Jankovics Marcell és a képregény

NickelADeón | 2010. december 13. |

Képregénytestvérek között is szép szám a negyven érdeklődő. Ennyien voltak kíváncsiak Jankovics Marcellre a Képregénykedvelők Klubjában december 2-án este az Alkotmány utcai Karton Galériában. Személyében nemcsak a közkedvelt alkotót, hanem ezúttal az embert is megismerhette a hallgatóság.

A beszélgetőpartnerek: Kiss Ferenc klubvezető és Kozma Péter galériatulajdonos, egykori Pannóniás. Rövid bemutatás után kiderült, hogyJankovics Marcell szerencsés embernek vallja magát, vigyáz magára, nincsenek anyagi gondjai és az átlagosnál jobban viseli a nehézségeket, amellett Mérleg jegyben született. (Még eredeti fogai számát is megtudhattuk!)


Fotó: Kroboth Jenő

Jankovics Marcell nagy történetmesélő.  Az egy-másfél órás beszélgetés nagy részét kevés kérdés és sok válasz tette ki, energikus közvetlensége, kötetlen őszintesége kiváló emlékezőtehetséggel párosult. Ebben partnere volt Kiss Ferenc, aki szintén legendásan sorol adatokat, évszámokat, rég elfeledett alkotókat, színészeket.

A gyerekkor meghatározó élményei közé tartozott Jankovics apjának halálra ítélése, a család kitelepítése, a pannonhalmi évek. Mindez elolvasható a wikipedián is, az viszont már nem, hogy Jankovics Marcell 9 éves kora óta dolgozik. Az akkor szokásos mezőgazdasági munkák után, a gimnáziumi évek alatt Bécsből sztárfotókat „importált”, Diana Dors, Brigitte Bardot, Marilyn Monroe képeit, s 10-15 forintért árulta azokat.

Családja 1953-ban térhetett vissza (egyedül JM-nek volt addig letelepedési engedélye Budapesten), s az üres lakás falára rajzolta a Szabad Szájból ellesett karikatúrákat, portrékat. Állítása szerint máig behunyt szemmel rajzol Sztálint, Rákosit, s a családban jól bevett szokás volt a tojások átminősítése Rákosi fejjé – feltörésük előtt.

Az iskolában faliújság-felelős, nagybátyja reklámgrafikus (olyan portfólióval, mint a Symphonia cigaretta emblémája vagy Globus és Szobi termékek). Nagynénje géprajztanár, így rajzeszközökben, példákban nem volt hiány. Jankovics Marcellt felvételijén eltanácsolták, mondván, bizonyítsa be, hogy apja ártatlan. (Először alkalmatlannak minősítették, később konkrétan megmondták, hogy nem kívánatos a felsőoktatásban.)

Fontos szereplő Jankovics Marcell életében Szabó Lajos amatőr bábfilmes, jogász és művezető, akinek kezei alatt segédmunkásként dolgozott Újlipótvárosban. Betanított csőtágítóként és egyéb szakmák által „örökre megutáltam a vas és az olaj szagát” - mondta. Különös találkozások is történtek itt: az építkezésen, az anyagvizsgáló laborban Jankovics Marcell találkozott későbbi barátja, Szemadám György apjával is.

Sorsfordító volt Szabó Lajos egyik evezése a Dunán. Itt találkozott Szabó Szabolccsal, aki a Pannónia Filmstúdióban dolgozott, és „felvételt hirdetett”. Szabó ajánlására Jankovicsnak Tom és Jerry fázisrajzokkal kellett bizonyítania. Ilyen jellegű figurákat a Vaillant és később a Pif hasábjain látott, ismerte, másolta őket. Így 1960. szeptember 19-től segédrajzolóként alkalmazták. A Pannóniától 2007 májusában távozott.

Első munkái közé az Arthur (amerikai megrendelésre készült rajzfilm) tartozott. A Pannóniánál egy-egy témán természetesen csapatok dolgoztak, a Gusztávon (1964-től) például (melyet Mikes György Emberi hibák című műve ihletett), Nepp Józseffel, Dargay Attilával dolgoztak együtt. Fontos volt tehát az egymásra hangolódás.

A János vitéz már Jankovics Marcell rendezésében készült. Hankiss Elemér állítólag – aki Görgey Gábor után lett dramaturg a Pannóniánál – megbírálta, mondván, miért tett bele Jankovics saját verseket (pedig ezek azonban az eredeti költeményből származtak). A mű a Magyar Hírek oldalain képesített, képregényes formában is megjelent, de máig nem adták ki újra.

A János vitéz nagy siker lett, de például a Szovjetunióban nem forgalmazták, mondván, nacionalista, mert az egyik jelenetben az ég, a föld és a mező a magyar trikolort adja ki. A viszontkérdésre, hogy akkor mi van a szovjet zászlóval, mely minden ottani alkotásban megjelenik, az volt a válasz, hogy az nem szovjet zászló, hanem a nemzetközi proletariátusé. Kínában viszont 400 millió nézője volt a műnek. Kiderült, hogy a Hanna-Barbera stúdió is megvette (126.000 dollárért), ám nem forgalmazták, talán mert konkurenciát láttak az ő filmjeikkel, és olcsóbb volt elsüllyeszteni örökre.

A Fehérlófiát az Egyesült Államokba Jankovics egyik rajongója vitte ki, s ott megmutatta Roger Allersnek (Oroszlánkirály), aki igen elismerően nyilatkozott, és meghívta Jankovicsot egy „inka János vitéz” filmjének teremtéstörténet részéhez. Amerikában Frédéric Back-szintű alkotóként értékelték, ami azért is volt nagy szó, mert ő volt Jankovics egyik szakmai példaképe.

Ha a világ 50 legjobb animációs filmje közé bekerült Fehérlófia (Rófusz Legye is benne van!) helyett választhatna, a Sziszifuszt tenné bele. Most ezt tartja legjobb munkájának, a Fehérlófiát “túl színesnek “ aposztrofálta.

Kiss Ferenc a képregényekről kérdezett ezután. Jankovics régebben szerette a sci-fit, Kuczka Péterrel képregénysorozatot is terveztek. A magyar képregényeket nem igazán szerette, Zórád Ernőt igen, Sebők fiatalkori műveit is, de Korcsmáros Pál dolgait nem kedvelte. Szeretett volna Piszkos Fredet rajzolni, épp azért, hogy Korcsmáros riválisává váljon. „Rátarti pali voltam” - mondta.

Összesen négy képregénye jelent meg, kettő a Fülesben, kettő a Népszavában. A Nepean sziget (Jókai Mór), Hajtóvadászat (Stanislaw Lem), Szörnyeteg (A. E. Van Vogt), A Canterville-i kísértet (Oscar Wilde) –  a beszélgetésre megjelent Fekete-Fehér Képregényantológia 7. számának képes tartalma.

Hogy miért hagyta abba a képregényrajzolást? Állítása szerint két oka volt. Az egyik, hogy nem fizetett jobban, mint az animáció (akkor a Mézga család), a másik, hogy Cs. Horváth Tiboron keresztül történt az ő díjazása. Jankovics ezt nem szerette, s vita helyett kiszállt a szcénából.

Szóba került még a befejezetlen Ember tragédiája, mely 27 éve készül, és már minden színét bemutatták itt vagy ott, de teljesen új hangot kell felvenni hozzá, és van még mit csiszolni az eddig 80 millió forintba került művön. De be akarja fejezni, mert „félbehagyott műnél megalázóbb helyzet nincs.”

A beszélgetés légkörében végig ott volt, hogy JM már elszámolt a képregénnyel, „nem szégyellem” - mondta, de nem is tartja fontosnak életműve szempontjából. Nem szippantotta be ez a légkör. Motívumokat – mint a Roy Lichtensteines raszteres képek az Ember tragédiája Falanszter színében – felhasznál még munkájához, és tetszettek neki annak idején a lucca-i képregényfesztiválon látható olasz rajzolók munkái. Szerinte a képregény „statikusan fejezi ki, amit nem lehet megmozdítani, és az amináció azt mutatja, amit nem lehet leállítani.” Más a két világ, és Jankovics az animációt érzi magáénak.
Ezt csak azért sajnálhatjuk, mert látjuk, mire képes egy ilyen nagy formátumú, egyéni látásmódú alkotó, ha szerelmes abba, amit csinál.