Erlend Loe skandináv író ezúttal egy izgalmas vállalkozással száll be a maszkulinitásról szóló diskurzusba. A Vesszőfutás című regény főszereplője, Tander igazi norvég mintapolgár. Egy nap azonban zuhanyzás közben azzal szembesül, hogy leesik a pénisze. Mit kezd ezzel a bizarr helyzettel?
A kötetben Tander vesszőfutását kísérjük végig, amely során rengeteg felkavaró kérdés merül fel. Mit ér egy férfi, ha létének meghatározó állandóját kivonjuk személyisége egyenletéből? Milyen fizikai vonatkozásai ehetnek ennek az állapotnak, mi lesz a családi és a partnerkapcsolataival, hogyan hat ez a társadalmi szerepekre? Erlend Loe mindezt a rá jellemző sajátságos humorral, groteszk nyelvi játékokkal, abszurd helyzetkomikummal meséli el. Olvass bele!
Erlend Loe: Vesszőfutás (részlet)
Fordította: Lőrincz Balázs Bendegúz
Vetlesen elmélyülten ült egy nyugatra néző ablak előtt álló íróasztalnál, amelyen két nagy képernyőn sorakozó grafikonokat, oszlopdiagramokat és anatómiai ábrákat tanulmányozott. Fehér inget hordott felhajtott, magas, kikeményített gallérral és vastag, fekete csokornyakkendővel, amelynek a szárai a mellkasára lógtak. Az összképet egy széles gallérú sötét frakk tette teljessé.
Tiszta, klasszikus vonású arcát nem fedte borosta, bőre sima és puha volt, akár egy gyereké. Jólfésült, hullámos frizura koronázta megjelenését.
Peter Albert feléjük fordult. Tekintete azt sugallta, hogy nem a legmegfelelőbb időpontban zavarják. A falon egy plakát lógott, amin egy színesen illusztrált, erektált állapotú pénisz hossz- és keresztmetszete volt látható, amelyen a különböző anatómiai képletek neve több nyelven, köztük latinul is fel volt tüntetve.
Vetlesen alig észrevehető biccentéssel nyugtázta Steinar és Tander jelenlétét, majd láthatóan eszébe jutott valami, és visszafordult az íróasztalához.
Az egér segítségével felnagyított egy bizonyos területet az egyik képernyőn lévő ábrán, amihez még közelebb is hajolt, hogy jobban lássa, és sietve lejegyzett valamit az asztalon lévő jegyzetfüzetébe.
Fontolgatom, hogy írjak a Cowper-mirigyről egy doktori értekezést, mondta Vetlesen, továbbra is hátat fordítva nekik.
Mint ismeretes, a férfiak Cowper-mirigye a nők Bartholini-mirigyének felel meg, és tulajdonképpen azt is elmondhatjuk róluk, hogy a funkciójuk is hasonló, folytatta, de ezen felül – itt felemelte az egyik ujját, és anélkül mondta tovább, hogy megfordult volna – ezen felül, ismételte meg, egy nyálkaszerű, enyhén lúgos kémhatású anyagot választ ki, amely, és vegyék észre az ebben rejlő rafinériát, megtisztítja a húgycsövet a régebbi ondótól, vizelettől és más szennyeződésektől, ráadásul ezzel egyidejűleg, gondoljanak csak bele, ezzel egyidejűleg!, felkészíti a férfit az újabb szexuális aktusra.
Vetlesen megfordult.
Glandula bulbourethralis, szótagolta álmodozva, miközben Tander irányába nézett anélkül, hogy észrevette volna őt.
Mindez természetesen korábban is ismert volt már, folytatta, de most úgy gondolom, nyomára bukkantam e két borsónyi mirigy egy újabb feladatának.
De hogy mi az, azt nem árulom el, nem ám! Hohó! Még csak az kéne, hogyisne.
De legyenek résen, és a világ majd meglátja. Cowper jó munkát végzett, azt el kell ismerni, de erre még ő se jött rá, és már nem is fogja megtudni, hahaha, a jó öreg Cowper, de erről még szerencsétlen Gray-nek sem volt halványlila fogalma se.
Lúgos! ismételte meg Vetlesen, és enyhén csóválta a fejét.
Csak ekkor tűnt úgy, hogy kezd magához térni és felfogni, Tander és Steinar is a helyiségben tartózkodnak.
Szóval, mondta. Erről egyelőre legyen elég ennyi. Mit tehetek magukért?
Steinar bólintott Tander felé, mintha azt akarná jelezni, hogy ő kezdje.
Csend telepedett rájuk. Vetlesen Tanderre nézett, olyan hivatalos tekintettel, amely nem hagyott kétséget afelől, hogy az idő fontos tényező az életében.
Tander felkönyökölt a matracon, hogy kissé megemelje a felsőtestét.
Hát, sajnos úgy alakult, kezdte, hogy leesett a péniszem.
Micsoda?! horkant fel Vetlesen. Maga szórakozik velem?
A legkevésbé sem, válaszolta Tander.
Vetlesen felállt, és körbejárta a helyiséget.
Nincs meg a farka?
Nincs.
És nemrég még megvolt?
Meg, egészen mostanáig.
Pontosan meddig?
Becslésem szerint úgy négy-öt órával ezelőttig.
Vetlesen az órára pillantott, és megigazította vastag, fekete csokornyakkendőjét.
Kénytelen vagyok megkérni rá, hogy a saját szememmel győződhessek meg a helyzetről, mondta, majd visszaült a székébe, és odagurult vele Tander betegágyához.
Tander lehúzta a nadrágját, majd az alsónadrágját is, és felfedte a csupasz, üres ágyékát, ezzel egyidejűleg egy fintor kíséretében eltávolította az oda szigszalagozott zoknit.
Vetlesen felvette a szemüvegét, és közelebb hajolt. A frakkja mellső zsebéből kihúzott egy ceruzát, és megérintette vele a kérdéses területet. Steinar szintén közelebb hajolt, hogy jobban lássa.
Ördög és pokol, sóhajtott Vetlesen. Nézzenek oda.
És most hol van ez a szerv?
A mélyhűtőben.
Remek. Igazán okos ötlet. És korábban esetleg már meglazult?
Nem.
Netán túl kemény kézzel bánt volna vele?
Nem.
Csak úgy leesett?
Le, csak úgy.
Vetlesen visszagurította magát az íróasztalához, és a kezébe vett egy fonendoszkópot. Miközben újra Tander mellé gurult, találkozott a tekintete Steinaréval, és rákacsintott.
Derült égből hullik a fasz, jelentette ki,
majd eléggé rosszul időzítve és oda nem illő módon, hangosan elnevette magát.
Na, de félre a tréfával, folytatta, ahogy a fonendoszkóp hideg membránját Tander ágyékára helyezte. Hosszasan fülelt. Hmmm. Pontosan. A vérkeringés rendben, ahogy minden más paraméter is jónak tűnik. A szíve mindenesetre a helyén van, nyugtázta kaján mosollyal. Érdekes, hogy semmiféle seb, vérzés vagy hegesedés nem látszik, ami pedig várható lenne. Igazán különös, csóválta a fejét. Kifejezetten érdekfeszítő és elgondolkodtató, már-már csodálatra méltó, tette hozzá nyomatékosan. Ehhez foghatót nem láttam még sem személyesen, sem a mindent átfogó szakirodalomban. Bevallom, letolt gatyával állok a helyzet előtt, sajnos nem tudok segíteni.
Lehet, hogy ettem valamit, és attól van? kérdezte Tander.
Nem tartom valószínűnek, válaszolta Vetlesen. A fasz minden elképzelhető étrendet tolerál.
De vissza lehet varrni?
Nem tudom megmondani, bár erősen kétlem.
És ismer valakit, aki meg tudná mondani?
Ebben az esetben Zachariassen kollégára fogadnék, de ő most éppen Mallorcán van biciklitúrán. Majd ha megjött, kérje ki a véleményét. Ő ennek a szakterületnek a legjobbja, legalábbis itthon mindenképpen. Viszont tartok tőle, hogy ez még neki is túl nagy falat lesz.
Megvan magának ennek a Zachariassennek a telefonszáma?
Mi vagyok én, különleges tudakozó? Nincs meg, képzelje.
Ha viszont elképzelhetőnek tartja, hogy eladja a mélyhűtőben tartott szervét, na arra vevő lennék.
Mondjon egy árat, ne fogja vissza magát.
Tander megrázta a fejét.
Szóval nem. Maga tudja, végül is szíve joga, hogy megtartsa. De ígérje meg, hogy felhív, ha mégis meggondolná magát. Hiszen semmi haszna nincs annak, hogy a mélyhűtőben hever, amikor a tudomány szolgálatába is állíthatná magát.
Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy mihez kezdjek, tárta szét a kezét Tander.
Jóember, kezdte Vetlesen,
lássa be, hogy egy másik ember lett magából. Azt, hogy kicsoda, magának kell kitalálnia.
Mindenesetre én nem tudok segíteni magán. Engem maga a szerv foglalkoztat, an sich, önmagában, illetve a hozzá tartozó ember egészéhez való viszonyában. De maga az ember szerv nélkül teljességgel érdektelen számomra. Ezzel szemben a szerv ember nélkül… hát, ahogy már jeleztem, hívjon csak fel nyugodtan.
Annak azért tudatában van, hogy ez az egész mégiscsak egy szerencsétlen emberrel történik? – kérdezte Steinar.
Emberek, emberek, ismételte Vetlesen, tele van a padlás emberekkel meg a problémáikkal. De fasz nélkül hidegen hagynak.
Nyitókép: Anna-Julia Granberg
