Szőcs Petra: Kétvízköz
Magvető, 2013, 64 oldal, 1990 HUF
Fotó: Valuska Gábor
Szőcs Petra Kolozsváron született, Budapesten él. Első verseskötete, a Kétvízköz 2013-ban jelent meg. Sokat alszik és fényképez.
Melyik könyv volt rád a legnagyobb hatással?
Boris Vian: Tajtékos napok
Kik azok a szerzők, akikhez nem sikerült közel kerülnöd?
Berzsenyi Dániel, Jókai Mór, Jókai Anna
Ha egyetlen sort/mondatot kellene kiemelned az eddigi munkáidból, mi lenne az?
„Nem futkoshatott, de szoknyát sem vettek neki.”
Ha egy képzőművésznek önálló tárlatot rendezhetnél, ki lenne az?
Takács Máté
Mi az a zene, ami írásra ösztönöz, mi az, ami kikapcsol?
Ami írásra ösztönöz: Rammstein, Carmina Burana, Schubert, román egyházi zene. Nem igazán kapcsol ki a zene.
Ki az az alkotó, akivel a legszívesebben működnél együtt?
Bárkivel, aki nem akar huzamosabb időn keresztül nagyon korán kelni. Ha neveket kell mondani: Enyedi Ildikóval, Forgács Péterrel, Szőcs Márton zeneszerző/hangmérnökkel, Cato Lein fotográfussal. (Nem tudom, hogy mikor kelnek.)
Életem filmje… egy társadalmi célú hirdetés.
A sport…mondatok olyan szürkék. De a sport általában beválik, főleg a futás.
Három óra múlva… alszom.
A férfiak… szeretik, ha fotózzák őket, és utána nem töröltetik le a képek 90%-át.
Tragédia vagy komédia? Tragédia
Kávé vagy tea? Kávé
Gyros vagy pizza? Gyros
Ceremónia
Anyámnak nincsenek barátai,
így estefelé, ha kijön a templomból,
vastagon magára keni dán púderét,
és egyenesen ellenségeihez tart.
Kedvesen beleszól a kaputelefonba,
fölmegy, a konyhában leül–
sandán néz az elzárt nappalira -,
régi sebeket nyit fel,
majd megmutatja az anyajegyeit.
Nemsokára üvöltve távozik.
Ellenségei nem tudják,
hogy anyám ezután a sportpályára megy.
Kezében lefelé fordított, száraz virágcsokorral
boldogan futni kezd.
(Holmi 2011/10)
Pihenő
Egy másik Kőrösi Csoma Sándor voltam,
meguntam a keleti túrát,
nem akartam szótárt szerkeszteni,
sem testemet sanyargatni tibeti zárdákban.
Hiába tanultam tizenhárom élő és holt nyelvet,
az idő nálam sem drágább, mint másoknál.
Ottmaradtam egy oroszországi kollégiumban.
Mikor kipakoltam köpenyemet és könyveimet
a sárga vaságyra, még nem szóltam a társaimnak,
de tudtam: bennem már nincs meg az emlékek Ázsiája.
Este krumplilevest ettem rozskenyérrel,
betakartam magam mindenféle prémmel,
ültem az ablakban, és néztem a havat.
(Alföld 2013 április)
Szép rövid vers
Andreának mentettelek el a telefonomban,
hogy ne legyen belőle probléma.
Nagyanyámat használt sírba temették,
az állt rajta: Editke, élt egy évet.
Ez persze két különböző dolog.
Annyi mindent akarunk letagadni.
