor 1994-ben Nádasdy Ádám a Katona József Színház felkérésére lefordította a Szentivánéji álmot. „Hogy meri valaki ’lecserélni’ az Arany-fordítást? És épp a Katonában?” – kérdezték a kritikusok. „Ádám elegánsan állta a vihart, mindig kész volt a vitára,
némi szemtelen mosoly kíséretében érvelt, hümmögött, ingatta a fejét – és fordított tovább. Végül neki lett igaza.”
Képes volt a varázslatra
Nádasdy Ádám tizennégy Shakespeare-drámából készített színpadon remekül használható szöveget, és kortárssá tette a több mint négyszáz éves költői-drámai nyelvet úgy, hogy közben pontos maradt az eredeti szöveg lényegéhez.
„Nem adaptált, hanem a szó legnemesebb értelmében fordított”: minden kulturális regiszterében értette a kora újkori angol szavakat, de amikor magyar szöveggé változtatta, nemcsak az angol jambust alakítgatta a magyar fülhöz, hanem mindent, amire szükség volt ahhoz, hogy a mai színházi közönség kortárs drámaként tudja élvezni a Shakespeare-előadásokat, olvasható a laudációban.
„Nádasdy képes volt arra a varázslatra, ami keveseknek sikerül: az ő tolla alatt nemcsak magyar, de kortárs magyar drámaíróvá vált Shakespeare.”
Pikli megemlíti, hogy Nádasdy Ádám George Bernard Shaw több drámáját újrafordította, Katona József Bánk bánja, Vörösmarty Csongor és Tündéje, Madáchtól Az ember tragédiája is megjelent Nádasdy-átírással, jegyzetekkel, hogy a színház tanuljon belőle.
A laudáció azzal zárul, hogy a mai magyar színház és főként a 21. századi magyar Shakespeare-élmény nem lenne ugyanaz Nádasdy Ádám nélkül.
„Akár akarta, akár nem – mára beépült a magyar kultúra és a magyar színház láthatatlan falaiba. Itt van velünk.”
Nádasdy Ádám március 29-én hunyt el. A költő, esszéista, tanár és műfordító pályája során számos elismerést zsebelt be: megkapta többek közt az Aegon-díjat, a Merítés-díjat, az Alföld-díjat, és a Városmajor 48 Alapítvány életműdíját is. Ebben a cikkben búcsúztunk tőle, pályatársai és tisztelői megemlékező bejegyzéseit itt gyűjtöttük össze.
(Fidelio)
Nyitókép: Valuska Gábor
