A festékek, amelyeket egykor a vászonkötésű könyvek borítójának élénk színűvé tételére használtak, még mindig mérgezők lehetnek az olvasók számára. Persze nem a tartalmuk miatt.
A jó hír az, hogy ha nem nyalogatjuk a szóban forgó kötetek borítóit, és csak alkalmilag érintkezünk a nehézfémeket is tartalmazó kiadványokkal, nem valószínű, hogy komolyabb bajunk esik. A könyvtárosoknak vagy az antikváriumok dolgozóinak azonban nem árt óvatosnak lenniük. A témában folyó legfrissebb kutatás eredményeit az Amerikai Kémiai Társaság őszi ülésén mutatták be.
Mérgező könyvtárak és egyetemek
„A mérgező színezékeket tartalmazó régi könyvek rendszerint egyetemeken, közkönyvtárakban vagy éppen magángyűjteményekben lehetnek” ‒ hangsúlyozta Abigail Hoermann, az amerikai Lipscomb Egyetem kémikusa. Ahogy mi is beszámoltunk róla, nemrégiben
a Francia Nemzeti Könyvtárból el is kellett távolítani néhány méreggel átitatott kötetet.
Amint Hoermann is kitért rá, szeretnék, ha mindenki tisztában lenne azzal, hogy milyen mértékben veszélyeztetett, illetve, hogy mi a mérgezett kiadványok helyes tárolásának módja.
Miért mérgezők?
A 19. században a többek között a divat, valamint a könyvipar által is igényelt élénk színárnyalatokat már nem lehetett kizárólag nehezen hozzáférhető, természetes összetevőkből előállítani. Olcsóbb és nagyobb mennyiségben rendelkezésre álló anyagokra volt szükség. Az anilin mélyfeketét és különleges lilát, az arzén pedig látványos, szinte neonos zöldeket és magentákat eredményezett. További nehézfémek segítségével pedig a festékek tartósabbá váltak, így hosszabb ideig maradtak élénk színűek.
Ennek azonban nem kis ára volt,
hiszen az eljárás számos gyári munkás halálához vezetett.
A mérgező könyvek katalógusa
2019-ben Melissa Tedone és Rosie Grayburn, az amerikai Winterthur Museum, Garden & Library műtárgyvédelmi szakemberei egy olyan könyvre figyeltek fel, amelynek arzént tartalmazó pigmenttel színezték a borítóját. Így indult a Poison Book Project, melynek keretében mára világszerte számos olyan kötetet azonosítottak a szakemberek, amiket ugyanezzel a mérgező pigmenttel festettek.
Jan Cohu és Michaela Rutledge, a Lipscomb Egyetem könyvtárosai az intézményben dolgozó vegyésszel, Joseph Weinstein-Webb-bel együttműködve fésülték át a gyűjteményüket. A vizsgálat során kiderült, nem egy, a felsőoktatási intézmény könyvtárának kollekcióját gazdagító példány esetében mértek túl magas,
az egészségre ártalmas nehézfémtartalom-értékeket.
A fentebbiekhez hasonló kutatásokkal talán megelőzhető, hogy úgy járjunk, mint Umberto Eco A rózsa neve című regényének áldozata. Mint ismeretes, a regényben Arisztotelész Poétikájának második része szerepel, aminek nem maradt ránk egyetlen példánya sem, pedig a legenda szerint létezett, a témája pedig a nevetés és a komédia. Ezeket márpedig a korban Isten ellen valónak tartották, ezért valaki, hogy gátat szabjon az eszmék terjedésének, fekete méreganyaggal vonta be a kötet lapjait.
Forrás: Science Alert
Címlapi nyitókép: The Poison Book Project/Winterthur Library
