Mikorra tervezi a Jelenkor a memoár megjelenését, és ez mennyiben igazodik az angol megjelenéshez?

A 1000 Years of Joys and Sorrows külföldön is csak 2021 végén jelenik meg, és mivel a Jelenkor Kiadó ajánlatát csak nemrég fogadta el a jogtulajdonos, nem valószínű, hogy 2022 év elejénél korábban megjelenik magyarul. Idén áprilisban olvashattam el angolul a teljes memoárt (ahogy minden kiadója), de több éve tudjuk, hogy készül – ti is beszámoltatok róla. Tíznél is több országban a jelentősebb piacok nagy kiadói „vakon”, vagyis olvasatlanul leköthették a jogokat már vagy két éve – mi nem voltunk köztük. Most kezdhetünk csak dolgozni a szöveggel. 

Elöljáróban mit lehet elmondani a kötetről, mire számíthat az, aki majd kézbe veszi? És neked személyesen milyen élmény volt a kötet?

Ai Weiwei nevét valószínűleg azok is ismerik, akik nem követik folyamatosan a kortárs képzőművészet alakulását; hiszen számos alkotása/megnyilvánulása egyben közéleti, társadalmi, politikai kérdésekre adott művészi válasz, ez értelemszerűen kiemeli őt szűkebb befogadói közegéből. A memoárjában elmeséli karrierjének főbb állomásait, nagy hangsúlyt kap édesapja deportálásának (Ai Weiwei és a bátyja is – édesapjukat követve – gyakorlatilag munkatáborokban cseperedett fel), majd saját 2011-es letartóztatásának története, melyek megértéséhez megfelelő hátteret tár elénk Kína múltjáról és jelenéről. Nem tudtam letenni, személyes, szellemes és kritikus. Akkortájt jártam Pekingben, mikor a hatóságok 2018-ban lerombolták az egyik ottani stúdióját a benne lévő műalkotásokkal, miközben mindezt a művész biztonsági kamerák segítségével közvetítette a neten. Ugyanarról az Ai Weiweiről beszélünk, aki 10 évvel korábban a fantasztikus pekingi olimpia stadiont, a Bird’s Nest-et jegyzi, ami neki köszönhetően egyedülálló alkotás a maga műfajában. Miközben mesél, olyan kérdésekre keresi a választ – a saját szavaival –, hogy „ki vagyok én?, miféle az élet?, mi a szabadság értéke?, és miért fél az autokrácia a művészettől?”.

Ki fordítja majd a kötetet?

Fontos könyvnek tartom, szeretném méltó fordításban közreadni. A fordítóval még tárgyalunk, ezért erről nem tudok többet mondani.

Az eredeti hír szerint Nagy-Britanniában a memoárral párhuzamosan jön ki Ai Weiwei édesapjának verseskötete - itthon lehet-e hasonló könyvkapcsolásra számítani?

Mi is szeretnénk egyszerre publikálni Ai Weiwei memoárját és édesapja, Ai Qing verseit, vagy legalábbis az volna a szerencsés, ha együtt jelenhetnénk meg. Ai Qing a 20. századi kínai irodalom egyik legjelentősebb költője, akinek Mao általi üldöztetése a fia sorsában szublimál. A két könyv beszélget egymással, és minket, olvasókat ez a párbeszéd közelebb visz az emberi kultúra és történelem, valamint a globális jelen egy olyan jelentős részéhez, amelyet folyton véleményezünk, ámde kevéssé ismerünk.

Ai Weiwei a Penguin Random House videójában beszélt arról, hogy a memoár megírására az az időszak ihlette, amikor a kínai hatóságok 81 napig titokban fogva tartották. Közben rengeteget gondolkodott az édesapjával való kapcsolatán, hogy mennyire nem értette őt, és részben azért is írta a könyvet, hogy a saját fia könnyebben megértse a felmenői történetét és motivációit: