A Kossuth- és Balázs Béla-díjas alkotót szombat reggel érte a halál. Jankovics Marcellt a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti. Jankovics Marcell népszerűségét - a mindenki által ismert animációs filmjei mellett - közösségépítő, pozitív lelkiségének is köszönheti. Oldott előadói stílusa és magabiztos szakmai tudása miatt méltán lett közkedvelt, a magyar kultúra meghatározó személyisége.
Jankovics Marcell vizuális művész, közéleti ember, népmesekutató, reneszánsz műveltségű gondolkodó volt, akinek munkássága páratlanul sokszínű és szerteágazó.
Életműve meghatározó része marad a magyar kultúrának - írja a közlemény.
Jankovics Marcell 1941-ben született Budapesten. Családját 1951-ben kitelepítették Öcsödre, ahonnan csak 1953-ban térhettek vissza. A pannonhalmi bencés gimnáziumban végzett, kétszer is a budapesti építészmérnöki karra jelentkezett, de édesapja "bűnei" miatt nem vették föl. 1959-ben és 1960-ban az Erőműjavító és Karbantartó Vállalat Anyagvizsgáló Laboratóriumában dolgozott. Ennek a munkahelyének köszönhette a továbblépést: egy munkatársa "közvetítette" a Pannónia Filmvállalathoz (utóbb Pannónia Filmstúdióhoz, majd Pannóniafilm Kft.-hez).
Pályája indulásakor három jelentős művész alkotásmódjával ismerkedett meg: Nepp Józsefnek a képet, hangot és gondolatot egységben érvényesítő humorával, a Kovásznai György-féle festőszemlélettel, a képi gondolatokat egymás mellé fűző, rétegzett, míves kollázsanimációval és Macskássy Gyula jelszerűen tömör, tiszta ábrázolásmódjával.
1965-ben rendezőnek nevezték ki, 1968-ig Dargay Attilával és Nepp Józseffel készítették a Gusztáv című rajzfilmsorozatot. A pályája egyenesen ívelt fölfelé. 1973-ban elkészült az első egészestés rajzfilmje, a János vitéz, amely a magyar rajzfilmtörténetben mérföldkő. Kiemelt szerepet kap a filmben, mint sok további munkában is, a következetes színdramaturgia.
A János vitézzel újabb, életre szóló barátságok kötődtek: Hoppál Mihály néprajzkutatóval, Szemadám György festőművésszel és Szakály Ferenc történésszel alkottak erős szellemi közösséget.
Jankovics Marcell azok közé a magyar művészek közé tartozott, akinel a műveivel egészen kicsi korunktól fogva találkoztunk. Az ő nevéhez kapcsolódik legerősebben az 1977-ben indult legendás rajzfilmsorozat, a Magyar népmesék, amiben nemcsak a történeteket hozták közelebb a nézőkhöz nagyszerű színművészek narrációjával, hanem az animáció képi világa, szimbolikája is a magyar néphagyományban gyökerezett és azt közvetítette. Jankovics Marcell a sorozatot forgatókönyvíróként, rendezőként, tervezőként 2002-ig gondozta. Az első, a harmadik és az ötödik sorozatban a figuraterveket és a forgatókönyvet is ő készítette. A másodiknál és a negyediknél "csak" főrendezőként szerepelt, de újra és újra visszahívták, a sorozat "szellemi atyjának" azóta is őt tekintik.
Nemzetközi színtéren is ismerték és elismerték. Sziszüphosz mítoszából készült rövidfilmjét 1974-ben Oscar-díjra jelölték. A Küzdők című munkájával pedig 1977-ben elnyerte a cannes-i fesztivál legjobb rövidfilmnek járó Arany Pálma-díját. A három fekete-fehér rövidfilmje - Mélyvíz, Sisyphus, Küzdők - egyfajta triptichon részeinek tekinthetők, a témák mitológiai allegóriákba vannak kódolva.
A Fehérlófia (1981) volt nemzetközileg a leghíresebb filmje, amit pszichedelikus látványvilága miatt olyan alkotásokkal emlegettek együtt, mint, a Beatles Sárga tengeralattjáró című animációs filmje.
Kisebb animációs munkák után elindult a Mondák a magyar történelemből című sorozat, amely a Képes Krónika világára épül és legfőbb célja a történelmi ismeretterjesztés. Következő egészestés filmje az Ének a csodaszarvasról (2002), melyet Szörényi Levente felkérésére készített el. Régi terve valósult meg Az ember tragédiája (2011) elkészültekor. A 160 perces rajzfilm 23 évig készült, minden színt más stílusban rajzoltak meg. Az utóbbi években a Toldi rajzfilmesítésével foglalkozott.
Jankovics Marcellnek grafikusi, könyvillusztrátori tevékenysége is meghatározó volt, valamint művelődéstörténészként is maradandót alkotott. Készített rajzfilmplakátokat, tervezett emblémákat, saját könyvein kívül illusztrált mesekönyveket és más szépirodalmi műveket. Cikkei, tanulmányai és számos könyve jelent meg. 2007-ben Méry Gábor fotóművésszel együtt elkezdte feldolgozni a Felvidék templomait és azok szárnyasoltárait. 2015-ben jelent meg A vizuális nevelésről című könyve, melyet egyik legfontosabb írásának nevezett. A Magyar Nagylexikon első öt kötetének szerző munkatársa volt (1993-1997).
A Duna Televízió egyik alapítója volt. Kurátorként, szóvivőként, az induló televízió műsortanácsának elnökeként is dolgozott. Több nemzetközi filmfesztivál zsűrijébe is meghívták: Zágrábba, New Yorkba, Teheránba, Espinhóba, Ottawába, Oberhausenbe, Krakkóba, Hirosimába.
Számos kitüntetést kapott: 1974-ben Balázs Béla-díjat, 1978-ban Kossuth-díjat, 2007-ben Prima Pimissima díjat vehetett át. 2013-ban megkapta a Magyar Érdemrend Középkeresztje a csillaggal kitüntetést, 2014 óta a nemzet művésze volt. 2019-ben vehette át a közmédia életműdíját, a Csoóri Sándor-díjat.
Péterfy László szobrásszal, Csete György és Makovecz Imre építésszel, Kelemen András pszichiáterrel, Kovács István költővel, Molnár Imre iparművésszel és másokkal 1981-ben megalapította a Március 15. Társaságot, mely a kor igazságtalan kitüntetési gyakorlatával szembeni tiltakozásként harminc éven át magándíjjal jutalmazta a kiemelkedő életműveket.
1998-tól 2000-ig a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) elnöke, 2010-ben az NKA elnöke volt. Az MMA egyesülethez 1993-ban csatlakozott. 2011. november 5-től, az MMA köztestületi rangra emelésével a tagság beválasztotta az elnökségbe. 2014 és 2020 között a MMA alelnöke, majd 2020-tól a köztestület tiszteletbeli elnöke lett.
A részletes életrajz az MMA oldalán olvasható.
