Fotó: Valuska Gábor
A csütörtökön kezdődő Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége lesz a német Daniel Kehlmann. Ha még soha semmit nem olvastatok tőle, de nagyon szeretnétek, még van idő pótolni, mi a magyarul megjelent könyvei közül most ötöt mutatunk be.
El kellett volna menned
Daniel Kehlmann: El kellett volna menned
Fordította: Fodor Zsuzsa, Magvető Könyvkiadó, 2017, 96 oldal, 2499 HUF
Az egyik legfurább könyve ez az alig 100 oldalas kisregény, amely legutóbb azzal került a hírekbe, hogy Kevin Bacon filmet forgatna belőle. Egy alkotói válsággal küszködő forgatókönyvíró a feleségével és a kislányával egy svájci házba húzódik vissza abban reménykedve, hogy meg tudja írni a filmje második részének a forgatókönyvét. A házban különös dolgok történnek, képek mozdulnak el, falak tolódnak ki, és mintha egy olyan párhuzamos univerzumot hozna létre a ház, amelyből nagyon nehéz vagy szinte lehetetlen szabadulni. Egyfajta stílusgyakorlatnak tűnik ez a könyv, mintha Kehlmann azt mondta volna, oké, nézzük meg, tudok-e horrort írni. A végeredmény nem száz százalékos, de azért épp elég nyomasztó lett.
Én és Kaminski
Daniel Kehlmann: Én és Kaminski
Fordította: Fodor Zsuzsa, Magvető Könyvkiadó, 2017, 192 oldal, 2999 HUF
A Kehlmann-univerzum legundokabb narrátora, Sebastian Zöllner könyvet akar írni a svájci hegyek között visszahúzódottan élő egykori festőzseniről, Manuel Kaminskiról. Hajtja az ambíció, meg persze a pénz se jönne rosszul, emiatt aztán gátlásai sincsenek.
A Kehlmann-regényből készült filmet 2015-ben mutatták be Daniel Brühllel a főszerepben
Ha kell, hazudik, korrumpál és manipulál, míg végül eléri célját, hogy végre kettesben maradhasson az öreg művésszel. Csakhogy egy idő után lehetetlen eldönteni, hogy ki rángatja a másikat, Zöllner vagy Kaminski, az események láncolata pedig mindkettőjüket kizökkenti saját komfortzónájuk titkokkal és hazugságokkal bélelt keretei közül.
F
Daniel Kehlmann: F
Fordította: Fodor Zsuzsa, Magvető Könyvkiadó, 2017, 322 oldal, 3290 HUF
Az F című regény központi figurája a három Friedland-fivér, akiket még gyerekkorukban elhagyott az apjuk, hogy dédelgetett írói ambícióinak szentelhesse az életét. A kívülálló szemével nézve felnőttként mindhárman megtalálták a saját útjukat, melyen járva láthatólag el is boldogulnak: a legidősebből, Martinból pap lesz, Ericből menő pénzügyi befektetési tanácsadó, ikertestvére, Iwan pedig a képzőművészet területén próbál érvényesülni. Az események sodrában azonban kiderül, hogy mindhárman manipulálják környezetüket, és mindhárman komoly válságot élnek át, melyből nem feltétlenül találják a kiutat.
Daniel Kehlmann: „Tetszett a Rubik-kockával játszó felnőtt pap gondolata"
Fotó: Valuska Gábor Ha elkészítenénk az idei Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál vendégeinek kapcsolati hálóját, Jonathan Franzen és Etgar Keret közös pontja egészen bizonyosan Németország Wunderkindje, Daniel Kehlmann lenne. A Bécsben felnőtt, jelenleg Berlinben élő fiatal író számára A világ fölmérése című, a történelmi regények konvencióit és karakterjegyeit zseniálisan kiforgató műve hozta el a nemzetközi ismertséget, F című könyvében pedig a családregény műfajával kísérletezik.
Kehlmann az F-fel megalkotta az utóbbi idők legtalányosabb könyvcímét, amely utalhat a főszereplők családnevére éppúgy, mint a könyvben lehetőségként felvetett fatumra, azaz sorsra, de a német recenzensek szerint szóba jöhet még megoldásként a Familie (család), a Fantasie (fantázia) vagy a Fälschung (hamisítás) is.
A világ fölmérése
Daniel Kehlmann: A világ fölmérése
Fordította: Fodor Zsuzsa, Magvető Könyvkiadó, 2016, 294 oldal, 3290 HUF
Kehlmann egyik legsikeresebb és legnagyobb figyelmet kiváltó regénye, amely Alexander von Humboldt természettudós és Friedrich Gauss matematikus és csillagász életét veszi alapul. Kettejük élettörténetét ugyanakkor Kehlmann szerzői szándéka szerint nem is annyira annak privát eseményei, hanem tudományos felfedezéseik (sikereik, kudarcaik) tagolják. Így lehet aztán, hogy Gauss nászéjszakáján például sokkal nagyobb hangsúlyt kap az a tény, hogy egy hirtelen tudományos felismeréstől vezérelve kiugrik az ágyból újdonsült felesége mellől, mint ennek az epizódnak az érzelmi-lelki vetületei.
A regényből készült azonos című filmet 2012-ben mutatták be
A hatalmas siker ellenére utóbb többen Kehlmann szemére vetették, hogy történelmi pontatlanságok vannak a regényben, de a népszerűségét jól mutatja, hogy akadtak olyanok, akik a Kehlmann által kitalált mondatokat valódi Humboldt-idézetekként kezelték. Persze volt olyan is, aki azonnal Kehlmann védelmére sietett: a regényért a szerző Kleist-díjat kapott, és a laudációt Uwe Wittstock irodalomkritikus tartotta, aki emlékeztetett arra, hogy az olyan klasszikusok, mint Schiller Jeanne d’Arc-ja, Goethe Egmontja vagy Kleisttől a Homburg hercege is felettébb szabadon bántak a történelmi tényekkel.
Tyll
Daniel Kehlmann: Tyll
Fordította: Fodor Zsuzsa, Magvető Könyvkiadó, 2018, 420 oldal, 4999 HUF
Valami nagyon hasonló figyelhető meg Kehlmann legfrissebb regényében, a könyvfesztiválra megjelenő Tyllben is. Utóbbi címszereplője a legendás, 14. században élt német vándorkomikus, Till Eulenspiegel (Kelhmann-nál Tyll Ulenspiegel), akit a szerző ebben a történetben jó kétszáz évvel későbbre transzponált. Tyll viszonylag szabadon mozog az egyes társadalmi csoportok között, felbukkanhat a vásári forgatagban éppúgy, mint a téli király udvarában, vagy akár a háború egyik pusztító csatájában. A Tyll egyik központi eseménye ugyanis épp az akkori Európa legvéresebb katonai konfliktusának számító harmincéves háború, amely letarolta a kontinens középső területeit, és szinte nem volt ember, akinek az életére ne lett volna hatással. Hogy ki hogyan emlékezik vissza a háború (és általánosságban a múlt) eseményeire, az megint egy másik kérdés, de pont ezek a bizonytalanságok, (szándékolt vagy önkényes) narratív esetlegességek teszik a Tyllt igazán figyelemre méltó regénnyé.
