Franzen a díjátadón azt nyilatkozta, a német irodalom sokat jelent számára. Ezért is érzi nagy megtiszteltetésnek, hogy a könyvei Németországban is megtalálták az olvasóközönségüket.
A zsűri főleg az elbeszélési módjuk miatt értékelte Franzen regényeit, illetve azért, amiért folytatta a nagy társadalmi- és családregények hagyományát, amit Tolsztoj, Dosztojevszkij és Mann alapozott meg. A Thomas Mann-díjat korábban olyan írók vehették át, mint Norbert Gstrein, Nora Bossong, Brigitte Kronauer és Julie Zeh.
Franzenről legutóbb a nyáron írtunk, amikor kiderült, hogy tévésorozat készül a Szabadságból, és a forgatókönyvet a Golden Globe-díjas Melanie Marnich jegyzi. Az író egyébként 2015-ben járt Budapesten, akkor mesélt nekünk a regényeiről, közben pedig elárulta, melyik nagy amerikai klasszikus nem tartozik a kedvencei közé, mitől rettegett, amikor egyetemistaként Nyugat-Berlinben tanult, és miért kapja fel a vizet, ha a regényeivel kapcsolatban elhangzik a diszfunkcionális szó. Érdemes újraolvasni az interjút itt:

Legutübbi, Keresztutak című regényéről pedig itt írtunk:

Jonathan Franzen legújabb könyvében minden úgy működik, ahogy egy Franzen-regényben működnie kell: miközben elmerülünk a szereplők lelki nyomorában, a hetvenes évek Amerikájával is megismerkedünk. A Keresztutak a hét könyve.
Tovább olvasok