Gyerekkor és nyelv: George Szirtes élete első nyolc évét Magyarországon töltötte, ahol kizárólag magyarul beszéltek. Angliába érve ugyanakkor a szülei úgy döntöttek, hogy gyorsabban megtanulhatják a gyerekeik az új hazájuk nyelvét, ha otthon kizárólag angolul beszélnek, így a magyar háttérbe szorult, és ez 28 évig így is maradt, egészen addig, amíg a nyolcvanas évek közepén Szirtes vissza nem tért Magyarországra.
Műfordítás: A cikk idéz egy korábbi HLO-interjút, amelyben Szirtes a magyar műfordítói kultúrát dicsérte, az angliaiból ugyanakkor az energiát és az elkötelezettséget hiányolta. Véleménye azóta sem változott, és bár szerinte az elmúlt években javult a műfordítók helyzete, Angliában gyakran még mindig alantas munkát végző rabszolgáknak tekintik őket. Az angol nyelv történelmi és kulturális státuszából adódóan szerinte sokan még mindig olyan természetes folyamatnak tekintik egy könyv lefordítását, mint amikor a pincér tálcán kihoz egy italt. A magyar nyelv elszigetelt természete miatt viszont a más nyelven írt könyvek nagy jelentőséggel bírtak, és fontos magyar írók magától értedődően fordítottak, gyakran több nyelvből is. Hogy a magyar irodalom fontos műveit elvigyék a nemzetközi színtérre, az részben a műfordítók, részben az érdeklődés hiánya miatt nem egyszerű feladat.
Krasznahorkai: Krasznahorkai Lászlót (aki 2015-ben fordítóival, Ottilie Mulzettel és George Szirtessel együtt elnyerte a Nemzetközi Booker-díjat) az apokalipszis modern mestereként szokták emlegetni, de Szirtes szerint Krasznahorkai nem magáról az apokalipszisről ír, ő sokkal inkább az apokalipszis felé vezető tendenciákat érzékeli a jelen társadalmában és a köztudatban. "A jelentéktelen kisvárosokban vagy falvakban játszódó események privát, egyéni szinten kapnak apokaliptikus jelentőséget az egyre inkább káoszba boruló vidéken" - jellemezte Krasznakorkai prózáját Szirtes.
Befolyás: A Magyarországról való gondolkodás, a Magyarországra történő látogatás, az itt élés, a magyar nyelv visszaszerzése, a magyar irodalom fordítása, annak a nyelvnek a megtalálása, amelyen a magyar művek lefordíthatók angolra, mindez bizonyára nyomot hagyott a saját munkáin is - akár témaként is beszivároghatott, de még gyakrabban "a dolgok természetének történelmi kontextusban való észlelésének módjaként".
Brexit: Szirtes sokat írt a Brexitről, szerinte teljesen hiábavalóan, ugyanakkor elfogadja, hogy ha szűk többséggel is, de az ország a kilépésre szavazott. Igaz, hozzáteszi azt is, hogy az emberek szerinte hamis feltevésekre alapozva voksoltak. Köztük van például egy kedves barátja, egy költő, aki egyszer el is magyarázta neki az érveit, ám Szirtes szerint nincs igaza, az illető viszont ettől még kedves jó barátja maradt.
Magyarország: A magyar kulturális állapotokat firtató kérdésre válaszul George Szirtes elmondta, hogy a körülmények rettenetesek és folyamatosan romlanak, bár a "kulturális termelés" folytatódik. Magyarország nem rendőrállam, hanem olyan állam, amely intézményeken és vállalatokon keresztül érvényesíti uralmát. A kormány ellenőrzést szerzett a média, a jog, a pénzügy, az oktatás és a kultúra nagy része felett, és a saját embereivel töltötte fel a különböző testületeket. Kiéhezteti azokat az intézményeket, amelyeket nem szeret, és az általa hazafiasnak tartottakat támogatja. Eltökélt szándéka, hogy monokultúrát hozzon létre pártfogás, valamint a saját érdekszféráján kívül esőkkel szembeni ellenségeskedés keveréke révén. Putyint tekinti követendő mintának. Megveti a liberális Európa eszméjét. Támogatás híján az íróknak, művészeknek, színészeknek, rendezőknek nehezebb alkotniuk, de az adott körülmények között Szirtes szerint kiváló műveket hoznak létre.
Írók: Amikor az újságíró azt kéri, mondjon példákat az írókra, Szirtes Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Gerevich András, G. István László, Erdős Virág, Borbély Szilárd és Kemény István nevét említi. Elhangzik az is, hogy Tóth Krisztina írásaiból kötetet állít össze, Borbély Szilárdnál pedig megjegyzi, hogy versei és prózai művei Ottilie Mulzet gyönyörű fordításában jelentek meg angolul.
A teljes interjút angolul ITT lehet elolvasni.
