Dérczy Péter Budapesten született 1951. november 19-én. Az ELTE Bölcsészettudományi Karának magyar–angol szakán végzett, és a Kritika című folyóirat gyakornoka, majd az Országos Széchényi Könyvtár hírlaptárának munkatársa lett.
Egy évig fizikai munkát végzett, aztán a Magyar Nemzet kritikarovatának szerkesztője volt. Dolgozott a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének tudományos munkatársaként, és az Intézet XX. századi osztályán a kortárs irodalom kutatója lett.
A kilencvenes évek első felében a Magyar Napló főszerkesztője volt, majd 2009-ig az Élet és Irodalom prózarovatának vezetője. Ezt Grecsó Krisztián vette át tőle, aki akkor úgy nyilatkozott:
„Péter remek érzékkel mozdított ki szerzőket a mélypontról, egyszerre volt szerkesztő, pszichológus, apa és barát.”
Dérczy 1974 óta publikált tudományos és irodalmi folyóiratokban. Az Orbán Ottó költészetéről szóló könyvéért megnyerte az Artisjus-díjat 2017-ben. Pro Literatura-díjas, József Attila-díjas, Alföld-díjas, Komlós Aladár-díjas volt, és megkapta a Litera Napló-díját is.
Keresztury Tibor 2012-ben, a Litera Most szólunk sorozatában azt mondta róla:
„Dérczy Péter az egyik utolsó képviselője egy kihalóban lévő szakmának, amit úgy hívnak, hogy irodalomkritika, az egyik utolsó színvonalas irodalomkritikus.”
