Schein Gábor: Szerelem, vitorla, idő
Minden, ami tud, fölszáll az égre.
A kémény füstje, az ima,
a boldogság, a gyász.
És minden, ami tud, elúszik a messzeségbe.
A gyerekkor, a szerelem,
a vitorla, az idő.
És ők mégis itt állnak.
Itt állnak, és tudják, hogy fizetni kell.
Boldogsággal, gyásszal, szerelemmel.
Itt állnak és védik a reményt, az időt,
mindent, ami gyönge, mint egy virágszirom,
mint egy találkozás szakadt nyári felhők alatt,
mint egy csók a beteg szemére.
És jön már, aki nem tűri ezt az anarchiát.
Jön már, aki rendet akar,
és pénzt hoz, ígéretet, fegyvert.
Jön már és megsértődik.
Itt van és fenyeget.
És minden, ami tud, fölszáll az égre.
De ők itt állnak mégis,
nem mozdulnak.
És itt marad velük a gyerekkor,
a szerelem, a vitorla, az idő.
Minden ajándéka a messzeségnek.
Az SZFE diákjainak és tanárainak tiszteletére Szerelem, vitorla, idő Minden, ami tud, fölszáll az égre. A kémény...
Közzétette: Gábor Schein – 2020. október 16., péntek
