A Költészet napját különbözőképp ünnepeljük, egy ismeretlen olvasó, minden bizonnyal a Posztolj verset akció keretében, a 4-6-os villamoson üzent az utazó közönségnek Lackfi János Véletlen című versével, amely ún. görbe tükröt tart úgy az életmódunknak, mint a nyelvhasználatunknak. A vers így kezdődik: "csomizom a ruciba / a habtestem / tinibugyi gumija / bemélyedten // kukisali parival / az étrendem / szoli moci tekila / az én trendem". Olvasónk küldte a fotót, aki hétfőn délután találta magát ebben az örkényi jelenetben, hogy egy teljesen váratlan helyen, egy kifüggesztett, kézzel írott vers találja telibe.
A vers egyébként Lovasi András előadásában is meghallgatható:
A fotó minősége miatt a teljes verset itt lehet elolvasni:
csomizom a ruciba
a habtestem
tinibugyi gumija
bemélyedten
kukisali parival
az étrendem
szoli moci tekila
az én trendem
koviubi pörivel
a kedvencem
lekipali csokival
jaj vétkeztem
fusizik a fatim is
a műhelyben
vegyigyümi üviben
a sparhelten
depizik a szaniban
a mutterchen
dobi cigi dugiba
a farzsebben
könyi szivi nehari
ha tévedtem
lityi-lötyi pasival
azt végleg nem
vidikazi zacsiban
a víkendem
csörizi a telimet
a véletlen