A sziget, a Szent szó és a Tüzek után hamarosan megjelenik Sigríður Hagalín Björnsdóttir izlandi író negyedik regénye magyarul.
A Deus három szálon indul. Sigfús, a költő élete kicsúszik a kezéből, amikor rátalál Istenre. Ísabella, a kamaszlány nagy és bonyolult érzelmekkel küzd, de nincsenek szavai, amelyekkel kifejezhetné őket. Andri Már, az újságíró munkanélküli lett, és egy új és idegen területen kell megvetnie a lábát.
A Deus a szépségről, a hitről, a reményről és az algoritmusokról szól: karácsonyi történet az új világban.
Sigríður Hagalín Björnsdóttir: Deus (részlet)
Fordította Patat Bence
Ísabella
Ísabella a buszmegálló padján ül, és a rendőrautó után néz, ez meg mi volt?
Sokszor utazott ezzel a sofőrrel, aki nagyon rendes. Felengedi azokat, akik nem tudnak fizetni, kiszáll segíteni a kerekesszékkel vagy nagy babakocsival felszállóknak. Olyankor vidám az arca, örül, ha segíthet.
Máskülönben bánatos a tekintete. Testes, kissé kövér, igazából nem is fér el a vezetőülésen, az arca gyakran olyan, mintha valami szomorúra gondolna. Néha pedig furcsa, olyankor csak néz ki a szélvédőn, és nem vesz észre senkit, az ajka úgy mozog, mintha próbálna emlékezni valamire.
De ennyire soha nem volt furcsa. Szegény ember.
Ísabella az orrát szívva előveszi az iPhone-ját, megnézi, aztán visszateszi a zsebébe. Az osztálytársai mindig kitalálnak valami újat. Ma egy videót csináltak, amin faceswappal az arca helyére egy malacét tették. És mindenfélét műveltek a malaccal.
El fog késni az első óráról. De csak irodalommal kombinált társadalomismeret lesz, nem fog igazolatlan órát kapni, a tanárt nem érdekli, ki megy be.
Ísabella pontosan tudja, mi fog történni: ők nézik a videót, ő pedig már a folyosón hallja a nevetésüket, mielőtt beérne az iskola aulájába. Akkor sietve eldugják az iPhone-jaikat a pad alá, és mosolyogva néznek rá.
Helló, Ísadebella, mondja majd biztosan az egyikük, és pukkadoznak a nevetéstől.
Jaj, de idiótaság, hagyjátok ezt abba, mondja Embla Dís, de ő is nevet, ő is nézte.
Embla Dís amúgy sem áll már vele szóba azok után, hogy összebarátkozott Tanjával. Tanja annyira kicsi volt, amikor bekerült az osztályba, hogy Tinynak vagy Szemölcsnek nevezték, Ísabella pedig megsajnálta, mégsem szólt semmit, amikor a fiúk elkezdték piszkálni. Aztán minden megváltozott, és Ísabella nem tudja, miért. Egyszer csak úgy érezte, mintha valami fertőző betegséget kapott volna el. Sosem számított közkedveltnek, csak Embla Dís meg Alexandra meg Silla félénk barátnője volt, biztonságos távolságban kullogott a többi lány mögött, akik most viszont már nem beszélnek vele. Csak annyit hallott, hogy összebarátkoztak Tanjával, és ő kiesett a pixisből. Valahányszor próbált csatlakozni hozzájuk és szóba elegyedni velük, arrébb mentek.
Így kezdődött, és amikor hirtelen ennyire egyedül maradt, a többi gyerek elkezdte piszkálni.
Miért ilyen vörös a fejed? Rózsaszín vagy, mint egy malac, mint Peppa malac! Dühös vagy? Miért vagy dühös? Iszonyú nagy a melled, Ísadebella! Live-streameltél már? Az ilyen kövér és csúnya lányok is regisztrálhatnak az OnlyFansre?
Ísabella pedig nem tud mit felelni, nem találja a szavakat, csak megkéri a többieket, hogy hagyják békén.
Arrébb vonul, de követik, és addig-addig piszkálják, amíg el nem sírja magát, akkor előveszik az iPhone-jukat és levideózzák, ahogy vörös képpel, bőgve kéri őket, hogy hagyják békén. Amikor pedig elfogja a düh és megpróbálja elvenni az iPhone-jukat, a mellét és a lába közét csipkedik, ezt akarod, Peppa malac? Azt akarod, hogy a kövér seggedbe élvezzenek?
Egyáltalán nem mindenki vesz részt ebben, Ísabella tudja, hogy néhányan nagyon is szívesen segítenének neki és szóba állnának vele, de a többiek miatt nem lehet. Néha arra gondol, vajon más lenne-e a helyzet, ha kezdetben Tanja mellé állt volna, amikor újonnan került az osztályba, és a társai piszkálni kezdték. Ísabella is részt vett benne. Sőt ő találta ki, hogy Szemölcsnek nevezzék. Ha akkor megmondta volna nekik, hogy hagyják Tanját békén, és megengedte volna, hogy csatlakozzon hozzá és a barátnőihez, akkor most Tanja a barátnője lenne, és őt is kedvelnék.
De Ísabella nem olyan. Neki soha nem jut eszébe ilyesmi. Sosem tudja, mit mondjon, nem találja a szavakat. És nagyon nehéz mást csinálni, mint a többiek. Ez így van, és valaki vagy csatlakozik hozzájuk, és akkor biztonságban van, vagy kívül reked. Ha pedig kívül reked, akkor egyre csak jönnek, és piszkálják.
És talán igaz is, amit mondanak róla. Kövér és csúnya és buta és unalmas Ísadebella, csak amíg a többi lány mögé bújt, nem látszott annyira. Most, hogy így egyedül maradt, mindenki láthatja.
És néha arra gondol, hogy talán jobb lenne meghalni, nem létezni többé.
Megérkezik a 17-es busz, arra felszállhat, és útközben átszáll, de már nem akar iskolába menni. A nagymamája dolgozni ment, úgyhogy hazamehet, és bejelentkezhet a régi számítógépére, kivehet egy szabadnapot.
Egész napra bevackolhatja magát a takaró alá, és sorozatokat nézhet, és úgy majdnem olyan, mintha már nem is létezne.
∗
Az 1. felvétel leirata:
Reykjavík, október 20., 11:26
A külső körülmények szöveges leírása: este és éjszaka havas esőre vagy havazásra lehet számítani, mivel hideg légtömegek érkeznek az ország fölé, és a hétvégén is ez várható.
Helyszín: Munkaügyi Hivatal, hangszigetelt irodaboksz az egyterű irodában, az asztalon számítógép és cserepes virág (bambuszpálma, Chamaedorea elegans).
Rakel (38 éves) és Andri Már (42 éves) beszélgetése. Rakel az íróasztalnál pötyög a számítógépbe, Andri Már vele szemben ül, kezét az ölében összekulcsolva.
Rakel: Kezdhetné azzal, hogy mesél valamit magáról. Kicsoda ön, mit tud? Mivel foglalkozott eddig?
Andri: Egyszerű újságíró vagyok. Ez a sorsom. Tulajdonképpen soha semmi mással nem foglalkoztam. Nem sokkal a huszadik születésnapom után a DV napilapnál helyezkedtem el, és nem volt visszaút. A legtöbb lapnál dolgoztam már, leginkább a kultúrarovatnál,
az egyetemet sosem sikerült befejeznem, mert annyi volt a dolgom.
Rakel: De ez már nem így van?
Andri: Nem, már nincs sok dolgom. Azóta, hogy a lap csődbe ment. A vége felé talán nem volt meglepő, de próbálkoztunk. És azok után, hogy újságok megszűntek, az állami rádiót és tévét pedig megnyirbálták, a média már nem olyan érdekes. Nem maradt semmi, az internetes médiában már csak a sport meg a celebek mennek. Valóságshow-k sztárjai aktképekkel ünneplik a hatvanadik születésnapjukat. Nekem ennyi elég volt. Több mint húsz évet lehúztam a szakmában, itt az ideje, hogy kipróbáljak valami újat.
Rakel: Családja van?
Andri: Igen, tulajdonképpen, pár éve váltam el a feleségemtől. Két gyerekünk van, de már nagyok, nemigen kíváncsiak rám. A macskám, Loðvík, a fő társaságom.
Rakel: Tudja, hogy miért van itt?
Andri: Igen, leírták az e-mailben. A munkanélküliségi biztosítási alap már nem képes betölteni a feladatát, és…
Rakel: ... és ez a beszélgetés része az arra irányuló erőfeszítéseknek, hogy a gyengélkedő ágazatokban dolgozó embereknek új munkalehetőségeket találjunk.
Hogy ne rekesztődjön ki. Pályázott már valamire?
Andri: Igen. Két… illetve három interjúra is behívtak.
Rakel: De nem lett eredménye?
Andri: Nem. Egyelőre.
Rakel: Mire jelentkezett?
Andri: Mindenfélére, önkormányzati vezetőnek Dalirba és Skagafjörðurbe, marketingvezetőnek biztosítókhoz és autószalonokba, kommunikációs vezetőnek a Novához és a Nettóhoz, irodavezetőnek a kulturális minisztériumba…
Rakel: Jelentkezett olyan állásra is, aminek a megnevezése nem „vezető”-re végződik?
Andri: Nem tudom. Miért kérdezi?
Rakel: A vezetői állásokhoz általában egyetemi végzettség szükséges. Lehetőleg MBA-diploma.
Andri: Húszéves médiatapasztalatom van.
Rakel: A médiatapasztalat nem sok pontot ér az ERÉNY-ben.
Andri: Az erényben? Ezt hogy érti?
Rakel: Az ERÉNY egy személyzeti modell, amellyel a jelentkezők értékét mérjük fel. A rövidítés az eltökéltség, rátermettség, értelem és rugalmasság szavakra utal.
Andri: De akkor az... ERÉR lenne, nem?
Rakel: Igen, látja, a rugalmasság. Sokat elárul a jelentkezőről, ha megpróbálja helyesbíteni a rövidítést.
Andri: Mit árul el a jelentkezőről?
Rakel: Hogy talán nem annyira rugalmas. De nézze csak, ez itt az ön profilja. Megnyomom az entert, az ERÉNY pedig mérlegre teszi és felméri mindazt, amit eddig elért, a tanulmányait és a tapasztalatait, illetve a személyiség- és intelligenciatesztek eredményeit. És bingó: itt az eredmény. Ez az ön munkaerőpiaci értéke.
Andri: Nem... nem hasznavehetetlen?
Rakel: Igen. Ami nagyszerű, Arnar Snær, hiszen nem a hasznavehetetlen értékelést kapta. Ez a nem nagyon fontos.
Andri: Andri Már a nevem. Ez mit jelent?
Rakel: Látja, itt van, közvetlenül a pszichológusok, a könyvvizsgálók és az ügyvédi irodai ügyintézők után. A történészekkel és a filozófusokkal felveszi a versenyt, nem is beszélve a grafikusokról, a fordítókról és az írókról.
Igazából szerintem jobb is, hogy nincs végzettsége, a modell lehetőséget lát abban, hogy kitanuljon valamilyen gyakorlati szakmát.
Andri: Mint például?
Rakel: Lehet segédápoló vagy tanulhat masszőrnek, kertésznek, haltenyésztőnek, gazdálkodónak…
Andri: Gazdálkodónak?
Rakel: Nagy a hiány gazdálkodókból. Meg kőművesekből és pedikűrösökből, ahogy látom. És persze mindig mehet gondozónak vagy tanárnak, az iskolákban sosincs elég ember, a gyerekeket továbbra is felügyelni kell, még ha az oktatás a gépekre helyeződött is át. Persze a fizetés nem valami szívderítő.
Andri: Rendben, ezt még át kell gondolnom. Nem hasznavehetetlen?
Rakel: Jó, gondolja át. Szánjon rá időt. De ne túl sokat, az értékelése gyorsan elavul. Ragadja meg a napot! A jövő most van!
∗
Kardszárnyú delfinek vitorlásokra támadtak
Az elmúlt napokban kardszárnyú delfinek három vitorlást támadtak meg és süllyesztettek el a Gibraltári-szorosban. A jelek szerint egymástól tanulják meg, hogyan kell a hajókat elsüllyeszteni.
A spanyol média tudósításai szerint három kardszárnyú delfin támadt rá egy vitorlásra a Gibraltári-szorosban, és tönkretette a hajó irányítórendszerét. A támadásokat két felnőtt állat és egy borjú követte el. A borjú beleharapott a kormánylapátba, és megrázta, a felnőtt állatok pedig egymás után teljes erővel nekiúsztak a hajó oldalának. A spanyol parti őrség sietett a hajó segítségére, és kivontatta a kikötőbe, ahol elsüllyedt.
Két nappal később ugyanott hat kardszárnyú delfin támadt rá egy vitorlásra, és elsüllyesztették.
A legénység életben maradt.
A vitorláson tartózkodó Greb Blackburn elmondása szerint úgy tűnt, mintha az egyik tehén tanítaná az utódainak, hogyan kell a kormánylapátra támadni.
– Egyértelműen valamiféle oktatás zajlott – mondta.
Fotó: Cser Kiadó
