A 2021-ben elhunyt Joan Didion 1999 decemberében, a 65. születésnapja környékén kezdett el naplót vezetni a pszichiáterével folytatott beszélgetéseket követően. A szövegek nagyrészt a népszerű újság- és regényíró szorongásairól, bűntudatáról és depressziójáról szólnak, kitérve a lányával való terhelt kapcsolatára is – tudatta a New York Times.

Etikai dilemmák

A 46 bejegyzést Didion manhattani lakásában találták meg egy felirat nélküli mappába rejtve, amely férje, John Gregory Dunne részére volt címezve.

A naplóval kapcsolatban semmilyen útmutatást nem hagyott hátra az író,

sőt a szövegek létezéséről nem is tudott senki. Lynn Nesbit, a szerző irodalmi ügynöke, valamint két szerkesztője azonban kinyomtatva és kronologikus sorrendbe téve fedezték fel az írásokat, melyekből teljes, összefüggő narratíva bontakozik ki.

Az április 22-én Notes to John („Jegyzetek Johnnak”) címmel megjelenő könyv állítólag jóval intimebb és kendőzetlenebb hangon szólal meg, mint eddig bármi, amit a szerző kiadott a kezei közül.

És itt érkezünk el a megkerülhetetlen etikai dilemmához:

vajon Didion beleegyezett volna, hogy a legszemélyesebb megélései napvilágra kerüljenek?

Egyfelől lehet azzal érvelni, hogy mivel gondosan összerendezve tárolta a szövegeket az íróasztala mellett egy kis szekrényben, valószínűleg számíthatott rá, hogy helyet kapnak majd az archívumában. Másfelől viszont sem az ügynökének, sem a kiadójának nem beszélt ezekről az oldalakról, és életében sem jutott eszébe, hogy nyilvánosságra hozza őket.

Mi több, korábban előfordult, hogy kifejezte nemtetszését, ha egy híres író minden létező tollvonását a nagyközönség elé tárták.

Az általa bálványozott Ernest Hemingway posztumusz regényéről például egy 1998-as esszéjében azt írta, a kiadó elárulta a szerzőt. „Valamiről vagy úgy gondolod, hogy van olyan állapotban, hogy megjelenhessen, vagy nem, és Hemingway nem gondolta úgy” – fogalmazott.

Kendőzetlenebbül, mint valaha

A napló mindenesetre már biztosan meg fog jelenni, méghozzá pont úgy, ahogy megtalálták: nem lesznek kijavítva az elírások, és nem lesznek lábjegyzetek sem – csak Didion gondolatai a múltból.

A New York-i Közkönyvtárban pedig az eredeti példányokat is meg lehet majd nézni idén márciustól.

„Didion művészete mindig abból a kettősségből merítette az erejét, hogy van, amit felfed, és van, amit visszatart” – nyilatkozta Jordan Pavlin, a naplót kiadó Knopf főszerkesztője. „A Notes to John abban egyedülálló, hogy ezúttal a kihagyás hiányzik”.

(New York Times)

Fotó: Wikipédia