Az utóbbi hónapokban nem ez az első alkalom, hogy az érzékeny olvasókra való tekintettel régebbi szövegek új kiadásaiban átírnak szavakat, mint ahogy tették ezt Roald Dahl vagy Agatha Christie regényeiben, vagy pedig figyelmeztetést mellékelnek a könyvhöz, ahogyan az Elfújta a szél brit újrakiadása esetében tették.
Pár hónapja újra kiadták Margaret Mitchell klasszikusát az Egyesült Királyságban, ami önmagában még nem lenne hírértékű, az már annál inkább, hogy a kiadó egy kiegészítő figyelmeztetést is csatolt az új kiadáshoz.
Tovább olvasokA Daily Mail azt állítja, hogy olyan dokumentumok birtokába jutott, melyek szerint a Penguin Random House egy új üzenetet tervez elhelyezni Hemingway Fiestájába, mely így hangzik: „A kiadó úgy döntött, hogy eredeti megjelenésének megfelelően adja közre a könyvet, de ezzel nem feltétlenül támogatja a benne található kulturális reprezentációkat vagy nyelvezetet.”
A Fiestát „az elveszett nemzedék fontos regényeként” tartják számon, mely még mindig sok olvasót vonz, de korábban is bírálták már antiszemita kifejezései miatt.
A brit kiadások nem tartalmazzák a kiegészítést. A Penguin Random House brit kiadója szerint a vállalat „sok nézőpontot kíván szem előtt tartani”. „Olyan szerzőket fogunk publikálni és kell is publikálnunk, akik nem minden esetben felelnek meg a felfogásunknak és vélekedéseinknek” - fogalmazták meg. „Ugyanakkor felelősek vagyunk azért, hogy megvédjük az olvasókat az olyan tartalmaktól, amelyek súlyos károkat okozhatnak egyéneknek, csoportoknak vagy szélesebb értelemben a teljes társadalomnak.”
A klasszikus kötetek cenzúrázásáról, átírásáról, figyelmeztetések mellékeléséről korábban már bővebben beszámoltunk:
Ahogy külföldön, a Könyves Magazin Facebook-oldalán is felkavarták az indulatokat az arról szóló hírek, hogy részben megváltozott tartalommal kerülnek a boltokba egyes klasszikusok új kiadásai: azaz kihúzzák, átírják bennük a rasszista, szexista, antiszemita vagy ma már más módon bántónak számító kifejezéseket. A változtatásokkal kapcsolatban elsősorban Roald Dahl, Agatha Christie, Ian Fleming neve merült fel, viszont ez a gyakorlat számos kérdést felvet: hol van a szöveggondozás határa, és hol kezdődik a szövegrontás? Átdolgozhatjuk a világirodalmat az aktuális értékrendünk szerint? Mik ennek a jogi keretei? A számunkra már pejoratív szóhasználat azt jelenti, hogy egy korábbi kor szerzője pejoratívan is gondolkodott? Máshogy kell-e kezelnünk az ifjúsági irodalmat, mint a felnőtteknek szánt műveket? Magyar kiadókat és műfordítót is megkerestünk, hogy körüljárjuk a jelenséget.
Forrás: The Messenger
