A hidegháború alatti világdiplomácia kulcsfigurája, Kissinger „ma meghalt connecticuti otthonában” – közölte tanácsadó cége, a Kissinger Associates közleményében.
A „reálpolitika”, a hatalom által védett nemzeti érdekek hideg számítása tette őt világszerte sokat bírált személyiséggé.
Kissinger májusban ünnepelte századik születésnapját, és évtizedekkel azután is megőrizte a világ vezetőinek figyelmét, hogy visszavonult az aktív politizálástól.
Az egykori amerikai külügyminiszter Heinz Alfred Kissinger néven 1923-ban Bajorországban született német zsidó családba, és a náci Németországból menekült el, majd 20 évesen honosított amerikai állampolgár lett. A katonai kémelhárításhoz és az amerikai hadsereghez csatlakozott, majd a Harvardon tanult, ahol később tanított is.
Vastag szemüvegéről felismerhetően a világ diplomáciájának arca lett,
amikor a republikánus Richard Nixon 1969-ben a Fehér Házba hívta nemzetbiztonsági tanácsadónak, majd külügyminiszternek, és 1973-tól 1975-ig mindkét tisztséget betöltötte. Túlélte Nixon távozását – aki 1974-ben a Watergate-botrány miatt lemondott –, és utódja, Gerald Ford alatt 1977-ig maradt a diplomácia vezetője.
Kissinger számos diplomáciai és politikai tárgyú kötet szerzője, úgymint a Diplomácia, a Világrend, a Kínáról, Az állam vezetéséről, vagy a Korszakváltás az amerikai külpolitikában? és a Fehér házi éveim.
Henry Kissinger, aki az 1970-es években kezdeményezte a Moszkvához és Pekinghez való közeledést, látta, hogy az amerikai történelem sötét oldalai – például az 1973-as chilei puccs támogatása, Kelet-Timor 1975-ös lerohanása és természetesen a vietnami háború – beárnyékolják a róla kialakult képet.
Kína különleges helyet foglal el Kissinger karrierjében. Kulcsszerepet játszott az Egyesült Államok és a Mao Ce-tung vezette Kína kapcsolatainak rendezésében, amikor titokban Pekingbe utazott Richard Nixon 1972-es történelmi látogatásának megszervezése érdekében. Ez vetett véget a Kínai Népköztársaság elszigeteltségének.
Emellett Kissinger irányította a vietnami háború befejezéséről szóló titkos tárgyalásokat.
A vietnami háborúban a fegyverek elhallgattatásáért Kissinger és vietnami kollégája, Le Dúc Tho megosztva megkapta a Nobel-békedíjat 1973-ban.
Le Dúc Tho azonban visszautasította a díjat, arra hivatkozva, hogy nem tartották tiszteletben a kialkudott fegyverszünetet, Kissinger pedig tüntetésektől tartva nem utazott el a norvég fővárosba a díj ünnepélyes átadására.
Henry Kissingert az Egyesült Államokban az Izrael és az arab országok közötti közvetítői szerepéért is elismerik. 1973-ban, miután az arab országok váratlanul megtámadták Izraelt a jóm-kipúr zsidó ünnep idején, hatalmas légi szállítmányt szervezett az izraeli szövetségesnek szánt fegyverek szállítására.
Haláláról George W. Bush volt amerikai elnök úgy fogalmazott,
„Amerika elvesztette az egyik legtekintélyesebb és leghallgatottabb hangját a külpolitikában.”
