Oskar egy különleges személy, általában csak úgy becézik, hogy Naptár, mivel egyszer csak úgy döntött, hogy a naptárban szereplő összes névnap dátumát megjegyzi, így bárkinek is a nevére kíváncsi valaki, ő sosem téved. Oskar autista, korát pontosan nem ismerni, kb. 30-40 éves, kevés barátja van, de mind nagyon közel állnak hozzá, a világa pedig igen színes, változatos és egyedi. Ezt pedig saját naplójában meg is örökíti, sokszor humorosan vagy éppen líraian emlékezik meg a nap eseményeiről. Mi pedig betekintést kaphatunk abba, milyen is egy autizmussal élő ember gondolkozása.
Andris Kalnozols lett szerző Szólíts Naptárnak című alkotása egy feltehetőleg alapos és részletes kutatómunka eredménye, hiszen nagyon szemléletesen mutatja be az autizmus mindennapjait. A kötet eredetileg 2020-ban jelent meg Lettországban, és bár a szerző első regénye, azóta már az ötödik kiadásnál jár, egy színpadi mű is készült belőle, továbbá a megfilmesítési jogai is elkeltek.
Andris Kalnozols: Szólíts Naptárnak (részlet)
Ford. Kis Orsolya
március 24.
Lassú ébredés követte a tegnapi hosszú alvást. Féltem, hogy Janīna megint nem lesz ott Neumannéknál. De ott volt. Otto is ott ült, és hang nélkül mosolygott. Este sütöttem egy kis halat. Mára beszéltük meg, hogy összejövünk vendégeskedni. Elsőként Kalléhoz mentünk. Maiga és Lenin is ajánlkozott házigazdának, mert ők egy házban laknak, és így könnyebb lett volna. De Kalle a falábára hivatkozva elhappolta az elsőséget. Így aztán az összes öregembert betuszkoltam Roza kocsijába, Otto meg én pedig gyalog mentünk.
Kalle a Könyvelésnél lakik.
Régóta ismerem ezt a házat, mert gyakran bolyongtam ott, de azt nem tudtam, hogy egy észt újság falábú főszerkesztője lakik ott, akinek van egy pónija.
Kalle azzal magyarázta tudatlanságomat, hogy csak egy hónapja érkezett a fővárosból. Régebben Genka lakott itt, aki mostanra meghalt, és a szobáját a volt katonatársára hagyta, bár nem ő volt a tulajdonos. Kalle sem az. Akinek nincs tető a feje felett, az a Könyvelésnél lakik. Szó szerint, mert a ház felének nincs teteje.
A másik felében él Kalle és a póni. Ők ketten a nagyszobában, ahol régen a számítógépterem volt. Mit számoltak itt? – kérdezte Otto. Valami szart! – válaszolta Kalle szigorúan, és folytatta régi cikkei felolvasását észt nyelven. Rutocska sírva fakadt, Roza pedig elaludt. Maiga betakarta egy kötött kendővel, amelyet ajándéknak szánt a póninak, akit egyébként Ivónak hívnak.
március 25.
Ma teljes létszámban Maiga és Lenin vendégei vagyunk. Ugyanabban a lépcsőházban laknak, két emeletre egymástól. De évek óta nem köszönnek egymásnak, mert Lenin rosszkedvű, Maiga szelíd lelke pedig nem bírja ezt. Én nem köszönök senkinek, mondja büszkén Lenin, a szomszédok csak járókelők, akik véletlenül ugyanazon a címen laknak, ennyi az egész.
Maiga fahéjas süteményt sütött, ráksalátát készített, és kiszelt, illetve kakaót és mákos süteményt. Lenin nem sütött semmit, csak lesújtottan néz. Maiga lakásában az asztalnál ülünk, ahol szinte minden kötött vagy horgolt. Minden más pedig ehető és nagyon finom. Mindenki dicséri Maigát, ő elpirul és mosolyog a kerek arcával.
Lenin pedig időnként kiszalad a lakásból, és egyre több elismerő oklevéllel tér vissza önzetlen munkájáért és harmadik helyezéséért álló lövészetben (ülő, az idősebbeknek).
Egyedül Kalle mutat érdeklődést eziránt, de csak azért, hogy azt mondja, ő szerinte jobb, és egy harmadik helyezés nem ér annyit, hogy le-föl szaladgáljon a lépcsőn. Végül Lenin hoz egy kupát, amit 1965-ben szerzett biatlonban első helyezéséért a férfiak között. És ott ül az ablaknál – távol mindenki mástól, a trófeát szorongatva. Mögötte Ivo próbálja megtalálni az első tavaszi hajtásokat a ruhaszárító-tető alatt.
március 26.
Ma kivettem egy szabadnapot a vendégjárásból, hogy bemutassam Ottót anyának. Azonnal megtalálták a közös hangot – beszélgettek földrajzról, különböző természeti dolgokról és a világról. Én nem tudtam részt venni a beszélgetésben, mert a tudásom korlátozott. De örülök, hogy Otto és anya jól kijönnek egymással. És úgy érzem, hogy eléggé érzéketlen és felületes voltam, és ezt rendbe kell hozni.
Hiszen van egy nagyon kedves és klassz anyám.
Amikor este visszamentünk Neumannékhoz, Otto ezt megerősítette. Nagyon klassz anyukád van – mondta halkan és rejtélyesen mosolyogva.
március 27.
Rutocskánál voltunk, de csak pár percre, mert Ottónak vissza kellett mennie a fővárosba, dolgozni és a kórházba. Mindannyian elkísértük a buszpályaudvarra. Még Roza is gyalog jött, de csak félútig, mert Kalle végül meggyőzte, hogy másszon fel Ivo hátára. Rutocska megint elérzékenyült, mert Kalle egy igazi lovag.
De azt hiszem, egy kicsit féltékeny.
A buszpályaudvaron a csoportunk meglehetősen észrevehetővé vált, és láttam, hogy fényképeznek minket.
Kallének és Rozának ez különösen tetszett. (Ivónak mindegy volt, de élvezettel ette az iskolás gyerekek ebédre kapott kenyerét). Aztán mindannyian búcsút intettünk Ottónak, ő pedig visszaintegetett a buszból. Mielőtt felszállt volna, Otto megígérte, hogy ha az egészsége engedi, mindenképp visszajön. Mindannyian szorítunk neked – mondta Maiga Trukmane, és bokszkesztyűszerűen ökölbe szorította a kezét, ahogy kell. Aztán szétváltunk, de megbeszéltük, hogy holnap újra találkozunk Rozánál – a garázsoknál a pékség mögött, ahol én időnként másodállásban erős emberként dolgozom a fémátvevő ponton.
március 28.
Roza háza hatalmas. Egy igazi kastély. Három emelet és egy torony. A kertben három régi üvegház, amit a kazánházból fűtenek, ami pedig a ház alagsorában található. Roza kertjében van egy tavacska is egy szigettel, és a szigeten egy kis pavilon, esőálló tetővel.
Az egészet Roza férje építette egykor, aki a kilencvenes években üzletember volt. Aztán meghalt, Roza pedig börtönbe került.
De nem különösebben akar erről beszélni, mert a másik ügy még nem évült el, vagy valami ilyesmi. Roza rengeteg ételt és egy pincért is rendelt a Kolumbina étteremből. Urak módjára bánnak velünk, és késő estig Rozánál maradunk, kilenc órakor egy countryzenekar, a Halo fog fellépni nekünk, és az USA déli államainak dalait fogja játszani, mondta Roza. Ez a kedvenc zenéje, és néha megengedheti magának, hogy elhívja a zenekart, mert még mindig tartoznak Roza férjének egy csomó pénzzel a felszerelésért. Kalle felváltva táncol vagy Rozával, vagy Rutocskával. Maiga felkért engem, mert nagyjából egyforma magasak vagyunk, Lenin pedig megpróbálta kiszámolni, mennyibe került ez az egész. Janīna mostanában elég csendes. Nála csak Ivo csendesebb, aki nemrég a szőnyegre kakált, és most nem érti, hogy miért van bezárva az egyik régi üvegházba – abba, amelyikben nincs marihuána, ami Roza kedvenc növénye.
március 29.
Aldonis, Agia. Arvidnál voltam. Elmondtam neki, hogy vagyok mostanában, és beszéltem a barátaimról. Csak hallgatott, és nem szólt semmit. Azt hiszem, most nagyon óvatos akar lenni velem.
Már nem tudja, mi a jó és mi a rossz, amikor beszélek.
És mostanában elég sokat beszélek, ahhoz képest, ami régen volt. Ezt ő mondta. És azt is mondta, hogy a történetem nagyon következetesnek és logikusnak tűnik neki. Régebben volt olyan, hogy kijavított és kiegészített, amikor nem találtam a megfelelő szót. Most pedig hagy beszélni. Szerinte ez a könyveknek köszönhető. Szerintem a barátoknak. Aztán együtt mentünk a konyhára, ami még mindig eszeveszettül működik.
Fotó: Prae.hu
