Az amerikai Danielle Steel éppen Franciaországban tartózkodott a vírus felfutásának idején, és úgy döntött, hogy ott is marad. Szigorúan elzárta magát a külvilágtól, és 76 napig egyedül volt a lakásában. Az író elegáns börtönnek nevezte átmeneti otthonát, ám hiába a kényelem, az egyedüllétet akkor is óriási kihívásként élte meg.
Kezdetben még azt gondolta, csodálatos lehetőség nyílik majd az írásra, ám életében először hiába volt annyi ideje, amennyit csak akart, egyszerűen nem tudott alkotni, a szorongás leblokkolta. A gondolatait túlságosan lefoglalta a megbetegedéstől való félelem, aggódott a gyerekeiért és a világért. Azt mondja, a munkájában mindig óriási szerepet játszik a fegyelem, ám hiába kényszerítette magát, hogy leüljön a jegyzetfüzete vagy a gépe mellé, a dolog egyszerűen nem működött. Lassú volt és dekoncentrált. Hiába volt adott az idő és a hely, az első hetekben egyszerűen hiányzott az íráshoz elengedhetetlen fókusz.
Danielle Steel íróasztala egy CSODA - Könyves magazin
A Vanity Fair elment Tárgyalást fotózni Danielle Steelhez, akinek 25 éves íróasztaláról a nyilvánvaló túlzás jut eszünkbe először. Másodjára pedig annyi, hogy bárcsak lenne három sikerkönyvünk, hogy megcsináltathassuk a saját változatunkat. Az íróasztal ugyanis három hatalmas könyvből áll, méghozzá három Steel-klasszikusból - az A sztárból, a Szívdobbanásból és - ha jól látjuk - az Apu ból.
El kellett telnie jó pár hétnek, mire sikerült visszarázódnia a régi munkatempójába, Steel számára a karantén egyik legnagyobb tanulsága pedig az volt, hogy rendkívül sokat számít, és alkotóként észrevétlenül is nagyban stimulálja a külvilág: a beszélgetések, azok a momentumok, amelyeknek az utcán vagy akár egy étteremben szemtanúja lehet, az emberek egymással való interakciói. Szerzőként mindezeket magába szívja, és beépíti a könyveibe, hasonlóan ahhoz, ahogyan egy madár építi a fészkét. A karantén alatti nagy csöndben ugyanakkor nem voltak olyan elemek, amelyeket fel tudott volna használni, emiatt íróként a szokottnál is keményebben kellett dolgoznia.
Forrás: Lithub
