„»Megyünk és hallgatunk.« Ez a Nincstelenek első mondata. Mint a nagy művek első mondatában oly sokszor, ebben is benne van az egész könyv. A Nincstelenek úgy töri föl a hallgatást, a némaságot, hogy a végén még az addiginál is keményebb burokba zárja. De hát hogyan is képzeljük el a hallgatást? Nem, a hallgatás, a némaság nem csonthéj, amit egyetlen kemény ütés megroppanthat. Nem burok, ami alatt megtaláljuk, amit a hallgatás elfedett? A hallgatás alatt hallgatás van. A némaság némaságot zár el. Borbély Szilárd olyan nyelvet alkotott rövid mondataival, amely megfelel a hallgatás természetének. Magmondatokat ír, egyszerre teljesek és töredékesek. Az egyik egy tárgyat ragad meg, a másik egy asszociációt, amelyet a tárgy felidéz. Az egész szöveg egyszerre lépked, halad előre a külsőben, a tárgyiban, és a belsőben, a tudatiban. De minden egyes mondat ebből a hallgatásból ered, és oda tér vissza” – írja Schein Gábor A félelem könyve című esszéjében, ami ma jelent meg a Nyugati tér blogon.
Borbély Szilárd (1963. november 1.–2014. február 19), író, irodalomtörténész életművét a Jelenkor Kiadó 2021 februárjától adja ki, a sorozat első köteteként a Nincstelenek (2013) című regény látott napvilágot. Ebben az évben még júniusban olvasható lesz a szerző hagyatékából származó szöveg, a Kafka fia (mától előjegyezhető), amely egy befejezetlenül maradt Borbély Szilárd-regény, és mindeddig csak német kiadásban látott napvilágot. Ahogy a szerző írja az Olvasóhoz intézett előszavában:
„Ez a regény Kelet-Európában játszódik. Utazókról és utazásokról szól. Franz Kafka utazásáról, aki nem azonos Franz Kafkával. És az egy helyben maradásról, amely nélkül értelmét vesztené az utazás. Valamint a sétákról, amelyeknek az útvonala mindig visszatér önmagába. És a terekről, amelyek tanácstalanul figyelik mindezt. Követik és kísérik azt, aki sétál. Az embert, aki sétál, és aki nem jut el sehová. Csak a térnek ad szerkezetet mozgásával, és a tereket kapcsolja össze. A tereket, amelyek Kelet-Európában minden zsúfoltság ellenére éppoly magányosak, mint az ember, aki sétájával metszi őket.”
