Az éjszaka legsötétebb órájában Adriana, karjában egy kisbabával, a nővére ajtaján dörömböl. Ki elől menekül? Tényleg veszélyben van? Kérdéseket és kételyeket, felfordulást és nyugtalanságot hoz magával, hamar észreveszi a nővére házassága mélyén rejlő repedéseket. Évekkel később az elbeszélő egy francia kisvárosban él, ahonnan váratlanul egy telefonhívás szólítja el. Végtelennek tűnő éjszakai utazása során emlékezetének zugaiból előhívja saját és húga ifjúságát, szerelmeiket és veszteségeiket, titkaikat és megbánásaikat. Pescara tengerparti halásznegyedében, ebben a sziklaszilárd törvényekre épülő, mégis befogadó mikrokozmoszban, hol vendégszerető, hol ellenséges emberek között deríti ki, mi történt a húgával, képes-e megbékélni a múltjával. Donatella Di Pietrantonio A visszaadott lány után egy feszült, bensőséges, sűrű szövésű regénnyel tér vissza, amelynek középpontjában a nővérek közötti ambivalens, de szilárd kapcsolat áll.
Az emlékezés szörnye egyetlen hosszú, szenvedélyes monológ - egy fiatal izraeli történész monológja, aki nyugodt életre vágyik, de végül megélhetési okokból Lengyelországba kerül idegenvezetőként, ahol Izraelből érkező csoportokat kalauzol haláltáborokban. Miután folyamatosan együtt él a szörnyűségekkel, és a leggyötrőbb kérdéseken tépelődik, egyre többször esik ki a szerepéből: zavarba ejtő dolgokat mond a fiataloknak, és furcsán viselkedik, míg végül egy német filmrendező látogatása során nem bírja tovább türtőztetni magát, és botrányt okoz. Sarid regénye felkavaró olvasmány, mely a legfájdalmasabb kérdésektől sem retten vissza, miközben azt vizsgálja, mire tanít minket az emlékezés - nemcsak a múltról, hanem az erő és a gyengeség, a civilizáció és az erőszak, a jóság és a bosszúállás természetéről is.
Kr. u. 165: a Római Birodalom fejlődése eléri csúcspontját, beköszönt az egyetemes béke, a Pax Roma korszaka. A Pinarius család műhelye aranyozott szobrokkal és hatalmas, márványból faragott emlékművekkel járul hozzá a város ékesítéséhez. Csakhogy az elkövetkező évek háborúkat, járványokat, tűzvészeket és éhínséget hoznak, a birodalomban kitör a káosz. Mindeközben a Pinarius család fennmarad, és ez javarészt a fascinumnak köszönhető, a Rómánál is régebbi talizmánnak, számtalan nemzedékük misztikus örökségének. Végül még nagyobb katasztrófa sejlik fel a láthatáron. Bizonyos szekták azt hirdetik, mindenki csak egy istent imádhat, az ő istenüket. Keresztényeknek nevezik magukat. Az egyik császár pedig felfoghatatlan lépést tesz: felveszi a kereszténységet. Constantinusnak hívják, és az általa elindított forradalom örökre megváltoztatja a világot. Saylor százhatvan évet és hét generációt felölelő, az ókori Róma legélénkebb alakjait felvonultató eposza életre kelti az emberiség történelmének egyik legmozgalmasabb és legmeghatározóbb fejezetét, amelynek eseményei máig hatást gyakorolnak ránk.
