Mallory Quinn bébiszitterként vállal munkát Ted és Caroline Maxwellnél, az ötéves fiukra, Teddyre kell vigyáznia. Mallory egy idő után őszintén kötődni kezd Teddyhez, az aranyos, félénk kisfiúhoz, aki nem tud meglenni a vázlatfüzete és a ceruzája nélkül. Ám egy napon a szokásos fák, nyuszik, léghajók helyett valami mást rajzol: egy férfi egy nő élettelen testét vonszolja az erdőben. Teddy rajzai egyre baljóslatúbbá válnak, miközben a pálcikafigurák olyan emberalakokká válnak, amelyek messze meghaladják egy ötéves gyermek képességeit. Mallory gyanakodni kezd. Talán valamilyen természetfeletti erő próbál meg Teddy rajzain keresztül üzenni egy múltbeli megoldatlan bűntényről? Tisztában van vele, mekkora őrültségnek tűnik mindez, mégis nekilát, hogy megfejtse a képek jelentését, és megmentse Teddyt, mielőtt túl késő lenne.
Mint oly sok ír regényben, itt is egy katolikus pap áll az események középpontjában: a legelső jelenetben láthatjuk, ahogy valaki meggyilkolja. És sejthetjük, hogy nem bűntelen, sőt azt is, hogy szörnyű bűnöket követhetett el, ha szörnyű halállal kellett halnia. Strafford felügyelőnek kell kinyomoznia, ki követhette el a gyilkosságot, de nincs könnyű dolga, mert úgy tűnik, a Ballyglass House-ban mindenki őriz valamilyen titkot. Pedig a gyilkos csak a ház lakói vagy a bejáratosak közül való lehet, mert betörésnek semmi nyoma. És miközben Strafford nyomoz egyre csak esik a hó: didereg a táj, didereg Strafford, didereg az olvasó a szűnni nem akaró ír havazásban. Mindez akár egy Agatha Christie-regény sztorija is lehetne, és Banville érzékelhető módon az ő jól kitaposott krimiregény-nyomdokain halad. De mégsem egészen. Írhat történelmi regényt, mélylélektani prózát vagy krimit, Banville az angol nyelvű irodalom egyik legnagyobb varázslómestere.
Három év telt el azóta, hogy Saga Bauer megkapta a képeslapot, amelynek írója megfenyegette Joona Linnát, és Saga kezébe helyezte a felügyelő megmenekülésének egyetlen lehetőségét. Mivel az idő telt, és nem történt semmi, a dolog jelentéktelen riogatássá törpült, és lassacskán kezdett feledésbe merülni. Egészen mostanáig. Az egykori kapellskäri koleratemetőben ugyanis egy szinte teljesen lebomlott holttestet találnak egy zsákban, és a gyilkosság helyszínéről előkerül egy hófehér töltényhüvely. Hamarosan világossá válik, hogy a kegyetlen elkövető bonyolult rejtvényeket ad fel a rendőrségnek, lehetőséget nyújtva nekik arra, hogy véget vessenek a gyilkosságsorozatnak. Joona Linna és Saga Bauer minden erejét latba vetve küzd, hogy az összes apró részlet a helyére kerüljön, és megmenthessék a kiszemelt áldozatokat. A harc az ismeretlennel azonban egyre kétségbeesettebbé válik. Lehet, hogy ezt az ámokfutást képtelenség megfékezni? Talán már foglyul is ejtette őket a Pók hálója?
