Ady Endre 1877. novemberében a mai Románia területén található Érmindszenten született, az itt található elemi iskolában tanult, majd 1888-tól Nagykárolyba, a piarista gimnáziumba került. Fontos időszak volt ez a négy év, itt születtek ugyanis a költő első versei, és itt köttetett életre szóló barátságainak egy része is. Ennek a korszaknak a dokumentuma a harmadik év végén, azaz 1891-ben kapott iskolai bizonyítványa is, mely így szól:
„Ady Endre, született 1877. év november hó 22-ik napján Ér-Mindszenten, Szilágy vármegyében ev. ref. vallású, az 1890–91 iskolai évben a kegyesrendeiek vezetése alatt álló nagykárolyi r. kath. főgymnasium harmadik osztályában következő bizonyítványt érdemelt:
Vallástan jeles
Magyar nyelv jeles
Német nyelv jó
Latin nyelv jeles
Görög nyelv ―
Történelem jeles
Földrajz jeles
Természetrajz ―
Természettan ―
Mennyiségtan jeles
Rajzoló mértan jó
Bölcsészeti előtan ―
Szépírás ―
Tornázás jó
Román nyelv ―
Ének ―
Írásbeli dolgozatainak külalakja: rendes
Magaviselete: jó
A tanári testület zárértekezleti ítélete: felsőbb osztályba léphet.”
A „Nagy-Károlyban, 1891. évi június hó 29-ik napján” kelt bizonyítványt Malonyay István igazgató, valamint Kovács Endre osztályfőnök írták alá. Malonyay 22, Kovács pedig 7 éve tanított ekkor. Ady, mint látható, mindenből nagyon jól teljesített, csak az osztályfőnök és Kozma tanár úr rontott egy-egy osztályzatot német és „tornázás” tantárgyból.
Ady nagykárolyi évei alatt nem volt az önképzőkör tagja – azon egyszerű oknál fogva, hogy azt akkor még nem alapították meg. Az önképzőkör helyett diáklapot, illetve lapokat szerkesztett: a nagykárolyi második, illetve negyedik gimnáziumi évében is. Egy levelében erről a következőket írta: „Én valójában már Nagykárolyban II. és IV. gymn. koromban csináltam írott lapot”, másutt pedig részletesen beszélt ezek közül az elsőről: „Lapot először Nagykárolyban csináltam Bogcha Pál barátommal a piaristák gimnáziumának második osztályában. E lappal pórul jártunk, holott modern, kitűnő revü volt, mert Bogcha is, én is prédikátumosan írtuk írásaink alá a nevünket aztán egy derék, kegyes tanár kezébe került a lap.”
Hogy mi lehetett ezekben a lapokban, nem tudni pontosan, de a költő öccse, Lajos szerint Ady „a károlyi években sűrjen írogatott verseket, de ezek a versek kivétel nélkül verses csúfolódások voltak tanulótársai vagy egy-egy kevéssé szimpatikus tanár ellen irányzott éjjel.”
Mint minden bizonyítványból, ebből is egyetlen létezik. Jellegét tekintve az okmány kézirat, amely nagyon is hozzátartozik az Ady-jelenséghez. Értelemszerűen jó ideig a költő birtokában volt, majd feltehetően édesanyja őrizhette meg.
