Kép: Bencszúr Gyula: Olvasó nő az erdőben
A Miért olvasunk? című prológusban Bloom azt vizsgálta, vajon mi motiválja az embert arra, hogy könyvet vegyen a kezébe. Fontos leszögezni, hogy az olvasás alatt magányos tevékenységet értett, nem valamiféle kötelező (pl. egyetemi) feladat teljesítését. Esszéjében elkülönítette az olvasás öt alapelvét is. Ezek szerinte a következők:
- Tisztítsd meg elméd a zsargontól!
- Ne akard megjavítani a szomszédodat vagy szomszédságodat azzal, amit és ahogy olvasol!
- A tanult ember gyertya, melyet minden ember szeretete és vágya lobbant lángra.
- Az embernek leleményesnek is kell lennie ahhoz, hogy jól olvashasson.
- Az ironikus visszanyerése
Könyvének teljes bevezetőjét a Műúton lehet elolvasni, mi most tíz fontos gondolatot emeltünk ki belőle:
- Az olvasás egyik feladata, hogy felkészítsen bennünket a változásra, a végső változás pedig sajnos mindannyiunkat érint.
- Végső soron azért olvasunk — és ebben Bacon, Johnson és Emerson is egyetért —, hogy megerősítsük énünket, és megismerjük annak valódi érdekeit.
- Ha az irodalomkritikának van még szerepe napjainkban, akkor az nem más, mint annak a magányos olvasónak a megszólítása, aki önmagának olvas, és nem olyan érdekekből, amelyek állítólag felülemelkednek az énen.
- Az önfejlesztés éppen elég nagy feladat elménk és lelkünk számára: az olvasásnak nincs etikája.
- Vonjuk ki az iróniát az olvasásból, és az elveszíti minden fegyelmezettségét és meglepetését.
- Ahhoz, hogy emberi gondolatokat emberi nyelven olvashassunk, tudnunk kell teljes lényünkkel, emberként olvasni.
- Shakespeare nem a nyugati kultúra összeesküvésének terméke; ő az olvasás összes alapelvét magában foglalja, és ebben a könyvben mindvégig a mércémként szolgál.
- Mindannyian különböző okokból vesszük rá magunkat az elmélyült olvasásra, melyek közül a legtöbb jól ismert: azért, mert jobban meg kell ismernünk önmagunkat, vagy mert tudásra van szükségünk, nemcsak magunkról és másokról, hanem a dolgok állásáról. Mégis, a manapság sokat szidott hagyományos kánon elmélyült olvasásának legerősebb, legautentikusabb indítéka nem más, mint a nehéz gyönyör keresése. Nem vagyok kifejezetten az olvasás erotikájának szószólója, és a gyönyörteli nehézség számomra a fenséges elfogadható meghatározása, a magasabb gyönyör azonban az olvasó küldetése marad.
- Arra buzdítok mindenkit, hogy találja meg azt, ami közel áll hozzá és hasznosítani tudja a mérlegelés és a megfontolás során. Olvasson elmélyülten, ne a hit vagy a megbizonyosodás, és ne is a megcáfolás kedvéért, hanem azért, hogy osztozzon abban az egy természetben, amely ír és olvas.
- Nem kell attól tartanunk, hogy olvasói fejlődésünk szabadsága önző lenne, mert ha autentikus olvasóvá válunk, munkánk gyümölcseként mások megvilágításának képessége visszaigazol majd bennünket.
