Ez a líra a legváratlanabbul vált az áttetszően tárgyias nézőpontból a radikálisan személyes perspektívájába; fokozások és ellenpontozások gyarapítják újabb lehetséges jelentésekkel a verseket. Így kerül eleven kapcsolatba a kötetben a középkor tapasztalata jelenünk apokaliptikus morajával; a falvak a városokkal, tengerpartok a hegyoldalakkal. Naplójellegű feljegyzések, megrendítő gyászversek, szürreális balladák, abszurd rövidversek mellett az elmúlt éveinket meghatározó, korábbi életünket alapvetően megváltoztató járványkorszakot bemutató művekkel is találkozhatunk az új kötetben. Mintha Szőcs szürreális kameráján keresztül szemlélnénk a világot: abból a szögből mások lesznek fontos összefüggések.
Szőcs Petra: A gonosz falu legszebb lakói (részlet)
UTOLSÓ NAP
Fogták a kezét, pedig nem akarta.
Valaki azt mondta, hallgassanak népzenét.
Győzködték egymást, hogy csak beteg,
és közben fésülködtek.
Valaki halkan imádkozott az ágya fejénél.
Hiába kérték, hogy hagyja abba,
mert mindent hall.
Azt mondta, nem baj,
és beparfümözte magát.
De azonnal tudja, miről van szó, válaszolták a többiek.
Kinyitották az ablakot, pedig január volt.
Újra megfogták a kezét, pedig már kihűlt.
Ketten túl későn érkeztek haza.
Megnézték magukat a tükörben,
majd lefogták a szemét.
Aztán mind egymásnak estek a gangon.
Árvák voltak és fotogének.
A HAJÓ LÉKET KAPOTT.
A KAPITÁNY HAZUDOTT
Száz öregember egy üvegfalú kajütben,
imádkoznak, körülnéznek, egymásra beszélnek.
Nem kell aggódni, mondja be valaki fentről a mikrofonba,
a hajókórházat most tettük hegymenetből lejtmenetbe,
azért dőlt enyhén az oldalára,
a kormányállást felemeltük, és az előttünk elterülő
ködös, zöld tengert ellenőrzésünk alatt tartjuk.
Szökés után a fedett hídon
újsággal takarta el az arcát a kapitány.
Alighiero lámpája egy évben egyszer kapcsolódik fel,
tizenegy másodpercre.
Megvettem a lampada annualét apámnak,
hazavittem, kiraktam egy női fejes gyámkőre,
hogy a süllyedő hajóból is meglássa, ha éppen visszanéz,
amikor kigyullad a fény.
Akkor vagy azt fogja hinni, hogy nagy szerencsét jelent,
vagy azt, hogy az embernek nem lehet
kétszer ekkora szerencséje.
TARKÓMON A FÉRFI
Fényképeken, szemből néha jól mutatok,
mert nem látszik a másik arcom,
hátul a tarkómon.
Sokszor odacelluxozom a hajam,
de hamar szabaddá teszi
lelapított ajkait, félrefújja a tincseket,
és maró szemeivel addig követi a járókelőket,
amíg be nem kanyarodnak.
Egyszer, amikor a Duna-parton sírtam,
állítólag röhögött.
Azzal vigasztalnak, hogy másnak rosszabb.
Van, hogy én is ezzel vigasztalom magam.
Akárhogy gyűlölöm,
készületlenül fog érni a halál.
Csak egy panorámaképen szerepelünk együtt,
a Bükkben készítette nagyapám.
Mikor először villant a vaku,
a felhő fölöttünk gránátalma volt,
mikor másodszor villant, már tiszta volt az ég.
SZEMMAGASSÁG
Matildának
A Belváros-Lipótváros Egészségügyi Szolgálatnál
megbámult egy törpe, mert alacsony vagyok.
A rezgések jobban működnek azonos szemmagasságban.
A metrón egymásra néznek az óriások.
Szemeznek, máshogy kapaszkodnak, de nem együtt szállnak le.
Azonos szemmagasságban a rezgés normális.
Óriás és törpe között a rezgés csoda.
