Moskát Anita nemrég nyerte el a British Science Fiction Association (Brit Sci-Fi Szövetség) díját A mesterhazugság (Liecraft) című novellájával, amelynek szövegét Austin Wagner fordította angolra. A díj kapcsán interjút is készítettünk a szerzővel. A kötet, amelyben a díjazott szöveg megtalálható, A hazugság tézisei címmel látott napvilágot 2022-ben a Gabo Kiadó gondozásában. A szerző nemrég a művészet és az AI viszonyáról osztotta meg gondolatait a Facebookon, az apropó a TEDxLiberty Bridge Women kerekasztalbeszélgetése volt.
„A művészetnek alkotó oldalról nézve az alkotás folyamata a lényegi része. A próbálkozások, a hibák, a flow élmény, az elakadás, a megvilágosodás, az öröm, amikor kitalálod a sztorit, a nyelvi játék, és az érzelmek, amiket beleraksz” – írja a posztban.
Akár terápiás, akár intellektuális írásról van szó, a promptolás elveszi magát a folyamatot, és ezzel a művészetnek az egyik lényegét. Ezt Moskát Anita egy olyan maratonfutáshoz ahhoz hasonlította, ahol egy teleportáló repít oda a célhoz anélkül, hogy végig kellene futni a távot.
Se katarzis, se önmagunk legyőzése, se boldogság.”
Kimarad az, ami a művész és a befogadó között történik
Arról is írt, hogy a művészet másik fontos feladata az, hogy összekapcsolja az alkotót és a befogadót, akik így közös tapasztalatokon osztozhatnak: „Az AI képes imitálni érzelmeket, tapasztalatokat, amiket lemásol más művészek munkáiból (etikátlanul), de ez nem lesz igazi kapcsolat, csak »mintha«”. Hiába fülbemászó az AI által generált dallam, a hallgató azért fogja igazán szeretni azt a dalt, mert úgy érzi, hogy a dal ismeri őt, és létrejött valamiféle kapcsolódás közte és a művész között.
Az AI egyelőre egy technikai látványpékség, és valóban merészen fejlődik, ezt kár lenne letagadni. De ez akkor is imitáció, és pont az marad ki belőle, ami igazi művészek és igazi befogadók között történik.”
Hozzáteszi, hogy „történetmesélő emberek vagyunk, és az AI nem tudja helyettünk elmesélni a történetünket, mert a folyamat a lényeg.” Kitért arra is, hogy aggasztó, hogyan uniformizálja az AI a nyelvet, a vizuális kultúrát, hogyan húz mindent a középértékhez, kiirtja az egyéniséget.
A szerző a posztot azzal zárja, hogy mindez mégis jó változásokat fog elindítani bennünk, fel fog értékelődni minden, ami egyedi, személyes, vagy akár hibás.
Minden, ami egyéni, furcsa, stílusos, eredeti, személyes, vagy akár hibás...Az olyan lesz, mint egy korty friss víz.”
Nyitókép: Valuska Gábor
