Keresés

John Lennon zongorája, Abbey Road, tokiói telefonok, világhírű zenészek, NDK-s lányok – ugyanakkor disszidáló barátok, meg- és kihallgatások, elmismásolt gázsik, Lee farmerek, tűrések, tiltások. Megjelent Presser Gábor önéletírása a Helikon Kiadónál.

A szemfényvesztés, terelés, blöffölés évszázadok óta fontos és szerves része hétköznapjainknak. Éric Vuillard Napirend  című fekete komédiája a politikai ámítás egyik iskolapéldáját meséli el:  hogyan sodorta az 1930-as években egy maroknyi nagyhatalmú férfiú a háború küszöbére a világot. 

Beszélgetés Vámos Miklóssal a szeptemberben megjelent Dunapest című regényében megidézett világról, a benne élők sorsáról, a jelenre gyakorolt hatásáról, Dunáról, identitásról, példamutatásról.

Gyerekként nem kérdés, hogy ha valakinek, egy királynak biztos, hogy aranyélete van. Neki aztán senki sem parancsolhat, azt csinálhatja, amihez csak kedve van, palotában él, szép ruhákban szép kocsival jár, rajong érte a fél világ – van ennél jobb? Igen. Az, ha nem vagy király. 

A szokás nagy úr. De mi van akkor, ha ezek a szokások sokkal inkább korlátoznak, mintsem támogatnak, segítség helyett csak elvárások és igazából semmi közük ahhoz, aki te vagy?

Az idő szalad, rohan, repül, netán meg se moccan, széttöredezik, elmúlik, vagy az idő egyszerűen csak VAN. Továbbá az idő relatív, az idő lineáris, körbe-körbe jár, most pedig mintha egyszerre produkálná mindezt – egy fapados időutazást...

Hatalmas sikerrel debütált tavasszal a Netflix Unorthodox – A másik út című sorozata, ami Deborah Feldman azonos című könyve alapján készült. A jelenleg Berlinben élő szerzővel közösségről és tradíciókról, identitásról, az olvasásról és magyarországi élményeiről is beszélgettünk.

Csupán egy jó mítosz kell és máris a kezedben lehet egy egész közösség! A recept pofonegyszerű: végy egy adag sokszorosan traumatizált és/vagy kétségbeesett embert, ígérj nekik megváltást, és bármit is teszel, követni fognak mindaddig, amíg képes vagy velük valóságként elfogadtatni saját fikciódat.

A mesék és lányregények alapján a házasság receptje pofonegyszerűnek tűnt: csak fel kell nőni, jónak lenni, és már jön is a herceg, aki természetesen első látásra szerelmes lesz, térdre ereszkedik, kezet kér, és ezzel készen is vagyunk, a dolog neheze letudva. Innentől minden csupa mosoly és boldogság. Vagy?