Máté Péter gyerekkorától tanult zongorázni, kezdetben magánúton, majd zeneiskolában. Családi ismerősök, köztük a zeneszerző Geszler György, a Magyar Rádió Stúdiójában Balassa P. Tamás és Bágya András tanították énekelni, gitározni is. Az érettségi után, 1965-től a Taxi vállalatnál egy alkalmi együttesben énekelt, zongorázott, gitározott. Idővel elvégezte a Külkereskedelmi Főiskolát is, de ebben a szakmában egy percig sem dolgozott.
Első rádiófelvétele 1967-ben készült, az Illés együttes kíséretével vették fel Úgy várom, jössz-e már? és Mondd már című dalait. Később Szocsiban egy nagyszabású fesztiválon első lett A néger zongorista című dala, és elnyerte a legjobb férfi szólista díját is. Hétvégeken saját zenekarával lépett fel a Műszaki Egyetem Vásárhelyi kollégiumában, olyan sikerrel, hogy 1968-ban megnyílt a Máté Klub.
Az ország 1973-ban ismerte meg, amikor Hull az elsárgult levél című dala első lett Made in Hungary táncdalszemlén. Ekkoriban az Express együttessel lépett fel, többek között a Drezdai Dalfesztiválon is, ahol megnyerték a fődíjat. 1976-ban meghívták az írországi Castlebar Song Contestre, ahol csak új szerzemények szerepelhettek, s Tárd ki karjaidat című dalával harmadik díjat nyert. Egyik legjobb barátja, a szövegíró S. Nagy István mesélte, hogy útban hazafelé azt tárgyalták, elfogadják-e az egyik legnagyobb amerikai kiadó, az RCA ötéves szerződésajánlatát. A menjünk, vagy maradjunk fontolgatása közben született meg az Elmegyek című sláger, amely a francia Sylvie Vartan előadásában, Nicolas címmel világsiker lett. 1977-ben a Metronóm’77 fesztiválon második lett Együttlét című dalával. 1979-ben munkásságáért megkapta a Magyar Rádió Nívódíját. 1981-ben a legjobb hangszerelés díjával jutalmazták a táncdalfesztiválon.
Szerzeményeit általában saját zongorakíséretével, egyéni stílust kialakítva adta elő. Csaknem 150 dalt komponált, hat hanglemeze jelent meg. Dalai ma is népszerűek, köztük az Azt súgta a szél, a Hazám, az Azért vannak a jó barátok, az Ott állsz az út végén, az Egyszer véget ér, az Ez majdnem szerelem volt, az Egy darabot a szívemből, a Zene nélkül mit érek én és főként az Elmegyek több generáció kedvence.
Az 1980-as évek elején már a legnépszerűbb magyar előadók közé tartozott. 1984. szeptember 9-én azonban, mindössze 37 évesen szívroham vitte el, utolsó útjára tízezrek kísérték. Halála előtt néhány nappal még felénekelt magnójára néhány dalt. 2018-ban róla elnevezett könnyűzenei és dzsessz díjat alapítottak, amely állami művészeti középdíjnak minősül, az első Máté Péter-díjat 2018. március 15-én adták át.
Bauer Barbara archív anyagokból, családtagok, ismerősök, egykori zenésztársak visszaemlékezéseiből dolgozva fikciós regényt írt Máté Péterről, Most élsz címmel. Olvassatok bele!
Tovább olvasokMáté Péterről tavaly Bauer Barbara adott ki könyvet Most élsz címmel (olvass bele ITT). Archív anyagokból, családtagok, ismerősök, egykori zenésztársak visszaemlékezéseiből és magukból a Máté Péter-dalokból született meg a fikciós regény, amelyből Máté Péter személyiségét, életét és halálát ismerhetjük meg: „A zárkózott, tornából felmentett, szemüveges kisfiút, aki egy Krisztina körúti lakásban, egy egész állatsereglet, sünök, baglyok, kutyák társaságában, szülei óvó-féltő gondoskodása közepette, valóságos burokban nő fel, és már kisiskolás korában is szívesebben ül a zongoránál, mint hogy a barátaival focizzon az udvaron. A hihetetlen zenei tehetséggel megáldott, öntörvényű fiút, aki veleszületett rendellenességgel, szívében egy időzített bombával indul neki az életnek és a pályájának egy olyan korban, amely alkalmazkodást és megalkuvást követel. Az álmok és elvárások szorításában vergődő, éjszakáit füstös bárokban töltő, idollá lett fiatal zenészt, aki őrült szenvedéllyel két végéről égeti a gyertyát. A szerelmes férfit, aki rózsacsokorral és bonbonnal várja kedvesét, élete asszonyát a Mátyás-templom előtt. Két tündéri kislány imádott, mindig mókázó édesapját, akinek a család jelenti az egyetlen biztos pontot és menedéket. De vajon a szeretet képes-e megmenteni az önmarcangoló kétségbeeséstől, a lebírhatatlan magánytól azt, akinek egész élete versenyfutás az idővel?”
(MTI)
