Max Porter egy interjúban azt mondta, a legjobban eladható könyvek azok, amiket egy mondatban is össze lehet foglalni. A bánat egy tollas állat című kötete megfelel ennek a kritériumnak. Már a címe is sokatmondó, de kicsit bővebben: a regény egy család gyászáról, az anyuka elvesztése miatt érzett fájdalomról és annak feldolgozásáról szól.
A beszélgetést itt lehet visszanézni:
Mindezt három nézőpontból elmesélve: egy hangként jelenik meg a két gyerek, akik az anya halála után aggódva figyelik, hogy omlik össze apjuk; ott a megtört apa, akik viszont tudja, hogy fiai miatt muszáj újra talpra állnia, mégsem találják egymáshoz az utat, a megfelelő kommunikációs csatornát. Ezt képviseli a varjú, a harmadik beszélő, aki a maga morbid humorával egyrészt szórakoztató eleme a regénynek, másrészt reflexiója is az apa és a gyerekek lelkiállapotáknak.
A könyvben számos, elbeszélésmód keveredik: vannak kimondottan verses fejezetei, felolvasószínházra vagy nonszensz költészetre hajazó, hol esztétikus, hol pedig novellaszerű részei. A rengeteg szójátékról nem is beszélve, aminek feloldásában, magyar megfelelőinek megtalálásában a szerző is körzeműködött: “Olyan érzésed van, hogy ez igazából egy nagyregény, amiről Porter addig csapkodta le az ágait, míg a végére tényleg csak egy vékony darab maradt belőle, de közben mégis egy nagyon tágas univerzum, picire összesűrítve.”
Max Porter a mű megjelenésekor azt mondta, lehetetlen lesz eladni ezt a kötetet, hiszen témája és elbeszélésmódja alapján sem mondható klasszikus toplistás műnek. Valamit mégis nagyon tudhat ez a filigrán könyvecske, hiszen hatalmas siker lett és mára már több mint 28 nyelvre lefordították. Az pedig külön érdekesség, hogy ahány nyelv, mondhatni annyiféle az eleve rengeteg irodalmi és kulturális hagyományra épülő varjú alakja, hangja, személyisége.
