Amikor J.R.R. Tolkien megjelentette A hobbitot, majd A Gyűrűk Urát, egy életérzést is adott a világnak. A joviális életigenlés archetípusát: a hobbitok ugyanis jó kedélyűek és nagylelkűek, szeretnek kertészkedni, sört főzni, pipázni, időt tölteni és tréfálkozni a barátaikkal, jókat mulatni, hasznavehetetlen dolgokat ajándékozni – és persze enni. 

A hobbit eleve egy nagyszabású vacsorával indul, mely során Zsákos Bilbó 13 éhes törpöt lát vendégül, A Gyűrűk Ura pedig egy rég várt ünnepéllyel, Bilbó 111. születésnapjával, amin persze nagyokat esznek is.

Az a helyzet, hogy ez a kissé földhözragadt életöröm is hozzájárult ahhoz, hogy a hobbitok – az emberekhez képest mindenképp – ellenállóbbak az Egy Gyűrű sötét erejével szemben. 

Inkább esznek egy jó gombapörköltet, mint hogy a trónra üljenek.

A második reggeli varázsa

„Ha siettek, még ott lesz a reggeli az asztalon. Ha késtek, csak füvet meg esővizet kaptok” – Bombadil Toma elég jól ismeri a hobbitokat ahhoz, hogy tudja, mivel érdemes kiugrasztani őket az ágyból, amikor nála töltik az éjszakát.

Tolkien A Gyűrűk Ura prológusába írt hosszasabb ismertetőt a hobbitokról, ebből kiderül, hogy (ha telik rá), hősei napi hatszor esznek. Ezek nagyjából fedik az európai étkezési szokásokat azzal a különbséggel, hogy kettő közülük ugyanaz: a reggeli és a második reggeli. 

A Peter Jackson-féle feldolgozás ennek egy külön kis jelenetet is szán, amikor Aragorn nem akar megállni második reggelire, hiszen egy már volt. Pippintől ekkor a napi étkezés pár másodperces kétségbeesett litániáját hallhatjuk, eképpen:

Tehát: reggeli, második reggeli, tízórai, ebéd, délutáni tea, estebéd, vacsora. (Magyarul az estebéd a vacsora régi neve, tehát szinonimák, az angolban a dinner és supper kifejezéseket használják, előbbi formálisabb étkezést jelöl – a szerk.)

És hogy mit esznek a hobbitok?

Az étkezés a hobbitok számára elsősorban az élvezetről szól, és ha tehetik (márpedig gondosan ügyelnek rá, hogy megtehessék), megadják a módját. Ezért aztán keserű leckéket kell tanulniuk a kalandjaik során például arról, hogy az evés értelme alapvetően az életben maradás. Persze, így sem esznek meg akármit, mint amikor Trufa és Pippin az orkok fogságában – hiába rettenetesen éhesek – nem nyúlnak a húshoz, amit eléjük vetnek, mert ki tudja, kié-mié.  

És akkor az ínyencségek: először is, a hobbitok imádják a gombát, nyersen is, az ifjú Frodó például rendszeresen járt tilosban, hogy megdézsmálhassa Zsizsik gazda terményeit. 

Bilbó a váratlanul betoppanó törpöknek azt kínálja A hobbitban, amit otthon talál: süteményeket, lekvárt, húspástétomot, szalonnát, sajtot, zöldségeket. Mindezt jó sörökkel és borokkal öblítik le, de teáznak is.

A Gyűrűk Urában az étkezésről az út során Samu sokszor gondoskodik, aki komplett kiskonyhát pakol a hátizsákjába és nyúlragut főz. Vasudvar lerombolását követően aztán Trufa gasztrotudományával is megismerkedünk egy kicsit, ő kenyeret pirít, ami mellé mézet, sózott húst és sült szalonnát kínál.

A hobbitok tehát sokfélét és bőségesen szeretnek enni, ezzel még érthetőbbé válik, miért lesz ennyire elegük a lembasból, amikor már sokadik napja csak azzal tudják csillapítani az éhségüket. A tündék hosszú ideig elálló úti kenyere egyébként nagyon megmozgatta a rajongók fantáziáját, egy sor receptet találhatsz hozzá a neten – persze ezek nem autentikusak, hiszen csak a tündekirálynők ismerik az elkészítésének a módját. Apropó receptek, ha van kedved, Samu nyúlpörköltjét is elkészítheted – jó főzőcskézést!

(CBR, tolkien.hu)