A sevillai Macarena-bazilikában a csütörtök hajnali órákban az egyházi hatóságok a baloldali kormány utasítására kiemelték sírjából Gonzalo Queipo de Llano y Sierrát, aki a nacionalisták déli hadseregének a parancsnoka volt 1936-37-ben, írja az MTI.
Egykori jobbkezét, Francisco Bohórquez Vecinát, aki mellette nyugodott a templom oltára alatt, szintén kiemelték a sírjából. A földi maradványokat temetőben helyezik el.
A két exhumálás volt az első azóta, hogy egy múlt hónapban elfogadott törvény előírja Francisco Franco tábornok diktatúrájának (1939-1975) és az azt megelőző hároméves polgárháború örökségének a feltárását.
Ezek voltak az első exhumálások azt követően is, hogy Franco holttestét is eltávolították 2019-ben a Madrid közelében saját maga által emeltetett bazilikából.
"Nem létezhetnek olyan kultikus helyek, ahol tömeggyilkosok előtt lehet tisztelegni"- szögezte le Felix Bolanos, az elnöki hivatalt vezető miniszter, aki szerint Quiepo de Llano és Bohórquez 45 ezer spanyol haláláért felelős. A Franco-diktatúra öröksége a diktátor halála után több mint negyven évvel még mindig megosztja a spanyolokat. Franco védelmezői szerint mindkét fél követett el atrocitásokat a polgárháborúban.
Az exhumálási folyamatról készült felvételen látni lehetett, amint Queipo maradványait egy kisteherautóval elszállítják a bazilikából, a családtagok pedig azt skandálják: "Éljen Queipo!"
García Lorca kivégzéséről nem maradtak fenn írásos feljegyzések, de Ian Gibson, Queipo de Llano életrajzírója idéz egy telefonkezelőt, aki azt mondta, hogy Queipo személyesen adta ki a parancsot a kivégzőosztagnak:
"kávét, sok kávét!",
ami a kivégzés kódneve volt.
García Lorca nemzetközi hírű költő és drámaíró volt, egyebek mellett a Vérnász című dráma, a Cigány románcok és a Poeta en Nueva York (Költő New Yorkban) című versgyűjteménye tette híressé. A polgárháború kitörésekor, 38 évesen Madridból Granadába költözött, baloldali nézetei és homoszexualitása azonban szálka volt Franco hívei és a római katolikus egyház szemében. Egy fasiszta kivégzőosztag lőtte agyon, testét jeltelen sírba temették. Több sikertelen exhumálási kísérlet után azóta sem találták meg.
Radnóti Miklós a Federico García Lorca című versében emlékezett meg a haláláról:
Mert szeretett Hispánia
s versed mondták a szeretők, -
mikor jöttek, mást mit is tehettek,
költő voltál, – megöltek ők.
Harcát a nép most nélküled víjja,
hej, Federico García!
